49

– ASH, szükségem van egy nyitott sávra a fő hálózatunkhoz – kiabálta Vonnie.

– Akkor Koebschnek szólj! – felelte Ash. – Mindent blokkolt, kezdve a...

A képernyőn az látszott, hogy az egyik nőstény naphal két karjával lecsap Lamra. Jóllehet Lam az aluötvözet vázának és a belső egységeinek köszönhetően többet nyomott, a naphal izmosabb volt nála. A nőstények jelentősen nagyobbak voltak a hímeknél, a naphalak mindkét fajtájánál. A vaskos karok hangos csattanásokkal találták el a szondát, míg a többi naphal visított és csicsergett.

Lam sikoltott egyet, majd a harmonikus dalt hallatta. A jelekből ítélve rossz választ adott. A nőstény ráfonta a karját az egyik karjára, és nem engedte mozdulni, míg három másik nőstény bekerítette őt.

Lam ismét sikoltott, és kétségbeesetten integetett a szabad karjaival.

– Kérlek – nyögte Vonnie, és megmarkolta Ash csuklóját, amivel önkéntelenül utánozta azt, ahogyan a naphal megfogta Lamot.

Ash összerezzent, és elhúzódott tőle.

– Nem köthetem össze a központi mesterséges intelligenciákkal, mielőtt nem ellenőrzöm – válaszolta idegesen.

– Ha megölik Lamot, a következő lépésünk az lesz, hogy segítünk az FNEE-nek halomra mészárolni őket. Most itt van előttünk minden, amiért dolgoztunk.

Vonnie egyetlen megoldást látott. Nem állíthatták vissza Lamot az előző, fejletlen állapotába, amelyben valahogyan összebarátkozott a naphalakkal, de átalakíthatták hipergyors I-es szintű intelligenciává, és kombinálhatták a fő adatbázisaikat mindazzal, amit Lam megtudott az elmúlt néhány nap során. Ezenfelül Lamnak nagyobb feldolgozókapacitás kellett.

Ha hozzáférhetett a központi MI-khez, reprodukálhatta azt a fajta viselkedést, amellyel sikerült megtévesztenie a naphalakat.

– Jól van – mondta halkan és komoran Ash. Feloldott egy adatcsomagot az állomásán, amit nyilván rögtön azután állított össze, miután Koebsch korlátozta a hozzáférésüket. – Be tudok jutni. Öt másodpercet kérek.

Mi van, ha máris elkéstünk? – vívódott magában Vonnie.

A négy nőstény megfogta Lam egy-egy karját, és mozdulatlanságra kényszerítették őt. Más nőstények is megindultak feléjük. Lam nem küzdött tovább. A naphalak végigtapogatták a felső és az alsó részét, megszaglászták és megkóstolták a testét.

– Gyerünk! – mondta hirtelen Ash, és vízszintesen elrántotta maga előtt a karját úgy, hogy a végén a keze Vonnie-ra szegeződött. A sebtében kialakított, három szemből álló lánc – Lam, csavargók, 01-es modul – zöldre váltott. A központi MI-k immár összeköttetésben álltak Lammal, és a tízszeresére fejlesztették az intelligenciáját.

Az átmenet zökkenőmentesen zajlott le. Lam ismét rángatózott, mintha küzdött volna a naphalak ellen, akik ismét rángatni kezdték, és két helyen felhasították a bőrét. A sebekből szintetikus vér csordult ki.

Két nőstény a sebekre tapasztotta egy-egy karját, és megkóstolta a folyadékot. Egyikük megremegett, összehúzta a testét, majd még nagyobb erővel csavarta Lam karját. Aztán maga felé húzta, mire a másik három is rákapcsolt, és egy darabig ide-oda rángatták Lamot.

A többi naphal átható hangon visított.

Nem jó a vére – állapította meg riadtan Vonnie. – Megérezték a hozzáadott tartósítószerek ízét, vagy a hormonok nem jók, vagy az oxigéntartalom. Vége. Akármit teszünk, nem tudjuk áthidalni a mi fajunk és az övék közötti különbségeket...

– Oda nézz! – hördült fel hirtelen Vonnie.

Lam behajlította sebes karjait, és odamutatta, mintegy felkínálta a sérüléseket a nőstényeknek. Ez nem a behódolás jele volt, hanem egy szándékos, magabiztos gesztus. Ezzel egy időben változtatott a hangján. Már nem a kellemes harmóniát dalolta, hanem egy lassúbb ritmusú, megnyugtató éneket.

Az egyik nőstény elengedte, aztán egy másik is. Összeérintették a pedicelláriáikat az övével, és bonyolult hullámmintákkal kommunikáltak vele.

Amikor Lam megszólalt az adóvevőben, a hangja más volt. Egy I-es szintű intelligencia emberfeletti nyugalma és önuralma érződött belőle, ugyanaz az önuralom, amit Ash akart elérni.

– Ismét befogadnak – közölte Lam.

– Krisztusom, már azt hittem, halott ember vagy – suttogta megrendülten Vonnie, aztán amikor rájött, hogyan fogalmazott, idegesen felkacagott. Ember, gép – gondolta.

A másik két nőstény is elengedte Lamot. A többi naphal közelebb araszolt hozzá. Némelyik megszagolta a testét, mások megkóstolták a sebeit, és hamarosan az egész csapat megnyugodott. A legtöbben ismét összebújtak, és lustán vonaglottak.

Mit tett Lam, amivel meggyőzte őket? Vonnie úgy látta, hogy csak bizonyos dallamok és mozdulatok kellettek hozzá. Viszont a naphalak mindent a viselkedés alapján ítéltek meg. Amikor Lam abnormálisan viselkedett, veszélyforrásnak tekintették. Amikor ismét megfelelően viselkedett, megint megbíztak benne.

– Mondd el, hogy mi történik! – kérte Vonnie.

– Pihennek. Tanulnak. A nőstények tanítják egymást és a többieket. Növekedési és emlékezetfejlesztő tréningeket tartanak.

– Növekedési tréningek?

– Az egyik kulcs a feromon-stimuláció, ami az életük egységesítő eleme. Vannak bonyolult kérdezz-felelek sémáik, némelyik akaratlagos, némelyik ösztönös. A méreteim ellenére fiatalnak vagy meddőnek hisznek, mivel nem tudok egészséges biokémiai anyagokat kibocsátani.

– Tudsz beszélni velünk anélkül, hogy veszélynek tennéd ki magad?

– Igen. Most már elég kapacitásom van ahhoz, hogy részt vegyek a törzs szertartásaiban, mialatt rendszerezem és megjavítom a fájljaimat. Az elmúlt négy nap alatt készült felvételeim nagyon töredezettek, de nyilván meg akartok nézni mindent.

– Köszönjük, Lam – szólt közbe Ash.

– Az adósod vagyok, Ash – felelte Lam. – És a te segítségedet is köszönöm, Koebsch parancsnok.

– Micsoda? – hördült fel Vonnie, és villámgyorsan megfordult, de Koebsch nem lépett be a 04-es leszállóegységbe. Továbbra is a 01-es modulban tartózkodott, ahol titokban figyelte a sávjukat, mígnem Lam észlelte a jelenlétét.

A képernyőkön vörös keret jelent meg, ami egy kódolt adást jelzett. A keret aztán megnyílt, és Koebsch képe jelent meg benne. A parancsnok részben derűs, részben szigorú arcot vágva szólalt meg:

– Hetekkel ezelőtt megmondtam neked, hogy semmi sem történhet a hálózaton a tudtom nélkül.

– Parancsnok, én... – dadogta Ash.

Koebsch a fejét rázva elhallgattatta őt, majd Vonnie felé fordulva folytatta:

– Kezdettől fogva megszegted az utasításokat. Vakmerő vagy. Veszélyes vagy. Zendülést szítottál.

Vonnie egyik állítást sem tagadta. Koebsch nyilvánvalóan látta Lam felvételeit. Vagy felkeltették benne a kíváncsiságot, vagy nem.

A parancsnok végül megvonta a vállát, és hozzátette:

– És átkozottul szerencsés is vagy.

Vonnie jócskán megkönnyebbült, és megkérdezte:

– Ezért nem állítottál le minket?

– Még nem jutottál ki az erdőből. Az adatfolyamunk mostanra elérte a Földet. A feletteseink már javában fogalmazzák a választ. Akármilyen utasításokat kapunk, előbb elküldöm nekik Lam legújabb fájljait. Ezzel nyerünk húsz percet, mialatt az adások oda-vissza repülnek, de nem vagyok derűlátó. Dawson hivatalos panaszt nyújtott be mindenkinek, akit ismer. És értesítette Ribeirót, aki már a feletteseivel beszél. Azok a tábornokok követelni fogják a kormányunktól, hogy vonjuk az ellenőrzésünk alá a személyzetünket.

– Nem vehetnek le mindenkit a küldetésről – jegyezte meg Vonnie. – Ha összetartunk...

– Ha meghagynak a pozíciómban, én magam foglak felfüggeszteni – válaszolta Koebsch. – Gondolj bele! Szeretnéd, hogy Dawson legyen a parancsnok? Én legalább a minimumra csökkenthetem a Ribeiro ügyeiben való érintettségünket. Meg tudom védeni Metzlert és Frerotte-ot. Egyértelmű, hogy ők is benne vannak. Nem akarlak kirúgni sem téged, sem Asht, de ha nem jöttök elő meggyőző bizonyítékkal, ragaszkodni fognak hozzá, hogy megfenyítselek titeket. Megtörténhet, hogy Lamot kinyírják. Aztán a koordinátáit felhasználva üldözőbe veszik a naphalakat.

– A rohadt életbe! – szitkozódott Vonnie.

– Sok szerencsét! – búcsúzott Koebsch, és megszakította az összeköttetést.

– Ó, a francba! – morogta Vonnie, és Ash elé tartotta az öklét, mire a barátnője hozzáütötte a sajátját, és ezzel minden további szó nélkül megállapodtak abban, hogy végigcsinálják.

Vonnie tudta, hogy sajnálni fogja az elvesztett lehetőségeit, ha szégyenszemre hazaküldik, de azt is tudta, hogy ha a mecháik még egy csatát vívnak a naphalakkal, akkor a naphalak és az emberek többé nem jönnek egyenesbe sem mentálisan, sem lélekben. Az egyik dominó követi a másikat. Ha az emberek és a naphalak még többet ártanak egymásnak, sosem térnek vissza a helyes útra. Újabb és újabb összecsapások következnek, és a vége totális háború lesz.

Vonnie azt tekintette igazi bűnnek, hogy egyes emberek továbbra is erőszakot akartak alkalmazni. A gyilkos kódok elintézhették Lamot. A blokkok megakadályozhatták őt és Asht abban, hogy hozzáférjenek az adatforgalomhoz és a kommunikációs sávokhoz.

Ha elhallgattatnak minket, ők győznek – gondolta Vonnie. – Nagyjából húsz percünk van arra, hogy megmentsük ezt a világot.