53
LAM elárasztotta a képernyőket naphalak interakcióit ábrázoló, több száz felvétellel, és újabb magyarázatba kezdett:
– A kisebb, kevésbé intelligens naphalak azzal mutatják ki, hogy behódolnak a legerősebbeknek, hogy a falakon és a mennyezeteken mozognak, leszámítva azokat az eseteket, amikor építenek valamit, tojásokat keltenek ki, vagy növekedési és emlékezetfejlesztő tréningeken vesznek részt.
O’Neal bólogatott, és közbeszólt:
– Azért tartják fenn a lenti üreget, mert oda lemenni kiváltság.
– Így van – erősítette meg Lam.
– Mit kellett volna csinálnom? – fakadt ki Vonnie. – Nem tapadhattam a mennyezethez, valahányszor csak találkoztam velük, de ha belenyomta volna az ujjaimat a falba...
– Von! – szólt közbe Metzler.
– Ha magasabbra másztam volna...
– Vonnie, hagyd abba! Mindannyian ugyanazt csináltuk volna, mint te.
– Nem vagyok biztos abban, hogy jól értem ezt a dolgot – mondta O’Neal. – Egy üreg vagy egy hasadék felső része stratégiai szempontból mindenképpen jobb pozíció.
– A földi gravitáción igen, de az Europa csekély gravitációján nem jár semmiféle taktikai előnnyel.
– Hányszor láttuk, hogy ráomlasztják a mennyezetet az ellenségeikre? – vitatkozott tovább O’Neal.
– A padlóból vagy a falakból is képesek kitépni a köveket – válaszolta Lam. – Gondolj azokra a csatákra, amelyeket Vonnie vagy a mechák ellen vívtak.
– Azt hitték, hogy meg akarunk vívni velük a területért, vagy azért, hogy mi legyünk a törzsük vezetői – mondta Metzler.
– Igen – erősítette meg Lam a kijelentést.
– De miért használják a felső klán kifejezést a törzsi nevükben? – kérdezte Vonnie. – Ha a fent a rossz, és a lent a jó...
– Rosszul értelmeztük a felső klán fordítást – válaszolta Lam. – A felszínhez való közelség szempontjából helyes, de az érték szempontjából nem. A felső itt és most nem a hatalmat, a felsőbbrendűséget vagy az efféle dolgokat jelzi. Ezt a nevet a száműzöttek és a menekültek kapták. Kilencezer évvel ezelőtt háború dúlt az Europa belsejében. Akiket itt látunk, azok a vesztesek.
– Hallottad őket a nagyobb naphalakról beszélni? Őket hogyan nevezik? – kérdezte O’Neal.
– A kisebbek a középső klánok névvel hivatkoznak a nagyobbakra.
– Középső? Nem alsó?
– Úgy tűnik, más létformák vannak a középső klánok alatt. Vagy sikeresebb törzsek, vagy egészen másfajta teremtmények. Kezdettől fogva a legrosszabb fajta naphalakkal vagyunk kapcsolatban. A felső klánokat azok a nemkívánatosak alapították, akikkel végezni akartak, de megszöktek, vagy a balszerencsés, kevésbé okos naphalak, akik vadászat közben eltévedtek.
– Lehetséges, hogy a vadászok némelyike gejzírkitörés vagy földrengés miatt szakadt el a társaitól – vélekedett Metzler. – A tény, hogy életben maradtak, magas szintű kompetenciát jelez.
– Így van – helyeselt Lam. – Az egészséges tenyészpárok folyamatos beáramlása nélkül a felső klánok valószínűleg visszafejlődtek volna egy egészen primitív állapotba. De az erős és intelligens naphalak állandóan küzdenek azért, hogy lent maradjanak.
– Át kell jutnunk a vadakon, hogy elérjük az okosakat – állapította meg Johal. – A vésetek talán a barbároknak szóló üzenetek. Arra intik őket, hogy tartsák távol magukat a mélyebb rétegektől.
– Vagy figyelmeztetések, vagy meghívások – tette hozzá O’Neal. – Némelyik vésetet törvénynek gondoljuk, másokat filozófiai szövegnek. Ha a kívülállók képesek megtanulni és átvenni azokat az eszméket, talán bebocsátást nyernek a birodalomba.
– Láttunk arra utaló jeleket, hogy bizonyos körülmények között a naphalak segítenek más törzseknek – mondta Metzler, és Vonnie-ra pillantva folytatta: – Azok a nyál- és ürülékgolyók, amiket a te csapatod talált abban a szurdokban, biokémiai anyagokkal vannak átitatva, amiket a nőstények bocsátanak ki a növekedési tréningek alatt. Lehetséges, hogy a birodalom korában a naphalak afféle tudástárakat alakítottak ki a jégben. Talán a maguk érdekében tették, miután a vulkánkitörések feldúlták az életterüket. A tudástárak segítettek a naphalaknak fejlődni, hogy termékenyek és intelligensek legyenek.
– De sosem használták azt, amelyiket megtaláltuk – felelte Vonnie.
– Talán elfelejtették, hogy hol van – vélekedett O’Neal. – Vagy nem tudtak hozzáférni, vagy ha mégis, akkor nem ismerték fel, hogy milyen célt szolgál.
– Egy éhező csapat megeszi a golyókat – mondta Metzler. – A trükk kétféleképpen is működik. Az intelligens naphalak megértik legalább a vésetek lényegét, míg a buta, éhes naphalak megkapják a biokémiai anyagokat, ha kikaparják a golyókat a jégből. És azok talán segítenek rajtuk.
– Szintetikus úton előállíthatjuk a feromonokat, és minden mást, amire szükségük van – javasolta Vonnie.
– Generációk kellenének, hogy helyreállítsuk az intelligenciájukat, még akkor is, ha volna hozzá jogunk – válaszolta Johal. – A feletteseink nyilván azt akarják majd, hogy hagyjunk kémeket és szondákat ennél a törzsnél, viszont egész civilizációk lehetnek odalent.
– Nem hagyhatjuk őket a sorsukra! – tiltakozott Vonnie. – Koebsch?
A parancsnok nem válaszolt. A Földdel beszélt, ezért Vonnie gyorsan aktiválta Koebsch állomásának hangrögzítőjét, és hadarni kezdett:
– Koebsch, beszélned kell Berlinnel! Néhány alapvető feltételezésünk hibás. Még a név is, amit adtam nekik. Körülbelül akkora ostobaság, mint az, hogy Kolumbusz indiaiaknak hitte az amerikai őslakókat. Ezeket a teremtményeket nem érdekli a Nap. Mindig mélyebbre akarnak menni. Azt hiszik, hogy alóluk jöttünk, és nem a fejük fölül.
– Félnek, hogy el akarjuk zavarni őket – tette hozzá Metzler.
– Igen. Ha nem tudjuk...
– Itt vagyok – jelentette be Koebsch, és megjelent a csoportsávon. – Jó híreim vannak! A miniszterelnökünk tárgyal kínai, amerikai és brazil vezetőkkel. A felvételek rengeteg emberre mély benyomást tettek. Parancsot kaptunk, hogy próbáljunk kommunikálni a naphalakkal.
– Köszönjük, Koebsch – felelte Metzler, mialatt Vonnie örömében a levegőbe csapott mindkét öklével.
– Lam, mikor küldenek ki vadászokat? – kérdezte Koebsch. – El kéne intézni, hogy három intelligens nősténnyel legyél egy csoportban, vagy egy olyan csapatba kerülj, ahol minél több az intelligens naphal.
– Tom gyakran van párban Charlotte-tal – válaszolta Lam –, aki szolgálatkésznek tartja őt a telepen kívül végzett építkezések miatt. Tom részben még az előző törzsének tagja. Ha bebizonyítom a lojalitásomat és az ügyességemet, talán engem választ.
– Jobb ötletem van – mondta Vonnie. – A legjobb naphalak okosabbak lesznek attól, hogy a nőstények gondozzák őket, és az együttműködő viselkedést jutalmazzák, igaz?
– Megerősítem – felelte Lam.
A memóriafájljai tartalmaztak radarképeket, amelyek a környező jeget és köveket ábrázolták. Vonnie végigkövette Tom csapatának nyomát egészen az új kolóniáig, majd megszólalt:
– Lam mondhatná azt, hogy emlékszik rá, angolnák szagát érezte a kolóniától pár kilométerre keletre. Megkérhetné Tomot és az intelligens nőstényeket, hogy küldjenek ki egy felderítőcsapatot. Ezzel elcsalnánk őket a törzstől.
– De ott nincsenek angolnák – vetett ellen Koebsch. – Mi lesz, ha megölik őt, amiért csak az idejüket vesztegették?
– Találni fognak valamit, ami sokkal jobb az angolnáknál – válaszolta elégedetten Vonnie.