69

Gyima hallotta a lövést, amikor kilépett az ajtón. Számára többet jelentett ez egy ember halálánál. Egy korszak végét jelezte. Paljov megszemélyesítette mindazokat az elveket és értékeket, amelyek szolgálatának mindketten az életüket szentelték. Akár szerette, akár gyűlölte ezeket – márpedig Gyima mindkét érzéssel viseltetett irántuk –, belé ivódtak. Akármennyi gondot okozott neki Paljov, akárhányszor csapta be, keverte bajba és keserítette meg az életét – a legszörnyűbb a társai halála volt Kafarov búvóhelyén –, Gyima torokszorító bánatot érzett.

Most azonban nem volt ideje ezen töprengeni. Miközben lefelé tartott a lifttel, Paljov utolsó szavai visszhangzottak a fejében.

A tőzsdepalotában dolgozik.

Kroll a Mercedesben ülve várta.

– Van egy kis gond.

– A változatosság kedvéért mi?

– Most hívott Omorova. Tyimofejev látni akarja a holttestedet. Meg akar győződni róla, hogy meghaltál, és a telefonos felvétel sem elég neki Ha nem találja meg a hullát, lezárja az egész várost, és közhírré teszi, hogy még mindig szabadon jársz, fegyvered van, közveszélyes vagy, s hogy figyelmeztetés nélkül lőni kell rád.

Úgy tűnt, Gyima figyelme máshol jár.

– Omorova nem tudja, mit tegyen. Már azzal is épp elég nagy kockázatot vállalt, hogy megrendezte a „meggyilkolásodat”.