44

Alborz hegység, Teherántól északra.

A komplexum kétszáz méterre volt a kaputól. Gyima lassan haladt, hogy minél több idejük legyen felmérni az épületeket és a környezetet. Kroll szólalt meg a hátsó ülésen.

– Hé, ezt kapd ki – megszűnt mindkét atombomba jelzése.

– Megint beszart a műszer?

– Nem, a harmadik eszközből még érkeznek jelek.

– Szerinted ez mit jelent?

– Talán a föld alá vitték őket. Valamilyen tárolóba. Közelebb érve a házhoz egy fekete Mercedes G terepjárót pillantottak meg, sötétített ablakkal. Talán Kafarové? Két másik kocsi is parkolt mellette, egy vadonatúj Range Rover Evoque és egy viharvert, legalább húszéves Peugeot.

Amanda az autók felé mutatott.

– A Range Rover Kristené.

– Ezek szerint szabadon járhat-kelhet?

– Csak testőrökkel.

– Ahhoz képest, hogy ő a világ leghírhedtebb fegyverkereskedője, nem viszi túlzásba a biztonsági intézkedéseket – vélte Kroll. – Vagy olyan ravasz, hogy nem akarja feleslegesen magára vonni a figyelmet, vagy olyan őrült, hogy sérthetetlennek képzeli magát. Talán mindkettő.

– A tények sokkal hasznosabbak lennének, mint a találgatás – mondta Gyima.

– Csak segíteni akartam.

– Oké – mondta Gyima. – Első aranyszabály: ne ábrándozz! Mindegyiküknél volt rádiós fejhallgató. A terv az volt, hogy beküldik Amarát Zirakkal és Gregorinnal. Felmérik a terepet, jelentenek Gyimának, és sarokba szorítják Kafarovot. Gyimának tetszettek az ilyen akciók: az adott helyzetben összedobott terv, az éppen elérhető eszközökkel, jelen esetben Amirával és egy kis csapat megbízható emberrel, akik képesek gyors döntéseket hozni. Vállalták a kockázatot, pedig sok józanabb társuk nemet mondott volna a helyükben. Figyelte, ahogy a ház felé indulnak. A fiatal, szőke nő a fényképekről lelkesen integetett az egyik erkélyről.

Az egész túlságosan könnyűnek tűnik, gondolta.

Az első rakéta pontosan oda csapódott be, ahol Kristen állt, mintha direkt őt vették volna célba. Még arra sem volt ideje, hogy meghökkenjen. Az egyik pillanatban még integetett, a következőben már el is tűnt. Az erkély és környéke porrá bomló beton felhőjévé vált, amely belepte a földön álló Gregorint, Zirakot és Amarát. Gyima hallotta Amara sikoltását, majd egy második rakéta csapódott be a hegyoldalba ötven méterrel arrébb. Gyima érezte, hogy hátrébb veti a légnyomás, majd továbbgurult a földön, amíg egy fakerítés meg nem állította, éppen abban a pillanatban, hogy láthassa, ahogy a két lövésztornyot romba dönti egy újabb becsapódó rakéta.

Először Gyima ugrott talpra, Krollt és Vlagyimirt kereste. Azok ketten egymást segítve tápászkodtak fel. Gyima a szétlőtt tornyokra mutatott.

– Rohanjatok a légvédelmi állásokba, nézzétek meg, hogy működnek-e még. Bárki is van odafent, állítsátok meg, azonnal!

A ház felé indult, s nem törődött Gregorinnal és Zirakkal vagy Amarával, és Kristennel, csak Kafarovval és az atomfegyverekkel. Ezért jött ide. Eljutott idáig, és ahhoz túl nagy árat fizetett, hogy ne gyűjtse be a zsákmányt Most már senki sem foga elvenni tőle.

Gyorsabban kezdett futni, ahogy a törmelékhalomhoz ért, és megtalálta a félig lerombolt, a falból kiálló felfelé vezető lépcsőt. Felszaladt rajta egy csonka kiugróig, amely szinte azonnal leszakadt, amikor rátette a lábát, így majdnem ő is a földre zuhant a betonnal együtt. Hallotta, hogy valaki kiáltozik a leomlott faldarabok alól. Az épületben tűz ütött ki, kesernyés szagú füstöt árasztva. Nincs nála maszk, a fenébe. Minden felszerelését is a kocsiban hagyta. Csak az AK és egy kés volt nála. Bemászott egy ablakon, megragadott egy megtépázott függönyt, leszakított belőle egy darabot, és az arca elé tekerte.

Tágas dolgozószobában állt, a falakat látványos festmények díszítettek. Egy Matisse. És egy Gauguin: két érzéki, meztelen bennszülött lány bámult rá. Vajon eredetik? Talán így nézett ki a nem muszlim mennyország, valószínűleg nem szüzek, de Gyima nem volt válogatós. Óriási márvány sakktáblát vett észre egy tó méretű üveg dohányzóasztalon: a partit félig lejátszották. A játékosok sehol: a fehér két lépésre járt attól, hogy mattot adjon. Az ajtóban egy férfi állt, olyan kövér arccal, amely szinte benyomta a szemgödrét a koponyájába, és egy Uzit fogott rá. Jin vagy Jang? Gyima ezt már sosem tudja meg. Kése a férfi nyaki ütőerébe hatolt, összevérezve Gauguin tahitijait. Gyima remélte, hogy hamisítvány.

Az áldozatára térdelt, kihúzta a kését, megragadta az Uzit, és leszakította az adóvevőjét. Újabb robbanás hallatszott, mélyen az épület belsejében – a kazán, vagy egy üzemanyagtartály? A padló megremegett, és az egyik fal félig leomlott. Egy hatalmas tükör zuhant guillotine-ként a haldokló koreaira. Gyima látta, hogy felborul a sakk-készlet: vége a játszmának. Ezen a szinten négy szoba volt. Kettőt teljesen romba döntött a rakétatámadás. Talán Kafarov is a romok alatt hever. Még két szoba – egy könyvtár. Nem is mert belegondolni, milyen értékes első kiadásokkal lehet teli. Egy asztal és egy kis fehér laptop. Talán Kristené? Majd később megnézi. Rátalált a még sértetlen belső lépcsőre. Hármasával vette a fokokat. Kint hallotta a légvédelmi fegyverek ropogását. Rövid, éles sorozat. Valaki spórolt a munícióval: Vlagyimir. Gyima elcsodálkozott azon, hogy a lövései alapján is azonosítható egy ember.

Hálószobák: az egyik érintetlen, friss virágok egy vázában. Rózsák. A szőnyegen egy úszódressz – nedves. Nahát. Mellette egy törülköző. Ezek a mai fiatalok sosem rámolnak el maguk után. Az anyja mondogatta ezt. Neked tetszene ez a szoba, anyu. Selyempárnák, három tükrös öltözőszekrény, színben hozzáillő függönnyel: csupa olyasmi, ami neked sosem adatott meg. Mindegyik tükörben egy maszkot viselő férfi: ő maga. A hálóból nyíló fürdőszoba csupa márvány: hatásos.

Kintről, a magasból morajlás hallatszik. Egy helikopter? A tetőn van egy leszállópálya. De a helikopternek nem ilyen a hangja. Repülő? Mindkettő: Osprey. Tartsd távol a tengerészgyalogosokat, Vlagyimir: még nem végeztem.

Még hét hálószoba: mind üres. Pedig látták a G Mercit: Kafarovnak itt kell lennie valahol. Semmi jele irodának vagy másik laptopnak. Hol lehettek? Kafarov sosem pihent, mindig kereskedett, mindig tárgyalt. Élelmiszer, víz és fegyverek, az emberiség három alapvető szükséglete, esetében bizonyosan nem ebben a sorrendben.

A motorok már közelebbről dübörögtek, lassítottak. Az Osprey végrehajtotta bűvészmutatványát, tizennégy másodperc alatt repülésből lebegésre váltott: tizennégy másodperc marad a célzásra. Bumm. Épp időben zakatolt fel a légvédelmi fegyver, aztán egy robbanás. Egy hajtómű fordulatszáma sikításig pörgött fel, küszködve próbálta pótolni az eltalált második motor munkáját.

Gyima hirtelen a földön találta magát, egy hatalmas tömeg alatt fulladozva. Hogyan mozoghat ekkora súly ilyen gyorsan, ilyen csendesen? Arca a téglaporba nyomódott. Meleget és fokhagymaszagú izzadtságot érzett. Az ikerpár életben maradt tagja guggolt rajta. Hátulról egy kéz markolta meg homlokát, a szeméhez nyomott ujjakkal. Próbálta kinyitni az egyik szemét; az előtte nyíló ablakon keresztül látta, ahogy az Osprey éppen a föld felé zuhant, maradék hajtóműve feladta a küzdelmet. Majd egy szuperközeli képet látott egy villanó pengéről, amelyet a nyaka fele közelítő másik kéz szorongatott.