28

– NEM akarjuk, hogy problémáid legyenek a földi főnökeiddel – mondta Vonnie –, de be kell fejeznetek a bombázást.

– Nincsenek bombáink – tiltakozott a brazil nő.

– Ez hazugság. Tudjuk, hogy többször is robbantottatok a jégben.

– Igen, a mecháink alagutakat készítenek. Néha omlásokat idéznek elő. Nincsenek bombáink.

– Megölitek a naphalakat?

A brazil nő a homlokát ráncolta, aztán balra nézett. Vonnie szeretett volna szemtől szemben állni vele, de csakis képfonon beszélhettek. Nem tudta, hogy van-e valaki a kamera látóterén kívül, és igazság szerint talán ő maga is másként viselkedett volna, ha egyedül van.

A csapattársak elrejtése csak egy része volt azoknak a trükköknek, amelyeket az elektronikus kommunikáció lehetővé tett. Ash szintén a 01-es parancsnoki modulban tartózkodott. Kicsivel odébb ült, ahol a kamera már nem láthatta, és egyfelől rögzítette, másfelől feltörte az FNEE adásait, míg Koebsch készenlétben állt, hogy feltöltse a nyolc különböző szimuláció valamelyikét.

Huszonkét nap telt el azóta, hogy megállították a brazilokat. Mind a négy csapat elkezdte leküldeni a mecháikat a felszín alá, viszont szeizmikus lökések indultak ki arról a területről, amelyet az FNEE derített fel.

Koebschre hárult a feladat, hogy beszéljen a brazilokkal. Vonnie meggyőzte őt, hogy más úton próbálkozzanak. Arra kérte a parancsnokot, engedje meg, hogy Ash megnyisson egy kommunikációs sávot a brazilok fő lakómodulja felé, amikor úgy gondolják, hogy a csapatuk egyetlen női tagja egyedül tartózkodik ott.

– Ismét megkérdezem – mondta Vonnie. – Megölitek a naphalakat?

– Miért te hívtál fel? – kérdezett vissza a nő. – Nem te vagy az európai csapat parancsnoka, és én sem vagyok az expedíciónk vezetője.

– A nevem Alexis Vonderach – közölte Vonnie.

– Tudom, hogy ki vagy. Mindenki látta a memóriafájljaidat – válaszolta a nő, aztán megint a homlokát ráncolta, és hozzátette: – Én pedig Claudia Tavares őrmester vagyok.

– Üdv, Claudia! Szólíts Vonnak! – kérte Vonnie.

– A megszólításom: Tavares őrmester – felelte a nő. Legfeljebb egy-két évvel lehetett idősebb Ashnél, de százszor félénkebbnek tűnt. Ennek mi lehetett az oka? Az FNEE-kiképzés, a nemzeti jellem különbsége, vagy pedig Tavares attól félt, hogy Ribeiro rajtakapja, amint az ellenséggel beszél?

Az ESA és a NASA civil expedíciókat indított, jóllehet az amerikaiak gyakran szerepeltették a csapatokban a Különleges Erők tisztjeit. A kínai és a brazil személyzetek kizárólag katonákból álltak. A kínai és a brazil űrflották az országuk hadseregének oldalágai voltak. Ez azt jelentette, hogy Tavares őrmester komoly kockázatot vállalt. Ha Vonnie-nak nem sikerült volna kapcsolatot teremteni vele, legfeljebb újra próbálkozott volna, míg Tavares esetében fennállt a veszély, hogy árulónak minősítik, lefokozzák és katonai bíróság elé állítják. Vonnie nagyra értékelte azt, hogy a nő hajlandó szóba állni vele.

Nehéz dolga lehet, ha ő a csapata egyetlen női tagja – gondolta. – Különösen egy macsó kultúrában. Különösen, mert jól néz ki.

Tavares ugyan szoros copfokba fonta a haját, és az álláig felgombolt a zubbonyát, nem rejthette el vonzó vonásait. Barna bőre és szabályos arca révén egy bronzszoborra emlékeztetett, míg barna szeméből barátságos melegség sugárzott.

Hogyan működik a szexuális dinamika az FNEE-táborban? – tűnődött Vonnie. – Visszafogják magukat, vagy szabadjára engedik az ösztöneiket?

Az ESA-nál nem támogatták a bizalmas viszonyok kialakítását, de nem is tiltották, mert az űrhajósokat éppen elég stressz érte anélkül is, hogy elfojtották volna a Homo sapiens legalapvetőbb késztetését: a párzást. A múltban az ESA próbálkozott csak férfiakból vagy csak nőkből álló személyzetekkel, kémiai úton inaktivált személyzetekkel, és kizárólag mechákból álló személyzetekkel, de ezek gyakran silány teljesítményt nyújtottak. A szexuálisan aktív, vegyes nemű csapatok bizonyultak a legsokoldalúbbnak és leghatékonyabbnak a nem katonai célú küldetések során. Ebből persze gyakran lett zűrzavar, amit a bürokraták utáltak, és felforrósodott hangulat, amit meg a parancsnokok nem szerettek, de a vegyes csapatokban mindig is jelen volt egy mélyen beágyazódott késztetés, ami arra ösztönözte az embereket, hogy remekeljenek, felülmúlják a vetélytársaikat, és párt szerezzenek.

Ez a motiváció a megfelelő mederbe terelve azt eredményezte, hogy a csapat összes tagja a képességeinek legjavát nyújtotta. Javította az állóképességüket. Segített nekik, hogy életben maradjanak. A nők és a férfiak egyaránt küzdöttek, hogy védjék egymást nem csupán a külső veszélyektől, hanem érzelmileg is.

Az előző héten maga Vonnie is elkezdett randevúzni. Három lopott órát töltött Pärnitsszal, aztán másik hármat Metzlerrel. Holosakkot játszottak, beszélgettek, és vígjátékokat néztek. Sőt, miután Vonnie megrakott két tányért gyümölcsökkel, sajttal és ropogtatnivalóval, még meg is érintette Metzlert evés közben: átnyúlt az asztal felett, és a hüvelykujjával finoman megsimogatta a férfi kézfejét.

Viszont, ha a braziloknál a promiszkuitás dívik, akkor Tavares egyáltalán szokott aludni?

Vonnie vigyorgott, amivel szemmel láthatóan meglepte a fiatal nőt.

– Szeretnék átküldeni két szimet – mondta aztán Vonnie, mire Tavares hátradőlt, és sietve kijelentette:

– Csak semmi titkos anyagot!

– Udvariasságból ajánlom fel – felelte Vonnie a vállát vonogatva. – Egyelőre nem küldtük el a Földnek. Nem is akarjuk, de le kell állnotok a robbantgatással.

– Már megmondtam, hogy...

– Ha nem tudod, hogy mit művelnek a társaid, akkor vagy azért nem, mert titkolóznak előtted, vagy mert nem akarod tudni – jelentette ki Vonnie. – Sajnálom.

Hat férfi és egyetlen nő jelenléte kiegyensúlyozatlan állapotot teremtett. A brazilok sietve küldték el ezt a csapatot az Europára. Talán bonyodalmak támadtak az utolsó pillanatban, és kénytelenek voltak Tavarest beállítani a hetedik férfi helyett.

A nő nyilván nyugtalan – gondolta Vonnie. – Mindig hátul kell várnia, mialatt a férfiak bemennek a jégbe. Barátra vágyik. Látszik az arcán, de sosem ismerné el. Az ő helyében én sem. Ezért van esélyem kapcsolatot teremteni vele. Ha az elcsórt személyi anyagok pontosak, akkor Tavares sokban hasonlít rám és Ashre. Roppant kíváncsi, hiperképzett, és elkötelezett, hogy jót tegyen. Máskülönben nem fogadta volna a hívásomat, és nyilván nem azért beszélget velem, hogy gyakorolja az angol nyelvet.

– Kérlek... csak engedd meg, hogy átküldjek két szimet – tette hozzá.

– Én... csak... de először megvizsgáltatom az anyagot egy MI-vel – figyelmeztette Tavares.

– Megértelek. Indítom az adást.

– A társaim nem ölik meg a naphalakat – jelentette ki Tavares. – Erre nincs bizonyítékotok.

– Pontosan ismerjük a robbantások számát és a koordinátákat. Ha a társaid nem estek csapdába, és nem harcoltak a naphalak ellen, akkor miért robbantottak? Mit csinálnak? Miért zárnak ki téged, amikor a mechákat programozzák?

– Nem tetszik, hogy figyeltek minket.

– Ti is figyeltek minket – felelte Vonnie, és megint rántott egyet a vállán. – Te is tudod. Ez is része a munkánknak.

Pár pillanattal később Tavares bólintott egyet.

– Maradj adásban! – mondta, aztán kikapcsolta a kameráját, Vonnie pedig kézmozdulatokkal kérdezte Ashtől és Koebschtől, hogy náluk mi a helyzet.

– Némák vagyunk – közölte Ash. – Nem hall minket.

– Szerintem már gyanította, hogy a társai mit művelnek. És haragszik, amiért nem vonták be.

– Nem tudhatod, mit érez – állította Koebsch.

– Szerintem tudom. Az sem javítja a hangulatát, hogy a totemoszlopuk aljára tették őt. Egy őrmesternő a sok százados és ezredes között.

– Ribeiro az egyetlen ezredes, Von – jegyezte meg Koebsch.

– Tudod, hogyan értettem. Van két századosuk, három hadnagyuk és egy altisztjük. Na és az kicsoda? Persze hogy a nő.

– Tavares támogató technikus, és nem FNEE-specialista, mint a többiek – válaszolta Koebsch. – Túl sok dolgot látsz bele a helyzetbe. Nem szívesen mondom ezt, de mindig túl sok dolgot látsz bele mindenbe.

– Ha nem tenném, ti sosem...

– Úgy tűnik, Tavares visszatért – szólt közbe Ash, és ezzel megakadályozta, hogy Vonnie összekapjon a parancsnokkal.

Koebsch és Vonnie valamivel korábban már békét kötöttek, de a viszonyuk korántsem volt felhőtlen. Részben azért, mert a férfi ugyan nem volt elég idős ahhoz, hogy Vonnie apja legyen, mégis atyáskodó modorban beszélt vele. Részben azért, mert általában nagy szabadságot adott neki, aztán pedig kérdőre vonta. Miért?

Vonnie úgy sejtette, hogy a parancsnok vonzódik hozzá. Koebsch komolyan vette a munkáját, és a saját tekintélyét rongálta volna azzal, ha egy alárendeltjének udvarol, viszont messze jártak az otthonuktól, és a tizenegy fős csapatban csak négy nő volt. Mindennek a tetejébe, Vonnie-ból híresség lett. Koebsch rákényszerült, hogy rengeteg figyelmet szenteljen neki. Először, amikor a gyógykezeléseit felügyelte, aztán amikor eligazította őt, majd végeérhetetlenül küldözgette a kérvényeket, hogy Vonnie interjúkat adhasson a médiának.

A többi idejét a munkájára fordította. Az ESA-csapat irányításán felül Koebsch tartotta a kapcsolatot a több ezer otthoni tudóssal, akik specifikus adatokat és kísérleteket kértek, valamint azt, hogy az itteniek indítsanak új expedíciót a jégbe. Ezenfelül ő foglalkozott a vezetőkkel és a politikusokkal, akik szintén kérdésekkel és kérésekkel árasztották el. Kapott egy földi csapatot, ami segített neki, de akkor sem lehetett volna elfoglaltabb, ha teljesen lemondott volna az alvásról, a zuhanyozásról és az evésről.

Több alkalommal is megemlítette Vonnie-nak, hogy az ő interjúinak felügyelete nyújtotta számára a legjobb szórakozást az elmúlt hetek alatt, amit egyfajta burkolt bóknak szánhatott. Lehet, hogy szeretett volna több időt eltölteni vele?

Peter Günther Koebsch nem nézett ki rosszul. A génkezelések jóvoltából tíz-húsz évnyi korkülönbség semmit sem számított. A Föld számos országában az átlagos élettartam száztíz évre növekedett, és a legtöbb ember jó egészségben élte le még az utolsó éveit is. Ám amikor Koebsch a védelmezője vagy a tulajdonosa szerepét próbálta eljátszani, Vonnie haragudott rá.

Nem volt szüksége egy apucira.

– Nyisd meg újra a sávot! – kérte Ashtől, és gyorsan elfojtotta a Koebsch iránt érzett ingerültségét, mielőtt a képfon felé fordult. – Hahó!

– Tanulmányoznom kell ezeket az adatokat – közölte Tavares.

– Kérlek, mutasd meg Ribeirónak is! Ha szükséges, készek vagyunk jelenteni a tetteit a Szövetséges Nemzetek illetékeseinek.

– Ne hidd, hogy csak ti tesztek efféle lépéseket! – válaszolta Tavares. – Három héttel ezelőtt tiltakozást nyújtottunk be a csapatunkat ért kibertámadás miatt.

– Tudom – felelte Vonnie.

Tavares döbbenten bámulta őt. Kinyitotta a száját, hogy válaszoljon, aztán becsukta, majd nagy nehezen kibökte:

– Ti csináltátok?

Vannak előnyei annak, ha az ember híresség – bölcselkedett magában Vonnie. Koebschhöz hasonlóan Tavares is hajlott arra, hogy figyeljen rá, mert eleven legendának tartotta.

– A támadás nem járt áldozatokkal, és megelőző akció volt, ami megfelelt az SZN 4545-ös határozatának – jelentette ki Vonnie. – Ribeiro fegyverplatformokat vitt a jégbe, és ezzel megszegte a nemzetközi törvényeket.

– Azt a határozatot módosították. Még nektek is vannak mecháitok a jégben.

– A mi mecháink tudományos és diplomáciai célokat szolgálnak. Nem azért vannak ott, hogy háborúzzanak.

– Mégis vannak kémeitek körülöttünk.

– Claudia, erős robbanásokat hallottunk – válaszolta Vonnie. – A NASA bázisa negyven kilométerre van a miénktől. Ők is észlelték a legnagyobbakat. Sejtésem szerint te magad is érezted a robbanásokat.

– Néha előfordul, hogy beomlik egy-egy járat – felelte Tavares, de eléggé bizonytalannak tűnt.

– Nyolc órát adunk – mondta Vonnie. – Fejezzétek be a robbantgatást! Vonjátok vissza a csapatot! Talán együttműködhetnénk, hogy közös munkával helyrehozzuk azt, amit tönkretettetek.

– Beszélek Ribeiro ezredessel.

– Köszönöm. Mi szeretnénk baráti viszonyt ápolni veletek, de ha értelmes lényeket gyilkoltok...

Tavares lesütötte a szemét, hogy elrejtse a félelmét, és valami mást is. Haragot? Vagy viszontvádra készült?

– Beszélek az ezredessel, Von – ígérte végül.

Vonnie apró győzelemnek könyvelte el, hogy Tavares a becenevén szólította. Aztán megszakította az összeköttetést.