95

Miközben kettesével szedte a lépcsőket, Gyima végiggondolta a lehetőségeit. Nem működik a riasztó, és semmi esély sem volt arra, hogy evakuálják az épületet. Ha elkezdené kiabálni, hogy „Bomba van az épületben, mindenki kifelé!”, csak a biztonságiak figyelmét vonná magára, akik valószínűleg azonnal le is lőnék.

Mindössze annyit tehetett, hogy keresi a bombát, a robbanás ideje pedig egyre közeledett. Felhívta Krollt.

– A másodikon vagyok. Gyere ide azonnal!

A második emeletet elérve az első szobába rontott, amit megpillantott. A benn ülő öt nő felpillantott rá képernyője mögül.

– Nem hoztak ide mostanában új fénymásolót?

Bamba tekintettel bámultak rá. A következő szoba ajtaját feltépve további irodistákkal került szembe.

– De – válaszolt egyikük, miközben az egyik sarokba mutatott. Gyima megpördült, és meglátta az ajtótól balra álló fénymásolót. Egy nő állt mellette, a készülék tetejét felemelve épp egy papírlapot helyezett bele.

– Ne! – kiáltotta Gyima. Előreugrott, és elrántotta a nő karját.

– Már elnézést – méltatlankodott a nő, miközben kiszabadította magát, – de én voltam itt előbb.

Megnyomott egy gombot a kijelzőn, mire a készülék felbúgott, és kiadta a másolatot, amelyet felkapva a nő kisétált az ajtón.

– Milyen neveletlen alakok futkosnak itt manapság!

A következő két szobában is állt egy-egy fénymásoló gép, de egyik sem új. Előfordulhat, hogy egy működő gépbe rejtették a bombát? Lehetetlen!

Az ötödik szobában egyetlen nő ült. Gyima olyan hirtelen rontott be, hogy felsikoltott, és felugrott a székéből.

– Nem hoztak ide új fénymásolót az Imajquiktől?

Felismerés derengett az irodista arcán.

– A karbantartóktól jött? – kérdezte mosolyogva. – Adam irodájában van a gép, a következő emeleten.

– Hol?

– Maga mintha kicsit… minden rendben van?

– Csak mondja el, hol az a gép!

– Adam Levalle kommunikációs igazgatóhelyettes irodájában.

Gyima már hármasával vette a lépcsőket, és berontott a Kommunikációs igazgató feliratú ajtón. Ujabb nőt pillantott meg, aki éppen telefonált – fiatal, magas, csinos és ingerült volt. Összeráncolta szemöldökét, és a telefonra tette a tenyerét.

– Kért időpontot?

– A fénymásoló! – kiáltotta Gyima, miközben levegőért kapkodott. – Hol van?

Gyima körbenézett a szobában, de nem látta a készüléket.

A nő sóhajtott, a kétszárnyú ajtóra mutatott, és elhúzta a tenyerét a telefonról.

– De jöjjön vissza később. Monsieur Levalle épp telefonál.

Gyima az ajtóhoz lépett. Erre a nő leejtette a telefont, mintha csak undorodna tőle, felállt, és megpróbálta megállítani.

– Nem hallotta, hogy mit mondtam? Különben is, hol az azonosítója?

Gyima finoman visszalökte a nőt a székbe, és egy tekintettel tudatta vele, hogy jobban teszi, ha nem áll fel, majd kitárta az ajtót.

Elegáns iroda volt falambériával, egy íróasztallal és egy jó minőségű bőrszékekkel körülvett tárgyalóasztallal. Egy fiatal férfi telefonált az íróasztalnál – fél arcát eltakarta a telefon. A nő állhatatossága nem hagyott alább, megragadta Gyima karját.

– Uram, nem mehet be oda!

Adam Levalle, a kommunikációs igazgatóhelyettes felnézett – derűs, ragyogó arc, tele a jövő ígéretével. Azonnal felismerte.

Gyima megdermedt.