25
KOEBSCH ismét lejátszotta a műholdas felvételt, és a feje céklavörös színezetet öltött.
– Nem állíthatjuk meg őket – mondta haragosan. – Nem válaszolnak a hívásainkra.
– Mi van a vészhelyzeti protokollokkal? – tudakolta Metzler.
– Mindent blokkolnak – felelte Koebsch. – Tudták, hogy azonnal ordítani fogunk, amint behatolnak a jégbe.
– A földiek felől mikor hallunk?
– Kilenc perc múlva.
Vonnie grimaszolva nézett a képfonba. A 04-es leszállóegységben volt Ash és Frerotte társaságában, de mindenki rácsatlakozott a csoportsávra, az arcképük kicsinyített másai ott sorakoztak a holokép alján. A felvételen az látszott, hogy tizennégy mecha leereszkedik egy hasadékba. Öt páncélos ember követte őket, aztán még hat mecha.
Öt gép utólagosan felszerelt toldalékokat viselt: pedicelláriával szegélyezett, rövid karokat. A brazilok szemmel láthatóan azt tervezték, hogy kommunikálni fognak a naphalakkal, de elkapkodták a dolgot. Ezen az öt gépen kívül kúszókat, ásókat, őröket és fegyveres platformokat vittek magukkal.
– Nem létezik, hogy sikerülni fog – morogta Metzler.
A legtöbbjük arcán felháborodásra és hitetlenkedésre utaló jelek ültek. Metzler ingerültnek tűnt.
A negyvenes éveiben járó, köpcös Metzler csúnya volt – annyira csúnya, hogy már édes pofának számított, valahogy úgy, mint a buldogok. Ezenfelül gyakran bizonyult meggondolatlannak, és szeretett szellemes megjegyzéseket pufogtatni. Bizonyos módon, az emberekről alkotott maró véleménye miatt Lamra emlékeztette Vonnie-t.
– A kínaiak lesznek a következők – folytatta Metzler –, majd meglátjátok. Ők is bemennek, aztán minket is beparancsolnak, csak azért, hogy megmutassák mindenkinek, hogy kinek van a leghosszabb farka. Bemocskoljuk az egész környéket.
– Úgy tudtam, a brazilok elfogadták az SZN határozatait – jegyezte meg Vonnie.
– Elfogadták – erősítette meg bólogatva Koebsch.
Az expedíciók indulása előtt valamennyi fél deklarálta, hogy hajlandó egyeztetni az akcióit, és korlátozás nélkül megosztja az információit. A Szövetséges Nemzetek azt tervezte, hogy amikor eljön a megfelelő perc, nemzetközi expedíciót indít. A cél az volt, hogy létrehozzanak egy tolmácsokból és diplomatákból álló csapatot, de az emberiség ugyanolyan megosztott volt, mint a naphalak. Nem csak az ESA keringetett kémműholdakat az Europa körül, hogy figyelje a többi csapatot. A mechák egy része védelmi eszköz volt, az elektronikus hadviselés berendezéseit tartalmazták. Számos mesterséges intelligencia részt vett abban a játszmában, amelynek során ellopták mások adatcsomagjait, mialatt titkosították a sajátjaikat.
A NASA és az ESA régi társnak számítottak, és gyakran dolgoztak együtt a japánokkal, de Kína tartotta a három lépés távolságot, és a brazilok csak nemrég léptek be az űrutazó országok klubjába. A hozzáállásukat részben a feltörni akarásuk, részben pedig a kisebbrendűségi érzéseik határozták meg.
Vonnie megértette a mohóságukat. Tudta, hogy miért próbálnak mindenáron bizonyítani. Őt is ugyanezek az érzések vezérelték, amikor megérkezett az Europára.
Miért nem tanultak a katasztrófájából?
Akármennyire szeretett volna megint kapcsolatba kerülni a naphalakkal, nem az irigység miatt akarta megállítani a brazilokat. Biztosan tudta, amíg nem küldenek kellően nagyszámú szondát, amíg nem fejtik meg a vésetek jelentését, és nem sajátítják el a naphalak nyelvét, azzal, hogy bemerészkednek a jégbe, csak tovább rontják a helyzetet.
Sértőnek érezte a brazilok vakmerőségét.
– Fegyvereket is visznek magukkal – szólt oda a parancsnoknak. – Vagy el akarnak ejteni néhány példányt, vagy harcolni akarnak.
– A brazilok bajban vannak – mondta Metzler. – Pénzre van szükségük, hogy felfejlesszék mindenüket, a hajókat, a szkafandereket, amijük csak van. Ha ők az elsők, és elkezdenek helyi létformákat befogni, a vásárlók pénzkötegeket lobogtatva sorakoznak majd az ajtójuk előtt. Nem érdekli őket, ha megölnek néhány naphalat. Pontosan a cirkusz az, amire vágynak.
– Nem várhatunk addig, amíg otthon meghozzák a döntést – jelentette ki Vonnie.
A Föld negyed körívvel előrébb járt a Naphoz képest, mint a Jupiter. A rádióadásoknak tizenegy perc kellett, hogy eljussanak az ESA-tábortól Berlinbe, az Európai Unió fővárosába, és újabb tizenegy percet kellett várni a válaszra. Ilyen körülmények között a beszélgetések unalmasak és fárasztóak voltak.
– Mit javasolsz? – kérdezte Koebsch.
– Hadd kapjam meg a vetítőt! – kérte Vonnie, és megjelenítette a brazil tábor valós idejű képét.
A helyszín elhagyatottnak látszott. Az FNEE, a Força Nacional de Exploraçăo de Espaço kevesebb embert és kevesebb mechát küldött az Europára, mint a másik három ügynökség. Az expedíció résztvevői csak korlátozott tevékenységet folytathattak, amitől könnyebb volt figyelni őket, ám egy olyan helyszínt választottak, ami alatt még terjedelmesebb járatrendszer terült el, mint az ESA-tábor alatt.
– Jellemző – dohogott Metzler. – Kitalálhattuk volna, hogy készülnek valamire.
– Ha öten mentek be, akkor csak ketten maradt fent, hogy figyeljenek és irányítsanak – válaszolta Vonnie, és kivilágította a képen az egyik brazil lakómodult, ahonnan az ESA-műholdak szerint a legtöbb elektronikus zaj áradt. – Itt vannak.
– Ugye nem arról beszélsz, hogy megrohamozzuk a bázisukat? – dörmögte Koebsch.
– Csak semmi durvaság! A telemetria ellenőrzése lefoglalja őket, és tudtommal már betörtünk a rendszerükbe – felelte Vonnie, közben Ashre és Frerotte-ra nézett.
Ash lebiggyesztette a száját, de bólintott.
– Leállíthatnánk pár mechájukat, és szétzavarhatnánk a többit, hogy eltévedjenek – vetette fel Vonnie. – Azzal megállítanánk őket.
– Nem akarjuk, hogy valakinek baja essen – válaszolta Koebsch.
– Ha elakadnak, vészjelzést küldenek, és kihozzuk őket. Sima ügy. Ezért kéne most megállítani őket, mielőtt túl messzire távolodnak.
– Az amerikaiak mit mondanak? – kérdezte Metzler.
– Segítenek nekünk, ha tudnak, de mi vagyunk a legközelebb a problémához – felelte Koebsch. Az ESA táborát és a brazil tábort csupán tizenhat kilométer választotta el egymástól, míg az amerikai és a kínai jóval délebbre volt. – Ash?
– A mi mesterséges intelligenciáink fényévekkel előrébb járnak, mint bármi, ami a braziloknak van – válaszolta Ash. – Meg tudjuk csinálni.
ESA támogató küldetés // Europa // 2113. június 27.
Parancsnok:
Peter Günther Koebsch
Élet-tudományok:
William George Dawson
Henri Charles Frerotte
Harmeet Johal
Benjamin Todd Metzler
Dublin David O’Neal
Műszaki szakértők:
Antonio Leonardo Gravino
Ashley Nicole Sierzenga
Nyelvészet:
Antonio Leonardo Collinsworth
Rauno Pärnits
Létszámfeletti:
Alexis Rose Vonderach
Koebsch: parancsnok – pszichológus – adat/kommunikációs szakértő
Dawson: genetikus
Johal: genetikus – orvos – lakómodul szakértő
Frerotte: biológus – lakómodul szakértő – szkafanderszakértő-asszisztens – adat/kommunikáció asszisztens
Metzler: biológus – bolygókutató –TVM-asszisztens
O’Neal: biológus – ökológus –TVM-asszisztens
Collinsworth: nyelvész – pilóta – orvos – pszichológus
Pärnits: nyelvész – mérnök-asszisztens – lakómodul-szakértő
Sierzenga: pilóta – navigátor – orvos – adat/kommunikációs szakértő – kibernetika szakértő
Gravino: – mérnök – pilóta – orvos – lakómodul-szakértő – adat/kommunikációs szakértő
Vonderach: pilóta – navigátor – karbantartó – orvos – mecha-szakértő
Küldetésirányítás:
ESOC – Darmstadt
Küldetést indító létesítmény:
Robespierre
Űrhajók:
Clermont, mélyűri Intruder-osztály
Marcuse, mélyűri felderítő (mentett egység)
Támogatás:
MÖLE lakómodul (3), TVM–6 leszállóegység (2)
TVM–5 TCLRSZT modulok (4), TVM–12 MFTSZ járművek (4), TVM–12 csavargó (10)
TVM–12 ÁR mecha (20), TVM–12 jeladó (45), TVM–12 MTCSZH (55)
TVM–4 csavargó (10), TVM–4 TC mecha (20)
TVM–4 jeladó (45), TVM–4 MTCSZH (55)
A nemzetközi tudományos expedíció mentett egységei:
TVM–12 csavargó (4), TVM–12 ÁR mecha (5), TVM–12 jeladó (22) // EU
TVM–12 csavargó (1), TVM–16 ÁR mecha (3), TVM–12 MTCSZH (9) // Japán
TVM–12 ÁR mecha (10), TVM–6 jeladó (25) // Amerikai Egyesült Államok
TVM–6 ÁR mecha (2) // Ausztrália