55
LAM úgy tett, mintha a többiekkel együtt kutatott volna nyomok után. Megszaglászta a falakat, közben egyre távolodott a vad hímektől, és mind közelebb került Tomhoz és Charlotte-hoz. Aztán felugrott a mennyezetre, hogy hozzátapadjon, és ezzel felvegye a behódolást jelző testhelyzetet.
A síkos jég majdnem a vesztét okozta. Megcsúszott, és Tom felfigyelt rá, mielőtt megállapodott volna. A naphalak gyengeségnek tekintették az ügyetlenséget.
– Ez nem sokon múlt – mondta Metzler, mire Vonnie rászólt, hogy hallgasson.
Az egyik mesterséges intelligencia értelmezte a naphalak kiáltásait és testformáit, és megjelenítette a beszélgetés írott változatát a képernyőkön.
Lam: Várok és figyelek/Átadom magam nektek.
Charlotte: <gyanakvást jelez> Te felső klán nyolc-hat.
Összes naphal: Nyolc-hat/Mi felső klán nyolc-hat.
Lam: Átadom magam nektek.
Charlotte: Te <instabilitást vagy idegenséget jelez>?
Lam: Nagy erőm van és rengeteg ennivalóm.
4-es hím naphal: Ennivaló/Hol ennivaló?
Tom: <türelmetlenséget jelez> Angolnára vadászunk.
Charlotte: Angolnára vadászunk/Emlékszel a szagra?
Lam: Igen/Ez másféle ennivaló/Több ennivaló/Levegő/Szerszámok/Tudok adni nektek ilyen dolgokat/Hallgassatok meg!
2-es és 4-es hím naphal: Veszély/Ő veszély!
Összes naphal: <támadó alakzatot jeleznek>
Charlotte: Ne/Ne támadjatok/Várjatok és figyeljetek!
Tom: Ne támadjatok!
Lam: Én nem vagyok felső klán/Átadom magam nektek/Békét ajánlok.
Charlotte: Átadás vagy béke?
Lam: Béke/Nem vagyok veszélyes rátok/Segíteni akarok/Egy olyan helyről jöttem, amit nem ismertek.
2-es és 4-es naphal: Betegség/Támadás!
Lam: A törzsem vezetőket és tanítókat akar/Nagy erőt hozunk/Rengeteg ennivalót/Békét ajánlunk.
Charlotte: <kétkedést és ellenséges szándékot jelez> Hol a törzsed/Hányan vagytok a törzsben?
Tom és Brigit: Hányan vagytok/Hol/Hányan vagytok a törzsedben?
Összes hím naphal: Támadás!/Támadás!
Lam leugrott a mennyezetről, egyenesen közéjük érkezett, mire az intelligens naphalak gyorsan elhúzódtak a közeléből, és a testükkel feltartották a vad hímeket.
– Lam jól csinálja – mondta halkan Koebsch.
– Ki kell használni a helyzetet – tette hozzá Johal.
– Nem, még túl korai – tiltakozott Vonnie.
– Mondd neki, hogy mutassa meg, kicsoda ő valójában! – javasolta Johal.
– Koebsch, ne! – kiáltott Vonnie. – Még éppen csak kezdik elhinni, hogy nem őrült. Ha megijeszti őket, Tom és Charlotte nem tudják megfékezni a hímeket. Meg fogják támadni!
– Várunk – jelentette ki Koebsch, mialatt Lam közelebb ment a csapathoz, és olyan testtartásokat használt, mintha az intelligens nőstényekkel egyenrangú lett volna.
Lam: A törzsem nagyobb, mint a tiétek/Nagyobb és messze van/Barátok/Béke/Erő/Mi sokszor nyolcan sokszor nyolcan és sokszor nyolcan vagyunk.
1-es és 4-es naphal: Veszély!
Lam: Nem vagyunk veszélyesek/Béke/Ennivaló/Béke/ Felderítőket és tanítókat kérünk.
Charlotte: Hol van a törzsed?
Brigit: Hol/Mi a neved?
Lam: Nem akarlak meglepni titeket/Figyeljetek rám/Nem ismeritek a törzsemet/ Nem naphalak.
Tom: <zavarodottságot jelez> A törzsed nem egy felső klán?
Lam: Nem naphalak vagyunk.
A vad hímek nem tudták elfojtani az izgatottságukat. Ketten felvisítottak, aztán a másik kettő is csatlakozott. Ha az ösztöneik arra késztették őket, hogy hergeljék fel magukat és egymást, és buzdítsák a társaikat arra, hogy öljék meg Lamot, majdnem bevált.
A három intelligens naphal csatakiáltással reagált. Ez a reflex mélyen gyökerezett bennük – de Lam megállította az egész csapatot azzal, hogy hangosabban visított, mint akármelyik naphal. Az ő normál kiáltásaikkal ellentétben az ő sikolya lefedte a naphalak számára hallható, teljes hangtartományt. Azzal, hogy megsüketítette őket, a szaglásra és a tapintásra korlátozta az érzékelésüket. És bizonyára fájdalmat okozott nekik.
A naphalak összerándultak, és elhajoltak, hogy védjék a füleiket. Charlotte a helyén maradt, de rácsapta a karjait hat fülnyílására, és ezzel majdnem védtelenné tette magát. Két vad hím hátrálva felmászott a jégfalon, mígnem jóval Lam fölé kerültek, az alacsonyabb rendű naphalak pozíciójába.
– Most! Most kéne megmutatnia nekik – javasolta Johal.
– Koebsch, még ne! – állította konokul Vonnie. – Lamnak uralnia kell a helyzetet.
– Átveheti a parancsnokságot – vitatkozott Johal.
– Nem azt akarjuk – felelte Vonnie.
– Nincs szükségünk rabszolgákra – tette hozzá Metzler. – Nekünk szövetségesek kellenek, és éppen arra készülünk, hogy millió módon elárasszuk őket tudásanyaggal és műszaki eszközökkel. Csökkentsük a lehető legkisebbre a kulturális sokkot.
– Sosem lesznek egyenlőek velünk – mondta Johal.
– Azért csak hadd próbálják meg! – felelte Vonnie. – Ez a helyes út. Megengedhetjük magunknak, hogy nagylelkűek legyünk.
– Vigyázz! – kiáltotta hirtelen Ash.
A vad hímek felemelkedtek úgy, hogy az alsó részüket mutatták előre, majd visítoztak, és a csőrüket csattogtatták. Úgy tűnt, nemcsak Lamnak szánják a kihívást, hanem Charlotte-nak, Tomnak és Brigitnek is. Nem értették az intelligens naphalak kíváncsiságát, ezért őket is megpróbálták megfélemlíteni.
Hím naphal: Nyolc-hat/Mi felső klán nyolc-hat.
Charlotte: Várjatok és figyeljetek!
Hím naphal: Ez a mi otthonunk/Veszély!
Charlotte: Várj!
A hímek rohamra indultak, és rácsaptak egyet Brigit testére, illetve Tom karjára, mialatt elhaladtak mellettük. Tom odavágott az egyiknek, és megváltoztatta a röppályáját. Brigit egy másik felé sújtott, de elhibázta, aztán ő és Charlotte összehúzták magukat, hogy ugorjanak, és belevessék magukat a harcba.
Lam a mechák erejével és gyorsaságával vetett véget az összecsapásnak. Az első két hímet csőrön vágta, aztán a harmadiknak akkora ütést vitt be, hogy az hanyatt esett.
A negyedik hím – akit Tom félrelökött – röppent utolsónak Lam elé. De amikor szembekerült mozdulatlanul heverő társaival, visszarettent, és amint a padlóra érkezett, alázatos testtartást vett fel. Lam megölhette volna a kiszolgáltatott naphalat, de csak elkapta, és feltartotta a mennyezethez, mire a hím engedelmesen odatapadt.
A másik három hím magához tért, és gyorsan csatlakoztak a mennyezeten függő barátjukhoz, majd az óvatosságot és tiszteletet jelentő testtartással meglapultak. A rövid ütközet alatt Charlotte, Brigit és Tom is fel-felugrottak a levegőbe. Nem csupán Lam erejét mérték fel, hanem az önmérsékletére is felfigyeltek.
Charlotte: <a hímekre mutatva> Ezek éretlenek/Ostobák és könnyen megijednek.
Lam: A törzsem nem akar harcot/Békét ajánlunk.
Tom: Te furcsa vagy.
Összes naphal: Furcsa/Te furcsa vagy/Hol a törzsed/Mi a neved?
Lam: Messze van/Nagy erő és nagy méret/ Nagy kor/Nagy helyek/A türelmeteket kérem, hogy elmagyarázzam.
Tom és Charlotte: <zavarodottságot jeleznek> Te naphal vagy/Nem vagy naphal/Mi a neved?
Charlotte: Te a Régiek vagy?
Összes naphal: Messze/Távoli nagyság.
Lam: Mi nem naphalak vagyunk.
Egy ütemmel később Lam az adóvevőn átszólt az ESA csapatának:
– Használnak néhány formát, amiket a véseteken láttunk. A birodalomról beszélnek.
– Színleljük azt, hogy annak a civilizációnak a túlélői vagyunk? – vetette fel Metzler.
– Nem hazudhatunk – vágta rá Vonnie.
– Talán segítene nekik, hogy felfogják, idegenek vagyunk – jegyezte meg Koebsch. – Máskülönben hogyan fogjuk megmagyarázni a térképeinket, a radarunkat, vagy az ennivalót, amit adni fogunk nekik?
– Ha egyszer elindulunk ezen az úton, kénytelenek leszünk becsapni minden egyes kolóniát, amivel találkozunk – válaszolta Vonnie. – Vagy pedig eláruljuk ezt a törzset, amint rábukkanunk valami jobbra. Máris sok hibát követtünk el. Tényleg azt akarjuk, hogy a jövőben állandóan hazudozzunk?
– Az ő érdekükben tennénk.
– A mi kényelmünk érdekében – vágott vissza Vonnie.
Mialatt vitatkoztak, a naphalak elkezdtek visítani és rángatózni. A három intelligens vezette a táncot, a négy vad utánozta a mozdulataikat és a kiáltásaikat, de voltak olyan részek, amelyek során a hímek tökéletes összhangban mozogtak Charlotte-tal, Brigittel és Tommal. Mialatt Lam lentről figyelte őket, egy bizonyos részt újra és újra megismételtek, mint valami refrént.
Charlotte: Régiek/Emlékezünk/Anyák és anyák.
Összes naphal: Anyákkal ezelőtt.
Charlotte és Tom: Erősebb a jégnél.
Összes naphal: A Régiek/Otthon/Nagy és biztonságos.
Charlotte: Felső rengések elvettek minket tőled.
Összes naphal: Felső rengések/Szél/Fagyhalál.
Charlotte és Tom: Régiek/Emlékezünk az otthonra.
– Fejből tudják – állapította meg O’Neal. – Lehet, hogy egy kedvenc slágerük.
– Ez egy teremtésmítosz – mondta halkan Metzler. – Nekünk is vannak özönvízről szóló történeteink, amelyek onnan erednek, hogy az óceánok szintje lecsökkent minden jégkorszak elején, majd emelkedni kezdett, amikor a Föld felmelegedett. Itt a hol erősebb, hol gyengébb vulkanikus tevékenység ciklusai váltogatták egymást.
– Figyeljétek, hogy mit mondanak! – felelte O’Neal. – Úgy beszélnek a birodalomról, mintha hinnének abban, hogy egyszer még megtalálják.
– Vagy olyan számukra, mint nekünk a paradicsom – tette hozzá Vonnie. – Talán hisznek a túlvilági életben.
Koebsch nagyot sóhajtott, és kiadta az utasítást:
– Lam, mondd meg nekik, hogy nem a birodalomból jöttél!
De O’Neal felkiáltott:
– Előbb hadd fejezzék be! Ebből a fajta szájhagyományból sokat megtudhatunk arról, hogy mit tudnak a szomszédaikról, vagy van-e vallásuk, vagy mennyire ismerik a planetáris tudományt.
– Jól van – egyezett bele Koebsch –, hagyjuk őket énekelni.
– Azt hiszem, a tűzzel játszunk – jegyezte meg Vonnie. – Lam nem üldögélhet tétlenül, mialatt őt dicsőítik.
Charlotte kivált a táncból, és kérdéseket jelelt, míg a többiek folytatták. Aztán sorban elhallgattak, és csatlakoztak Charlotte-hoz, aki újkeletű gyanakvással és ellenszenvvel faggatta Lamot.
Charlotte: Hallgatsz/Nem tetszik?
Összes naphal: Régiek/Hozzátok tartozunk.
Charlotte: Erősek vagyunk!
Lam: Erősek/Igen/Jók és méltók.
Charlotte és Tom: Régiek/Vigyetek haza minket!
Lam: Az én törzsem nem a Régiek/Mi fiatalabbak vagyunk/Messziről érkeztünk/A türelmeteket kérem.
A naphalak lassú vonaglásokkal megismételték Lam formáit, mintha magukévá tették volna a magyarázatot. A vad hímek testbeszéde valahogy erőszakos és baljóslatú volt, mint egy erősödő vihar. Ők máris megfeledkeztek a bizalomról, amit Lam nemrég kivívott magának.
Charlotte folyamatosan jelelt Lamnak, és a saját ellenséges magatartását használta arra, hogy elégedetté tegye, és ezzel a féken tartsa a hímeket.
Charlotte: Biztonság/Vigyetek haza minket!
Lam: <hasonló harciasságot jelez> Ti nem vagytok intelligensek/A törzsem messze van/Figyelj rám/Most adok nektek ennivalót/A törzsem később jön.
2-es és 4-es hím naphal: Ennivaló/Hol ennivaló?
3-as hím naphal: Angolnák/Ennivaló.
Tom és Charlotte: Megmutatod az angolnákat?
Lam: Új ennivalót adok nektek/Nagy tápérték/Új ennivalót és új szerszámokat.
Charlotte: Mutasd meg!
– Jól van, most mi jövünk – mondta Koebsch előbb Vonnie-ra, majd Frerotte-ra pillantva.
– Minden jelzőm zöld – közölte Vonnie. Frerotte bólintott. Ők ketten ellenőrizték a mecháktól érkező adatokat, aztán azt is, hogy állnak az előkészületek.
Lam kivezette a naphalakat az üregből, és hamarosan már egy kavicsokkal teleszórt, szélesebb hasadékban jártak. A szonárja több sziklahalmot talált. Tom árnyékként kísérte Lamot, míg a vad hímek előttük, illetve mögöttük haladtak, Charlotte és Brigit pedig középen – vagyis ismét felvették a korábbi utazó alakzatot. De most akadt egy jól érzékelhető különbség: a nőstények nem Tomra, hanem Lamra figyeltek, és folyton változtattak a haladási irányukon, hogy Lam – és nem Tom – közelében maradjanak. Ha ellenséggel vagy prédával találkoztak volna, a stratégiájuk Lam reakcióján múlt volna. Úgy tűnt, az intelligens naphalak hajlottak arra, hogy Lamra támaszkodjanak. A beígért gazdagságért cserébe elfogadták furcsa viselkedését és beszédét.
Lam felfelé és oldalirányban ugrált az üregekben. Hamarosan kőfalak vették körül őket, aztán ismét jégben haladtak. A hím naphalak hirtelen megtorpantak, mert karcolásokat és páranyomokat észleltek.
2-es és 4-es naphal: Valami járt itt előttünk/Élet/Ismeretlen/Nincs szag/Vigyázzatok!
Tom: Figyeljetek rám!/Figyeljetek rám!
Charlotte és Tom: Csendet/Figyeljetek!
Lam: <nyugalmat jelez> Nincs veszély/Maradjatok velem!
Ő maga is megállt, és jelzett a naphalaknak, hogy figyeljék az előtte lévő területet. A naphalak azonban összegyűltek, és védőalakzatot vettek fel. Miután semmi sem történt, Tom előrébb araszolt, míg a vad hímek körülvették Charlotte-ot és Brigitet, hogy óvják őket, és fenyegetéseket sikoltottak bele a sötétségbe.
Négy, légmentesen záródó fémláda állt a jégen. A sima felületű, lekerekített élű aluötvözet dobozok tíz kilót sem nyomtak.
Lam hátramaradt, és hagyta, hogy a naphalak megismerkedjenek a kinccsel. Örömmel rikoltoztak, és ugyanazokkal a testformákkal leírták a ládákat, mint amiket az előző napokban szerzett, durva fémeszközökre használtak. Felismerték az anyagot. Arra készültek, hogy széttörjék a ládákat, aztán vésőket és pengéket készítsenek belőlük.
Tom: Szerszámok/Ezek szerszámok.
Lam: Szerszámok és ennivaló/Nincs veszély/Ennivaló.
Charlotte: Nem érzem ennivaló szagát/Csak fémet/Hogyan csináltad, hogy fém várt ránk?
Lam: A törzsem erős/Figyeljetek és várjatok!
Odament a ládákhoz, és figyelmeztette a naphalakat, hogy számítsanak hangokra és szagokra. Sorban rácsapott a ládákra, a fedelek felnyíltak, és a levegőben nyers hús szaga áradt szét.
Vonnie és Ash a tárolókban tartott utolsó grammnyi szintetikus szövetet is felhasználták, hogy megtöltsenek két ládát klónozott zsiradékkal, porcokkal és vérrel. A szerves anyagokkal, amiket a közeljövőben építendő, naphal alakú szondáknak szántak. Aktiváltak két szondát, amelyek még nem kapták meg az álcázó rétegeket, és mialatt a naphalak aludtak, beküldték a jég alá a csupasz mechákat.
A 116-os és a 117-es szondák elhozták a rakományt a törzs territóriumának határáig, és leraktak egy rádiós jeladót Lamnak. Ezt követően elsiettek a helyszínről, és kerestek egy üreget, amelyben elrejtőzhettek.
Húszkilónyi hús legfeljebb egy-két étkezésre lehetett elegendő a törzs számára, de a könnyen megszerzett plusz kalóriák nagy ajándéknak számítottak a fagyott égboltban.
A másik két láda fogókat, csavarhúzókat és kalapácsokat tartalmazott. Ezeket az eszközöket nem a naphalak végtagjához tervezték. Vonnie-nak nem volt ideje új szerszámokat legyártani, és amúgy is úgy képzelte, hogy a naphalak örülni fognak az acélnak, akármilyen formában kapják meg.
A naphalak éles hangon visongtak. Megmámorosodva simogatták Lamot, miközben megvizsgálták a ládák tartalmát. Brigit, Tom és Charlotte a szerszámokért nyúltak, míg a vad hímek a véres hússal teli ládákat rajzották körül.
Aztán hirtelen szétugrottak. Tom és Charlotte három csavarhúzót és egy kalapácsot tartott a karjában, és most úgy emelték fel a szerszámokat, mintha fegyverek lettek volna.
– Mi az? – kérdezte Koebsch. – Mi történik?
– Lehet, hogy a hús szaga nem tetszik nekik, vagy rájöttek, hogy Vonnie szkafanderén is láttak efféle tárgyakat – találgatott O’Neal. Csakhogy a naphalak az üreg sötét részeire irányították a figyelmüket. Lam telemetriája megugrott, és máris áradtak az új testtartásokról készült elemzések.
– Némelyik forma üdvözlést jelent – mondta Vonnie. – Nézzétek a hímeket! Akármi van ott, felismerték.
– Szonárhullámok érkeznek felülről – közölte Lam. – A hangok a felső klán nyolc-hatos négy intelligens nőstényétől erednek.
– Von, a szondáink felé tartanak – szólalt meg Frerotte, és a következő pillanatban Vonnie műszerfalán riadójelzések kezdtek villogni.
– Nem szabadna tudniuk, hogy ott vagyunk – mondta Koebsch. – Azt hittem, a törzs többi tagja otthon maradt.
Vonnie felkapta a fejét, és Metzlerre nézve megszólalt:
– Azt mondtad, talán van valamilyen hosszú hatótávolságú kommunikációjuk, amit még nem ismerünk. Lehetséges, hogy jobb a hallásuk, mint a mecháinknak?
– Az kizárt.
– A szonárhullámok egyre hangosabbak, és egyre több hallatszik – közölte Lam. – Hímek hangjai vegyülnek a nőstényeké közé. Becslésem szerint jókora csapat van ott.
– Jézusom! A radar húsz testet mutat – mondta Frerotte. – Az egész törzs eljött.
– El tudjuk vinni onnan a szondáinkat? – kérdezte Koebsch.
– Hová? – kérdezett vissza Vonnie. – Nézd a radart! Kiküldtek két négyfős osztagot, hogy kerüljék meg ezt az üreget. Ha nem idézünk elő lavinákat minden oldalon, és zárjuk csapdába a szondákat középen, a naphalak el fogják kapni őket.