7

CHRISTMAS BAUMAN az ötvenharmadik évében járt, és a tartós elkötelezettségek nem jelentettek számára újdonságot. Részben ezért lett ő az expedíció parancsnoka, részben pedig azért, hogy ellensúlyozza Lamot és Vonderachot. Vonnie hamar megkedvelte a nőt. Bauman folyton színlelt gúnnyal beszélt másokkal, de csak azért, mert így adta tudtul, mennyire tapasztalt. Vonnie pontosan meg tudta állapítani, hogy Bauman milyen hangulatban van, abból, hogy a szemöldöke hány milliméterrel emelkedett éppen zavaros, zöld szeme fölé.

Bauman mellben és csípőben teltebb volt, mint Vonnie, és a kora ellenére sokkal inkább hajlott arra, hogy használja a testét. Sokszor uralta úgy a beszélgetéseket, hogy egyszerűen belegázolt egy csoport közepébe.

A rovarok őt is megigézték. „Mi van, ha...”, illetve „Mi lenne, ha” – gyakran kezdte így a mondatait.

„Mi van, ha a bogarak nem halottak? Talán csak téli álmot alszanak, vagy máshogy aktívak biológiailag. Mi lenne, ha a kémiájuk nem volna túl idegen ahhoz, hogy hasznosítsuk és felhasználjuk őket a geriátriában vagy a kriosebészetben? Igen, a jelek szerint megégette őket a lávától fűtött víz, aztán, mialatt megfagytak, fokozatosan összezúzódtak és eltorzultak. A bogarak valóban halottnak tűnnek, de ki tudhatja, hogy az Europán melyik adaptációk a normálisak? Ezek a lények talán így terjeszkednek, hasonlóan a spórákhoz, évezredeken át megőrződve, míg végül valahol megnyílik a jég.”

Senki sem tudhatta biztosan, várni kellett, amíg egy genetikus megvizsgálja a bogarakat. Így aztán Bauman leszerződött egy évre abban a hitben, hogy csak annyi dolga lesz, hogy vizsgálódik a szenzorokkal, és sűrűn felteszi a kérdést: „Mi van, ha...”

A hajójuk súlytalan kalitkájában kitaláltak maguknak egy játékot. „Mi lenne, ha elcserélném a mai desszertemet a számítógép-időd egy részére?” Vagy pedig: „Mi lenne, ha végre kikapcsolnád ezt a nyekergő zenét?” Ők hárman tizenegy hetet töltöttek abban a dobozban. Nem volt elég helyük ahhoz, hogy elkezdjenek a falak között pattogni, és Christmas Bauman teljesen természetesen vette fel a vezető szerepét – egy kicsit anyáskodott, egy kicsit flörtölt.

Bauman folytonos tréfálkozással gondoskodott arról, hogy a nyomás alacsony maradjon, és arra is ügyelt, hogy figyeljenek egymásra, mert valamennyiüket csábította az, hogy csak előre nézzenek. Lam folyamatosan frissítette a szimjeit azzal párhuzamosan, hogy a mechák új adatokat küldtek. Vonnie felelt a hajó rendszereiért és a karbantartásért. Mindhárman részt vettek különféle konzultációkon, tanácskozásokon és vitákon.

Tizenegy hét. Elég hosszú idő volt ahhoz, hogy megutálják egymást, vagy elég rövid ahhoz, hogy idegenek maradjanak egymásnak a megérkezésig, de Bauman félretette a saját munkája egy részét, hogy a kollégáival törődjön.

Tizennyolc napra jártak az Europától, amikor az egyik mecha megtalálta a jégben a véseteket.

Ezúttal egy, az ESA leletének közelében mozgó, kínai csavargóé lett a felfedezés dicsősége. Természetesen kódolt adásokat sugárzott váltakozó frekvenciákon, de az európaiak és a brazilok elég jelet csíptek el ahhoz, hogy dolgozhassanak vele. Alig négy óra leforgása alatt a lemeztelenített kód szétrepült az egész rendszerben.

Vonnie valaha a Stuttgarti Egyetemen tanulta a politikát, később pedig instruktorként az Arianespace-nél. Rég tudta, hogy az információ hatalom. Nem sok értelme lett volna eltitkolni a felfedezést. Túl sokan figyeltek. A kínaiak minden bizonnyal megszokásból védték a felfedezésüket, és egy-két nap múlva megosztották volna másokkal. Mindettől függetlenül, a Földön felforrósodott a hangulat. Vonnie és Bauman sürgős üzenetet kaptak, amelyben beszámoltak nekik a váratlan fejleményről, és ismertették az új protokollokat.

A feszültség tönkretehette volna őket. Elvesztegethették volna az energiájukat azzal, hogy minden figyelmüket az új leletre irányítják, de Bauman átvezette társait a nehézségeken.

– Mi van, ha ez a fickó egy alávaló, ferde szemű kém? – vetette fel, szenvtelen képet vágva.

Vonnie tátogva meredt a másik nőre, és szégyenében zavarba jött.

Lam hangosan röhögött.

– Te jenki nyomorult! – válaszolta Baumannak, aki erre hozzátette:

– Hé, Vont ne hagyjuk ki ebből! Te mit gondolsz, Vonnie? Gondolom, akkor te vagy az árja szupernő.

– Pontosan – helyeselt Vonnie, és megtapogatta szőke haját, ami sokkal világosabb volt, mint a Lam fejét borító, hollófekete tarló, vagy Bauman homokszínű pamacsa. Nem tetszett neki, hogy a társai felfigyeltek a legjobb vonására, amit gondosan rövidre nyírt, hogy a zéró gravitáción ne lebegjen folyton az arca előtt.

Az árja szóhoz már jó ideje nem társultak olyan érzések, mint Vonnie szépapjának idejében, de mialatt Németország lett az Európai Unió vezető hatalma, a lakói kínosan érezték magukat a második világháború alatt elkövetett bűnök miatt. Jóval ezután két nemzedéknek kellett megküzdenie azzal, hogy Németország gazdagsága menekültek millióit vonzotta. Egyes politikai pártok keskeny határon egyensúlyoztak a rasszizmus és a kultúrájuk védelme között, és sokak rosszallását váltották ki, szerte az egész világon. Vonnie a fehér bőre, kék szeme és karcsú, sportos alkata miatt valóban úgy nézett ki, mint Hitler felsőbbrendű fajának mintapéldánya. Számára mindez annyit jelentett, hogy keményebben kellett hajtania, mint a többi jelöltnek, hogy bizonyítson.

– Tudjuk, hogy rendes emberek vagyunk – jelentette ki Bauman –, még akkor is, ha ő bombázó, te túl okos vagy, én meg túl erőszakos.

Vonnie és Lam bólogattak. Elég hamar összebarátkoztak, és felismerték, hogy csak magukra és egymásra számíthatnak, függetlenül attól, hogy mi történik odahaza. A hajó lakómoduljában gyűltek össze egy monitor mögött, és együtt figyelték a beérkező adatokat.

A kínai csavargótól lopott telemetria radar és infravörös képeket tartalmazott. A gép alacsony látószögéből készült képekre a hőmérsékleti adatok is rávetültek zöldesfehér árnyalatok formájában. A csavargó lassan döcögött előre. Tőle balra szabálytalan, alacsony halmok takarták el a horizontot, és arrafelé meleg gáz szivárgott több nyílásból. A csavargó a dombok felé fordult – és a perspektíva hirtelen megváltozott.

A kamera előtt a jég egy hatméteres szakaszon felpúposodott. A résekből gáz süvített ki, és jégeső hullott a közvetlen környéken. Aztán a kitörésnek vége lett, és láthatóvá vált egy árok. A mennyezetét elvékonyította az idő. Máskülönben a csavargó biztonságosan átkelt volna rajta, és csak annyit észlelt volna, hogy megint rátalált egy inaktív kürtő egyik fagyos, üres ágára. Így viszont kinyújtotta az egyik kábelszondáját az árnyékok felé, hogy meggyőződjön arról, valóban jégbe vésett, szabályos alakzatokat fedezett fel.

A radarképen a vésetek határozott körvonalú, különleges tárgyaknak látszottak.

– Mi van, ha minden, ami odalent volt, elpusztult, amikor a gáz kiszökött? – vetette fel a mérnökként gondolkodó Vonnie.

– Nem, ez az árok elhagyatott – fellelte Bauman. – El van zárva mindentől.

– Igazad van – értett egyet Lam.

Vonnie mosolygott, mert örült a társai izgatottságának. Aztán meglátta Lam arcát, és megkomolyodott, mert úgy érezte, le van maradva egy lépéssel.

– Nézz oda! – mondta a férfi, és csalódottan lesütötte a szemét.

– De hát ez jó, nem? – kérdezte Vonnie. – Nem létezik, hogy ezeket a mintákat a bogarak rágták a jégbe. Ez azt jelenti, van még valami az Europán. Valami nagyobb.

– Azt – erősítette meg Lam, de továbbra is rosszkedvűnek tűnt.

Vonnie nem értette, mi a baj. Ismét a képernyő felé fordult, és próbálta felfedezni azt, amit Lam látott.

A képen nyolcágú csillagra hasonlító vésetek látszottak. Nyolc függőleges oszlopot alkottak, és mindegyik négy csillagból állt. A szimbólumok körülbelül százhúsz centiméter szélesek és magasak lehettek. Mindegyiket olyan mélyre vésték a falba, hogy a közepüknél a vastagságuk elérte a fél métert – apró kupolákra hasonlítottak –, és a karok fokozatosan elvékonyodtak.

Valamennyi kar meghajlott, és látszólag találomra kanyargott. Vonnie elsőre úgy gondolta, hogy a féldombormű egyfajta naptár lehet. Éppen ki akarta mondani, amikor észbe kapott.

A Jupiter ötször messzebb keringett a Naptól, mint a Föld. Az Europa egén a rendszer csillaga apró fényfoltnak látszott csupán. Mivel az itteni atmoszféra a földihez képest szinte nem létezett, továbbá nem voltak felhők, sem pára, ami felfogta volna a napfényt, az Europa felszíne gyakorlatilag világosabb volt, mint Németország egy meleg, nyári napon... Ugyanakkor Vonnie épp elég biológialeckét kapott Lamtól, hogy rádöbbenjen, hogy soha, semmi nem sétálgatott a jég felszínén.

Lam dühös azért, amit az emberek beszélnek? – tűnődött Vonnie.

A Földön született első elméletek úgy szóltak, hogy a vésetek alig lehetnek rovarszerű népek kaptártevékenységének eredményei. Egyesek hivatkoztak a termeszvárakra, hangyavárakra, pókfészkekre, de még a szirti fecskék sárból rakott fészkeire is.

A vésetek matematikája sokkal többre utalt. A nyolcszor négyszer nyolc egy valamilyen fajta rendszernek tűnt, ami tudatosságot jelzett, viszont a földi rovarok zöme szimmetrikus dolgokat hozott létre. Egyes biológusok úgy vélték, hogy a vésetek egy territórium határát jelölik, vagy valaki egymásba fonódó alakzatokkal igyekezett megerősíteni az alagút falát. Egy faj, amelynek létezése a jégtől függött, megtanulhatott bizonyos építési eljárásokat, hasonlóan a földi hörcsögökhöz és hangyákhoz. A szimmetria pedig lehetett a véletlen műve.

Senki sem merte leírni, hogy a vésetek egy nyelv írott szavai, jóllehet a világhálót elárasztották a fordításra tett kísérletek. A korai emberi civilizációk az ábécék feltalálása előtt ismétlődő szimbólumok rendszerét használták, mint például az ékírást és a hieroglifákat. Néhányan konokul hangoztatták, hogy a vésetek üzenetet hordoznak. Túl sok pontos, finom különbség akadt a nap-alakzatok kétszázötvenhat karja között.

Mindettől függetlenül, egyre többen értettek egyet abban, hogy a vésetek egy legalább csimpánz-szintű intelligencia létezésére utalnak.

– Miért vagy bosszús? – kérdezte Vonnie.

– Azért, mert lecsúsztunk róluk – felelte Lam. – Elkéstünk.

– Lehetnek még lakott üregek a közelben. Nem tudhatod, mi van odalent.

Lam a képernyőket tanulmányozva ingatta a fejét.

– Az árok régebbi, mint gondolod – válaszolta aztán. – Túl régi. Nézd a mozgás nyomait!

A keleti oldalon álló, legtávolabbi oszlopok görbének látszottak, mintha sebtében és hanyagul formálták volna meg őket, de ez valójában azért volt így, mert a jég benyomult az árokba és eltorzította – márpedig ebben a biztonságos zónában a felszíni lemezek csupán néhány millimétert mozogtak évszázadonként.

Vonnie megborzongott, mert úgy érezte, egy hideg valami siklik le a gerincén. Lehet, hogy a vésetek tényleg szavak? Ha igen, akkor a szövegnek régebbinek kellett lennie azoknál a félig elfeledett, homályos történeteknél, amelyeket a Biblia örökített meg.

– Fel a fejjel! – szólalt meg Bauman. – Még ha nem is találunk mást, csak csontokat, ez lesz minden idők legnagyobb régészeti felfedezése.

– Mi leszünk a rendszer összes magazinjának címlapján – tette hozzá Vonnie, hogy jobb kedvre derítse Lamot, de a férfi csak fintorgott, és elfordította az arcát.

– Akárki készítette a véseteket, tízezer éve halott – morogta letörten.

Nemzetközi kutatócsapat // Europa // 2113. április 20.

Parancsnok:                               

Christmas Sarah Bauman (USA)

Műszaki szakértő:                    

Alexis Rose Vonderach (EU)

Élet-tudományok:                    

Cso Lam (KNT)

Bauman: parancsnok – genetikus – orvos – pszichológus – adat/kommunikációs szakértő

Lam: biológia – ökológia – bolygótudományok

Vonderach: pilóta – navigátor – karbantartó – orvos – mecha-szakértő

A küldetés résztvevő szervezetei:

ESOC – Darmstadt // EU

JPL  – Los Angeles // USA

CSÜK – Csiucsüan // KNT

Küldetést indító létesítmény:

Ensley 5 // USA

Űrhajó:

Marcuse ESA mélyűri felderítő

Támogatás:

TVM–12 csavargó (5), TVM–12 ÁR mecha (8), TVM–12 Jeladó (30) // EU

TVM–12 csavargó (2), TVM–16 ÁR mecha (3), TVM–12 MTCSZH (25) // Japán

TVM–12 ÁR mecha (10), TVM–6 Jeladó (30) // USA

MÖLE Lakómodul (1) // Kínai Népuralmi Társadalom

TVM–6 ÁR mecha (2) // Ausztrália