52

MIRE Ash felébresztette O’Nealt, Metzler és Johal megérkeztek a zsiliphez. Pillanatok választották el őket attól, hogy belépjenek a készenléti kabinba.

Lam tovább dolgozott, elnevezte a naphalakat, és egyéni fájlokat készített, mialatt Vonnie a teremtményeket figyelte. A táncnak vége lett. Először két intelligens nőstény hagyta ott a többieket, az egyik Charlotte volt. Mások észrevették, hogy elindultak, és követték őket, ketten itt, négyen ott, mígnem az egész csoport az üreg egyetlen kijárata felé mászott. Végül bekúsztak a csaknem függőleges kürtőbe, és a falak között ugrálva haladtak felfelé.

Lam mindvégig a csapat közepén maradt, mialatt O’Neal és Ash letelepedtek Vonnie mellé.

– Hogy a pokolba csinálta... – morogta O’Neal, és pislogva bámulta a képernyőit.

– Lam, hová mentek? – kérdezte Vonnie.

– A csoportból sokan éhesek – felelte Lam. – A nőstények abbahagyták a tanítást, mielőtt elszabadulnak az indulatok. Figyeljetek! Közeledünk a kolónia szívéhez.

– Arrafelé melegebb a levegő – állapította meg Vonnie.

– Amennyire meg tudom állapítani, ebben a régióban évtizedek óta nem működnek gejzírek és nem tört fel a láva, viszont a naphalak megcsapoltak egy gázkürtőkből álló hálózatot, amitől a környék hőmérséklete megemelkedett annyira, hogy folyékony víz legyen néhány kősziget körül.

A naphalak gyorsítottak, és a visításaikra és kiáltásaikra hasonló hangok feleltek felülről. Naphalak várták őket odafent.

Vonnie meghallotta, hogy Metzler és Johal kilépnek a zsilipből. Átdübörögtek a készenléti kabinba, és halkan beszélgetve lesegítették egymásról a szkafandert.

– Látok négy támfalat, és egy szakaszt, ami úgy néz ki, mintha ürülékkel összeragasztott kövekből állna – mondta Vonnie. – Miért dolgoznak ennyit azon, hogy megőrizzék ezt a nyílást, ha az akna egy zsákutcába vezet? Egyáltalán, miért mennek le oda?

– Szokás... rutin... A legtöbb naphal valószínűleg nem tudja, miért teszi meg mindennap ezt az utat. A kevés okos számára fontos rendeltetése van a lenti üregnek, mert tele van évek óta halmozódó biokémiai anyagokkal. Kicsi és zárt. A szagok megnyugtatják az izgágákat és az őrülteket. Jól érzik magukat odalent. Sokkal fogékonyabbak lesznek.

– Az intelligens nőstények rászoktatták őket arra az üregre – tette hozzá O’Neal. – Függővé váltak.

– Így van – válaszolta Lam. – A tanítások során fontos szerepet kap a szexuális élvezet. Egyfajta jutalomnak használják. Azokat a hímeket és nőstényeket, akik jól teljesítenek, nagyobb valószínűséggel fogják felnevelni egészen a pubertáskorig.

– Ennyire jól tudják irányítani a belső elválasztású mirigyeiket? – kérdezte Johal, mialatt bevonult a kabinba.

– A kudarcok aránya nagyon magas. A nemkívánatos egyedek közül sokan maguktól is megérik a pubertáskort, aztán párzanak. Az előző két nap alatt ivartalanítottak négy hímet és egy nőstényt, miután a felső klán kettő-négy összeolvadt a felső klán hat-nyolccal.

Metzler is felbukkant Johal mögött. Menet közben megállt egy pillanatra, és megérintette Vonnie vállát, mire ő anélkül, hogy hátranézett volna, a férfi kezére tette a sajátját.

– Az egyesülés után a törzs igényei megváltoztak – magyarázott tovább Lam. – Az életükben egymást követik a módosítások. Vannak ösztöneik és hagyományaik, de a legjobbjaik mindig készen állnak a rögtönzésre. Számítanak problémákra és meglepetésekre.

– De ez jó, nem? – kérdezte Vonnie. – Talán megbocsátanak nekünk, ha kárpótoljuk őket. Adunk nekik ennivalót. Szerszámokat.

– Talán ennél is könnyebb párbeszédet kezdeni velük.

Ezekben a pillanatokban Lam csapata kiért a keskeny kürtőből, és betódult egy nagyobb térbe. A naphalak legtöbbje egyből felszökkent az alacsonyan elterülő, ferde mennyezetre, és négyfős csoportokba oszlottak. Az intelligens nőstények a padlón rohangáltak, ahol más naphalak üdvözölték őket. Némelyikük fémdarabokat tartott a karjaiban.

Az üreg átmérője meghaladta a harminc métert, de a magassága legfeljebb három méter volt a kürtő környékén. Más naphalak a mennyezeten lévő lyukakból visítoztak. A fal egyik szakaszán két vízér csordogált. Kicsivel távolabb jégfal domborodott befelé egy omlásnál, és hullámos patakokká fagyasztotta össze a köveket és a port.

A kürtő torkolatának közelében gátféleség állt, ami felfogta a vizet, hogy az ne folyhasson le a tanításra használt üregbe. A vízerek alatt jókora tócsák terültek el, amelyekben nyolc hím csapkodott és mozgolódott.

– Lam, kérlek, pásztázz végig még egyszer a röntgeneddel a legmélyebb részeken! – mondta Metzler. – Azok ott tojások? Úgy tűnik, a naphalak apró tárgyakhoz lapítják a testüket, mintha költenének...

– Igen, költenek, és a begyűjtést intézik – felelte Lam.

A sáros padlórészek tele voltak fibrózus, gömbölyű hólyagokkal. Többtucatnyi tojás sorakozott a fekete vízben.

A hólyagok belsejében egy-egy tápzacskó csatlakozott az embrióhoz, ami abból nyerte a fejlődéséhez szükséges anyagokat. A tojások legalább felében ikrek vagy hármas ikrek laktak. Mialatt Lam megvizsgálta a tócsákat, a hímek folyamatosan bökdösték és kóstolgatták a hólyagokat, különösen azokat, amelyek több embriót tartalmaztak. Azokat a tojásokat, amelyeket négyszer megkóstoltak, belelökdösték a vékony jéggyűrűvel övezett, sekély vizekbe.

Az intelligens nőstények hangosan visítozva belerohantak a vízbe. Vonnie azt hitte, hogy a tojásokat akarják védeni, és mosolyogni kezdett. De a nőstények megmásították a hímek döntéseit. Ellökdösték őket az egyik tojáshalomtól, és megmutatták nekik, hogy egy másik, öregebb tojásokból álló rakást nézzenek át.

– Selejtezik a kicsinyeiket – állapította meg Metzler.

– A törzs túl nagy lett, nincs szükség nagy létszámú új nemzedékre – közölte Lam. – Most sokkal fontosabb számukra, hogy az ennivaló-készletekhez igazítsák a létszámot, és hogy gyarapítsák a készleteket.

– Undorító – morogta Ash.

A nőstények rávisítottak Lamra és más, a mennyezeten kapaszkodó naphalakra, mire azok rávetették magukat a kiselejtezett tojásokra. Lam is úgy tett, mintha zabálna. Birkózott a társaival, magához rántotta a megszerzett tojást, bevonta a csőrét a nyúlós nyálkával, de ott hagyta a feltört tojásokat, hogy mások megehessék.

A buta, vad naphalak nem vették észre, hogy Lam csak színleli az evést. Viszont az egyik intelligens nőstény megragadta őt, és kíváncsian megdörzsölte a hasát. Aztán elengedte Lamot, és folytatta az evést.

A 04-es leszállóegység fedélzetén az ESA csapatának tagjai hallgatagon ültek. Az arckifejezésük arról tanúskodott, hogy részben elámultak a látottakon, részben balsejtelmeik támadtak.

– Mennyi idő alatt kelnek ki a kicsik? – kérdezte aztán Metzler.

– Nem tudom – felelte Lam. – Az emberi terhességhez viszonyítva, nem kell hozzá sok idő. Becslésem szerint legfeljebb két hónap alatt kifejlődnek. Gyorsan kelnek ki, gyorsan növekednek, de a kognitív funkciók és a kommunikációs képességet tekintve lassan érnek. Ezért kellenek a növekedési és emlékezetfejlesztő tréningek. A fiatalok folyamatosan csökkentik a törzs átlagos intelligenciáját.

– Nézd, ez igazán érdekes – válaszolta Ash –, de nem sok hasznát vesszük olyan felvételeknek, amelyeken megeszik a kicsinyeiket. Éppen azt kéne bebizonyítanunk, hogy nem pszichopata gyilkosok.

A naphalak befejezték az evést. Összebújtak, hogy szundítsanak egyet, mialatt megemésztik a tojásokat.

Nyugtalanul aludtak. Négyfős csoportokat alakítottak ki, amelyek átfedték egymást, hogy az egyes teremtmények kényelmesen feküdjenek és melegítsék egymást, ám folyton fészkelődtek és mozgatták a karjaikat. Ide-oda húzgálták, és meg-megbökdösték a szomszédjaikat, mire azok felvisítottak. Lam utánozta őket, az egyik laza halom tetejének közelében telepedett le.

A szenzorai rögzítettek egy jelenséget, ami az egy-agyú többséget jellemezte, és ami ahhoz hasonlított, mint amikor egy földi utcán, felhős időben a lámpák hol fényre gyúlnak, hol kialszanak. Az elektroenkefalografikus aktivitás lassan lecsökkent a lények tudatos féltekéjében, aztán a másikban lassan felerősödött.

– Átváltanak egyikről a másikra – állapította meg Johal. – Kíváncsi vagyok, hogy ez mennyiben befolyásolja a személyiségüket.

– Erre nem tudok válaszolni – közölte Lam.

Az intelligens nőstények és hímek gondosan ügyeltek arra, hogy kizárólag a saját fajtájukkal alakítsanak ki négyfős csoportokat. Ellökdösték maguktól azt a néhány vadat, aki nekik ütközött és megszaglászta a testüket, és elküldték őket, hogy a törzs többi egy-agyújával aludjanak együtt. Aztán minden intelligens csoportból ketten teljesen ébren maradtak, míg a társaik elaludtak.

– Látjátok, mi történik? – kérdezte Metzler. – Az okos naphalak felváltva őrzik és védik egymást a saját törzsüktől.

– Nem – tiltakozott Johal –, saját maguktól védik őket.

A naphalak máris álmodtak. Az alvók EEG-adatai meg-megugrottak. Az egyik intelligens nőstény visított, és megpróbált feltápászkodni. A társai lenyomták, majd simogatással és hangokkal nyugtatták, és rákényszerítették, hogy pihenjen.

– Amikor az intelligens naphalak alszanak, csak az egyik agyféltekéjüket használják – vélte Johal. – Ebben az állapotukban nem okosabbak a többieknél.

– Ez a mi lehetőségünk – jelentette ki O’Neal. – Lamnak még kéne közelítenie az ébren lévő, intelligens nőstényeket, hogy csakis velük kommunikáljon. Nem volna jó, ha a buták megvadulnának, és megismétlődne az, ami a lenti üregben történt.

– Lam, a naphalak mit gondolnak a mechákról és a szondákról? – kérdezte Vonnie. – Van valami elképzelésük róla, hogy mik azok?

– Tom tanácskozott más intelligens naphalakkal a szondáinkról és a kémeinkről. A te felderítő szkafanderedről is tudnak, ami azt jelenti, hogy vagy találkoztak veled, vagy befogadták más törzsek túlélőit, akik találkoztak veled.

– Lehet, hogy jobb hosszú hatótávolságú kommunikációjuk van, mint gondoltuk – jegyezte meg Metzler.

– Szerinted ez hogyan működik? – kérdezte O’Neal. – Hírnököket küldenek, vagy szonárral üzennek a sziklákon át?

– Mindkettő igaz. A kitörés óta elemzem az adatainkat, és azon töprengek, hogy Tom csoportja talán erősítésnek hívta a nagyobb naphalakat. Mi van, ha a két faj válsághelyzetben együttműködik?

– Én ezt nem tudom elhinni – jelentette ki Ash.

– Lehet, hogy van egy univerzális szertartásuk a fegyverszünethez – találgatott Metzler. – Valami ahhoz hasonló, mint amikor Lam átadta magát Tom csoportjának, vagy amikor Tom csoportja egyezményt kötött az új kolóniával. Lam, mit tudsz még elmondani nekünk a tanácskozásaikról?

– Tom és a társai beszámoltak az új társaiknak az FNEE mecháiról – felelte Lam. – Bizonyos testformák kombinációit használva leírták, hogy mit hallottak, és hogy az szörnyen erős volt. De azt egyelőre nem tudják biztosan, hogy az FNEE mechái, a mi szondáink és kémeink, valamint Vonnie szkafandere kapcsolatban vannak-e egymással. Amennyire ők tudják, a szondák talán menekültek az FNEE mechái elől, ahogyan maguk a naphalak is. A tanácskozások alatt arra jutottak, hogy a kémek, a mechák és Vonnie szkafandere alighanem más fajokhoz tartoznak, amelyek most jelentek meg a jégnek ebben a régiójában.

– Akkor nem is annyira okosak – jegyezte meg Ash.

– Bizonyos értelemben sokkal hajlamosabbak mások elfogadására, mint mi... kevésbé előítéletesek – jelentette ki Vonnie. – Bizarr ellenségekkel szoktak találkozni. Csak jusson eszetekbe a kagylóevő lény, amit a NASA talált. Az honnan származott? A naphalak már túl vannak a saját Első Kapcsolatukon.

– A szondáink nem csináltak semmit, amivel megijesztették őket.

– A szondáink viselkedése helytelen volt – közölte Lam. – Mindig az alsó pozíciót foglaltuk el.

– Ezt hogy érted?

Lam megnyitott egy felvételt, amely a katakombákban készült, Tom és a 112-es szonda találkozásáról, aztán egy másikat is, amelyen a 110-es és a 111-es szondák kerültek szembe a naphalakkal.

– Kezdettől fogva a legnagyobb hibánk az volt – magyarázott ismét Lam –, hogy az emberi referenciákat alkalmaztuk az Europára. A naphalak befelé néznek, nem felfelé. A társadalmi hierarchiájuk fordítva van a miénkhez képest. A mélyebben lévő rétegek a biztonságosabbak, a melegebbek, a nedvesebbek, az ott élők nagyobb valószínűséggel jutnak oxigénhez és ennivalóhoz. A naphalak az óceánt tekintik a mindenség közepének, míg a fagyott égbolt képviseli az univerzumuk legmélyebb részeit, ahol a létezés megszűnik.

Vonnie döbbenten bámulta a szimeket, és a szíve felgyorsulva dübörgött. Az ESA szondái mindig a padlón maradtak, míg a naphalak a falakon és a mennyezeteken ugráltak. Amikor ő maga találkozott velük, letérdelt, hogy olyan közel legyen a padlóhoz, amennyire csak lehetséges.

Elvörösödött szégyenében, és felcsattant:

– Ó, a kurva életbe! Megpróbáltam kimutatni a tiszteletemet. Azt hittem, óvatos vagyok.

– Éppen ellenkezőleg – válaszolta Lam –, azt hirdetted, hogy te vagy a domináns.