39

A 04-ES leszállóegység közelében a terepjáró lassított, és Vonnie felnézett az égre. Asztronautaként rég hozzászokott ahhoz, hogy örömmel szemlélje a felette röpködő űrhajókat, és ha mogorván is, de beletörődjön a kémműholdak jelenlétébe. Az egyik a másikból következett. Az űrhajósélettel járt, hogy védekezni kellett az ellenséges nemzetekkel szemben.

Most pedig importáljuk a problémáinkat erre a világra – gondolta szomorúan. És mégis, ezen problémák nélkül az emberiség nem utazott volna ilyen messzire a Naprendszerben.

Az emberek nem voltak angyalok. Majmok voltak. A kölcsönös gyanakvás és a hatalomvágy ösztökélte a fajt az új és új technológiák kifejlesztésére. Valamennyi fejlesztésnek, amit az űrutazáshoz dolgoztak ki, a fegyverkezési versenyhez is köze volt. A második világháborús német rakéták megszülték a szovjet szputnyikokat, amik megszülték az amerikai holdra szállást, ami megszülte az amerikai és a szovjet interkontinentális ballisztikus rakétákat, ami elvezetett a globális kommunikáció születéséhez.

Ezt egy rövid békeidőszak követte. De az égi szemek tovább fejlődtek, segítették a fejlett államokat több tucat kisebb háborúban olyan emberek ellen, akik barlangokat használtak erődnek, és terrortámadások során gyilkolták a civileket, hogy fontosnak mutassák magukat.

A szemek rendszereket és jeleket keresve fürkészték a földgolyót. A fülek éberen hallgatóztak. Okosbombák, drónok és robotok jelentek meg a világ csataterein, és ezek lettek az emberiség első mesterséges intelligenciái.

A mostani kor politikai sakkmérkőzése egy, a Kelet és a Nyugat közötti, újabb hidegháborúval kezdődött. Kína még a harmadik forradalom előtt úton volt ahhoz, hogy elbitorolja Amerikától a Föld első számú szuperhatalma címet.

2028-ban egy katonai csoport puccsot hajtott végre Kínában, és elvette a néptől az addig megszerzett szabadságjogokat és demokratikus vívmányokat, és a saját szolgálatába állította az ország gazdaságát és az erőforrásait. 2031-ben a Népuralmi Társadalom afféle kérkedés gyanánt expedíciót küldött a Marsra, és ezzel Európát, illetve Amerikát megelőzve érte el a vörös bolygót. Ami ennél is fontosabb, a kínaiak felépítettek egy alacsony Föld körüli pályán keringő állomást, hogy onnan indítsák a Mars felé induló űrhajójukat.

Öt év múlva már két állomásuk volt, tíz év múlva hat. Ezenfelül a Holdon is felépítettek egy állandó állomást.

Peking óriási fizetésekkel csábította magához Ázsia legkiválóbb elméit. Thaiföldön és Kambodzsában olcsó munkaerőhöz jutott. Megnyerte a Vietnam elleni határkonfliktust, aztán váltásokban küldte fel az űrbe a legjobb tábornokait, technikusait és csapásmérő egységeit.

A régi szerződések kikötötték, hogy az űrbe senki sem vihet nukleáris fegyvereket, de a robbanófejeknek nem feltétlenül kellett megzavarniuk a földi erőegyensúlyt. Egy orbitális pályáról ledobott, egyszerű vasdarab is lövedékként szolgálhatott. Gondos célzás kellett hozzá, de ugyanakkora pusztítást végzett, mint egy atombomba, radioaktív kiszóródás nélkül.

Az adósságokkal terhelt nyugati országok nem hagyhatták, hogy Kína egyedül legyen az űrben. Törvényi szabályozásért sikoltoztak. Új szankciókat követeltek, valamint azt, hogy az SZN ítélje el a kínaiak tevékenységét. Később kidobták Kínát a Szövetséges Nemzetekből – mégsem maradt más választásuk, mint hogy kövessék a Népuralmi Társadalmat az űrbe.

A Föld új magaslatainak megszerzéséért folytatott verseny a kvantumszámítások és a mesterséges intelligenciák további fejlődését eredményezte, ami elvezetett a hidegfúziós kutatásokban elért, régóta várt áttöréshez. Nyugaton a zöld gazdaságok feleslegeket termeltek.

Mindez idő alatt a világ számítógépes rendszerei folyamatosan növekedtek és átalakultak. Átverték egymást, kódokat lopkodtak, megfertőzték az ellenségeiket és megfertőződtek, és mind okosabbá tették egymást.

Az űrben Európa és Amerika már éppen utolérték a Népuralmi Társadalmat, amikor a kínaiak SZVP-i áttántorogtak a védelmi rendszereken, lekapcsolták a lámpákat, és a silóikba fagyasztották a rakétákat. Halálos csapásnak szánták, egyperces háborúnak. Ezzel szemben az amerikai hálózatok viszonozták a szívességet, és hamis adatokkal árasztották el a kínai adat/kommunikációt.

Mindkét fél tüzet nyitott.

Rengeteg rakéta ment a puha célpontokra.

A Földön hétszázötvenezer ember párolgott el, mert a mesterséges intelligenciák zavarták egymást, és összekavarták az elektronikus ernyővel védett katonai létesítmények koordinátáit. Átirányították a fegyvereiket a kevésbé védett helyszínekre, hogy megfosszák egymást a képességeitől.

A külvárosokban legalább kétmillió ember megvakult vagy megnyomorodott a tűzgolyók miatt. A harmadik világháborút egyik fél sem nyerte meg. A fegyverszünet elvezetett a Szövetséges Nemzetek megalapításához, és ahhoz a reményhez, hogy többé nem lesz háború a Földön, de a Nyugat volt az, ami a legszörnyűbb veszteségeket elszenvedte. A Népuralmi Társadalom maradt a Naprendszer vezető hatalma, olyan szövetségesekkel megtámogatva, mint Irán és Brazília.

Vonnie feltételezte, hogy a jelenlegi politikai klíma újabb ok volt arra, hogy Bauman lett a saját expedíciójának parancsnoka. Az európaiakhoz hasonlóan az amerikaiak is elkeseredetten próbáltak tekintélyt szerezni, míg a kínaiak valószínűleg méltóságon alulinak érezték, hogy bogarakat hajkurásszanak. A vésetek felfedezéséig Kína nagy kegyesen megengedte a gyengébb nemzeteknek, hogy kutatócsapatokat küldjenek az Europára, cserébe némi nemzetközi jóindulatért.

Ash valószínűleg csecsemő volt még, amikor a rakéták becsapódtak. Aligha lehettek személyes emlékei az elvesztett családtagokról, jóllehet abból, amit mondott, úgy tűnt, gyászoló anyja sűrűn emlékeztette a hiányukra.

A lelke mélyén talán keresett valamit, amit sosem ismerhetett. Valószínűleg a túlélők bűntudata és haragja lehettek a gyerekkori meghatározó érzései. Ez magyarázattal szolgált arra, hogy a politika megszállottja maradt ahelyett, hogy azt nézte volna, ami az orra előtt van. Mindezek ellenére Vonnie nem mondott le a kettejük kapcsolatáról.

A terepjáró megállt. Vonnie a fiatalabb nő sisakjához nyomta a sajátját, és megszólalt:

– Ugyanazért a célért dolgozunk.

– Nem hiszem – felelte Ash kihívó hangon.

– Mindketten meg akarjuk védeni az embereket.

– Hogy összehaverkodjunk a naphalakkal, az nem fontos. A nemzetbiztonsághoz képest semmit sem számítanak.

– A jövőnk részei.

– Mi van, állampolgárságot akarsz adni nekik? – kérdezte megvetően Ash. – Te tényleg megőrültél.

– Ne légy ostoba! A naphalak nem viselik el a földi gravitációt. Nem visszük haza őket. De törődnünk kell velük. Nem fognak eltűnni csak azért, mert ti fegyverszünetet kötöttetek a brazilokkal. Ne akarjátok, hogy Kína legyen a törzsek első szövetségese! Hacsak nem akarjátok, hogy Kína megelőzzön minket a biológiai kutatásokban.

Ash pár pillanatig hallgatott, majd a homlokát ráncolva válaszolt:

– Hallgatlak.

– Jó helyzetben vagyunk ahhoz, hogy európai létformákat találjunk. Nem csupán naphalakat, hanem minden mást, ami létezik ebben az ökoszisztémában. A kínaiak nem robbantották szét a zónájukat úgy, mint a brazilok. Hallottuk volna a hangokat. És most Brazília mechái közelednek felénk. A naphalaink mozognak. Ha nem menekülnek el, támadni fognak.

– Ez azt jelenti, hogy megkapjuk a szövetmintáinkat.

– De az csupán egyszeri nyereség. Mi van, ha vannak más, még hasznosabb fajok odalent, a jégben? A naphalak lehetnének az úti kalauzaink. Meg tudnák védeni a szondáinkat. Krisztusom, ha hajlandóak lesznek együttműködni velünk, mindent megtaníthatnak nekünk, amit tudni akarunk az életciklusukról.

– Mi... – kezdte Ash, majd lepillantott az ölére, aztán új elszántsággal nézett fel. – Meg kéne nézned Dawson memóriafájljait. A naphalak élettanának van három aspektusa, ami különösen jól hasznosíthatónak ígérkezik.

– Hiszek neked. De ez nem jelenti azt, hogy fel kell adnunk a kommunikációra tett próbálkozásokat.

– Túl késő. Már nem állíthatjuk le az FNEE mecháit.

– Mi van, ha megtalálom Lamot?

– Képes vagy rá? Megváltoztattam őt, Von. Ha írtál hátsó bejáratot a programjába, azok a kódok valószínűleg már nem működnek.

A francba! – szitkozódott magában Vonnie. Meg akarta változtatni a gyilkos kódokat, hogy szolgaadásként működjenek, és rákényszerítsék Lamot, hogy hagyjon fel a bujkálással. Ebben az esetben vették volna a jeleit, és kivonhatták volna a területről, mielőtt még mélyebbre hatol a jégbe – vagy a brazilok teszik ugyanezt.

– Azt akarom, hogy állj mellém – folytatta Ash. – Az FNEE mechái bejönnek a területünkre, de minimalizálhatjuk a naphalakra leselkedő veszélyt. Tisztelik az erőt. Ezt te magad mondtad. Néhányan meg fognak sérülni, de a többi talán leáll, és meghallgat minket. Segíthetsz nekünk.

Nekünk – ismételte magában elképedten Vonnie. Ash, Koebsch és Dawson immár ugyanazon az oldalon álltak.

Ő pedig nem harcolhatott mindenki ellen. Úgy gondolta, hogy Pärnits és Metzler vele vannak. Ők csakis tudósok voltak, de a személyzet többi tagját valószínűleg elsősorban a brazilokkal való kapcsolat érdekelte, vagy az, hogy megszerezze a naphalak genetikai anyagait. És ezek az érdekek különös ágytársakat teremtettek.

Ha Vonnie nem akarta azon kapni magát, hogy egyetlen ütőkártya sincs a kezében, alkut kellett kötnie Ashsel. Ezért gondosan ügyelt, hogy a hangja részben vonakodásról, részben megvetésről árulkodjon, mialatt válaszolt:

– Segítek neked, ha te segítesz nekem. Tudni akarom, hogy Dawson mit akar.

– Nem fogod megállítani.

– Tudom – vallotta be Vonnie, de rögtön arra gondolt, hogy talán túl elhamarkodott beszélt. És hogy meggyőzze Asht, hozzátette: – Hogy legyen némi esély arra, hogy megmentsem a naphalakat, tudnom kell, Dawson milyen fajta szövetmintákat akar, melyik nemből, hány külön egyedből, és a többi, és a többi.

– Rendben – felelte Ash. Pár pillanatig Vonnie szemét tanulmányozta, majd lenézett az adattáblájára, aktiválta, és feloldotta a zárat több fájlon, de hirtelen a mutatóujjával felfelé görgetett.

Törölte valamelyiket? – töprengett Vonnie.

– Nincs meg az összes fájlja – közölte Ash. – Némelyiket olyan kód védi, amivel még én sem boldogultam. De hallgasd meg, mit mond Dawson! Tényleg hallhasd meg!

– Jól van.

– Ha őszinte vagy magaddal, szerintem rá fogsz jönni, hogy Dawson jól gondolkodik.

– Dawson csakis a bankszámlájára gondol.

– Híres és gazdag lesz, semmi kétség – válaszolta Ash, és átnyújtotta az adattáblát. – És rengeteg jót fog tenni a népnek. A mi népünknek.

Akkor miért érzem úgy, hogy a gonosszal üzletelek? – tette fel magának a kérdést Vonnie. – És ebből az következik, hogy Ash a gonosz.