26

Mindkét Peykan remekül szolgált, de az egyiket most fel kellett áldozni.

– Húzzunk helyettük is sorsot – javasolta Kroll.

Gyima, aki még mindig Gazul sérült kezén taposott, csak forgatta a szemét:

– Miről beszélsz, basszus, ezek csak kocsik!

– Ahonnan én jövök, úgy tartják, hogy a kocsi az ember legjobb barátja.

– Mert a kutyákat mind megettétek. Hagyjál ezzel a hülyeséggel, rendben?

– Viszlát, öreg barát – tapogatta meg Kroll a motorháztetőt, miközben Gregorin és Vlagyimir bemászott a kocsiba. Önként vállalták, hogy levadásznak egy Rakhsh csapatszállítót.

– Aztán egy szép darabot hozzatok: legyen rajta a PLR-felségjel, ne legyen szétlyuggatva, és ha lehet, kérjétek el a személyzet egyenruháját. Nehogy elfelejtsétek, előbb vetkőznek, és csak aztán lőhettek!

Vlagyimir csak legyintett Gyima intelmeire:

– Tudom, hogyan kell, csináltam már ilyet… apuci.

Nem telt bele negyedóra, és csikorogó kerekekkel fordult a Rakhsh csapatszállító Amaráék utcájába, a járműből pedig Gregorin és Vlagyimir mászott elő a PLR rendszeresített egyenruhájában.

– Majakovszkij névre kértek taxit?

– Hamar ideértek.

Vlagyimir megpaskolta új járművét:

– A rakhsh annyit tesz, csődör.

– Mindig tanulok valami újat.

Mostanra Amara is magához tért, Gyima legnagyobb megkönnyebbülésére. Még mindig ugyanolyan jól célzott, a lánynak semmi baja nem lett, leszámítva egy kis égésnyomot és egy kopasz csíkot a hajában. Előkészített neki egy adag morfiumot, kettős cél érdekében: egyrészt tompítja a fájdalmat, másrészt nyugtató hatású. Azt persze nem fogják kihúzni belőle, hogy a férj fogott-e gyanút, vagy a lány árulta el őket, de már úgysem számított. Megszerezték, amit akartak, és Gyima is teljesíthette az apának tett ígéretét.

Lefektette a lányt egy díványra a lépcsőfeljárónál. Még mindig irtózatosan félt, zokogott, és a sebét tapogatta a feje búbján.

– Egy kis időre itt kell hogy hagyjalak. Ne aggódj, csak felszíni sérülés. Fájni fog, mert a fejbőrben sok vérszállító erecske fut, de egyáltalán nem komoly. Rendben? Ha megszereztük, amiért jöttünk, és még egyben vagyunk, akkor eljövünk érted, és hazaviszünk a papádhoz…

Közben lassan eltűnt a félelem a lány arcáról, és csak a szomorúság maradt, amelyet végül a férjééhez mérhető düh váltott fel, aztán hirtelen mozdulattal arcon csapta Gyimát:

– Te szemét szarházi! És az apám, az is egy barom! Mindig is utálta Gazult, nem fizetett semmi hozományt, most pedig szeretett férjemet is ellenem fordította az ármánykodásával! Dögöljön meg! Remélem, ráömlik a háza, és ott leli halálát!

Gyima megsimította arcát, fájt neki a pofon.

– Jól van. Sajnálom, ha tönkretettük a házasságod, pusztán csak egy atomháborút próbálunk megelőzni.

– Ti férfiak, mindig csak a kifogások! És ezt higgyem is el? Kifelé a házamból, te söpredék! Takarodj!

Indulás előtt Gyima még gyorsan beadta neki az injekciót.