82

Fort Donaldson, USA.

A Fort Donaldson-i orvosi rendelő személyzethiánnyal küzdött azon a hétvégén. Jackie Douglist, egy Saint Elizabeth-i helyettest hívtak be kisegíteni. A lány iszonyúan unatkozott. Az ambulancia volt az ő világa. Hatodikos kora óta oda akart kerülni, és már majdnem sikerült is neki. De egy félig elhagyatott haditengerészeti bázison ücsörögni a fülledt hét végi napon? Nem ezt érezte a legjobb megoldásnak az előmenetele érdekében. Mellesleg a barátnője, Stacey kerti partit rendez, amelyet így ki kell hagynia.

A riasztó ricsajára összerezzent. Wayne, a nagydarab, álmoskás külsejű ügyeletes tiszt kacsázott be.

– Összeomlás van a futkosón.

Jackie nem tudta, mi az az összeomlás, vagy hogy egyáltalán micsoda a futkosó. Ám érdekesen hangzott, és amúgy is nagy szüksége volt rá, hogy valami történjen már végre. Így követte a férfit, ki a rendelőből, és a betonúton át egy másik épületbe. Egyenruhás férfiak nyüzsögtek egy folyosón. Az ajtók rácsai elárulták, hol járnak. Néhányan térdeltek. Talán összeesett valaki, és újraélesztésre van szüksége? Fejben már el is kezdte szavalni az időzítésre szolgáló mondókát.

De a padlón fekvő fiatalembernek nem volt szüksége újjáélesztésre. Két őr térdelt rá, és egy harmadik éppen lábbilincset erősített a bokájára.

Egyikük megfordult, és meglátta Wayne-t.

– Be tudod nyugtatózni?

Jackie látta, hogy Wayne egy fecskendővel babrál.

– Hé, engedjenek át! Orvos vagyok! – kiáltotta először életében. Egész életében arra várt, hogy igazából kimondhassa ezeket a szavakat.