65

Úton Moszkva felé.

– Nagyszerű érzés megint szilárd talajon járni, ráadásul az édes anyaföld kebelén! – lelkendezett Kroll.

Ő vezetett, egyik kezét hanyagul tartva a kormányon, a másikban egy kólásdobozt fogva. Ötszáz kilométert megtettek már a Moszkva felé vezető autóútból, s további ezerötszáz állt még előttük.

– Azt hiszem, ez a W220 S Merci a kedvenc típusom. A W126 sem rossz. Az, amelyik a kettő között jött ki, nem tetszett annyira. Tudjátok, az, amelyikben Diana he…

Gyima előrenyújtotta a kezét, és Kroll szájára tapasztotta.

– Ide figyelj, barátom! Először is fogd be! Másodszor: holnap indulsz Párizsba, úgyhogy ne nagyon helyezd magad kényelembe! Figyelj a vezetésre, és próbáld elkerülni, hogy igazoltassanak! Ha meglátják az azeri rendszámot, még azt hiszik, embercsempészek vagyunk.

Ideje volt, hogy Gyima telefonáljon Párizsba. Rossin azonnal felvette. Gyima megpróbálta maga elé képzelni, amint megszokott asztalánál ül a Café des Artistes-ben, a Marais kerületben, felöltőben, két ujja közt maga sodorta cigarettával, előtte kiterítve a Paris Match és az Economist, személyisége két fő oldalát jelképezve.

– Bonjour! C'est Majakovszkij.⁵

A túloldalról olyan zaj hallatszott, mintha leejtettek volna egy kávéscsészét.

– Elnézést kérek, de nem ismerek ilyen nevű személyt.

– Ne marháskodj, Rossin! Sóhaj.

– Minden rendőrségi és biztonsági weboldalra felkerült az a ronda orosz pofád! Azt állítják, tömegpusztító fegyvereket loptál, és ki akarod robbantani a harmadik világháborút, hogy szégyent hozz a hazádra!

Gyima igyekezett közömbösen beszélni.

– Tévedésről van szó. A tettes egy régi, közös barátunk.

– Kicsoda?

– Kapaszkodj meg a székedben! Szolomon!

Gyima tudta, hogy e név említése után általában hallgatás következik. Most sem volt másként.

– Visszhall, Gyima.

– Várj, hallgass végig!

– Visszavonultam.

– Nem vonulhatsz vissza. Egyikünk sem teheti meg.

– De, én igen. Pontosan harminc másodperce vonultam vissza.

– Tégy meg egy utolsó szívességet, a régi idők emlékére. Az anyám sírjára esküszöm, hogy utána soha többé nem hallasz rólam.

– Anyád a Gulágon halt meg. Nincs sírja.

– Csak egy kis információra lenne szükségem. Megfigyelésre. Semmi többet nem kérek.

– Mindenki tudja, hogy Szolomon halott.

– Tévedtünk. Csak a megfelelő pillanatra várt, hogy a maga módján beinthessen a nyugati világnak. Kérlek, hallgass meg! A célpontja a tőzsdepalota. Valószínűleg büfésnek vagy biztonsági őrnek álcázza magát. Talán takarítónak.

– Ezekből több mint száz lesz ott.

– Ellenőrizd mindet!

– Mennyi időm van rá?

– Tizenkét órád.

– Hah aha…

– Megfizetem a fáradságodat.

Miután Gyima letette a telefont, Kroll ismét megszólalt.

– A fizetésről jut eszembe…

– Veled nem arról beszéltünk.

– Már mondani akartam…

– Megmondtam, hogy fogd be! A végrendeletemben majd megemlékezem rólad.

– S az mikor lép hatályba?

– Nemsokára. Ma éjjel szinte biztosan megdöglöm. Most pedig hagyj békén, megint fel kell hívnom Omorovát.