80

Fort Donaldson, USA.

Amikor legközelebb meghallotta a lépéseket, Blackburn azonnal talpra ugrott. Az élelmet egy nyíláson keresztül kapta, ennek egyik oldalánál volt egy vékony rés, amelyen keresztül vékony fénycsík szűrődött be a folyosóról. Ki akart lesni rajta, hogy meglássa, ki dalolászik odakint. De a mennyezetre erősített kamera megállás nélkül figyelte őt. Schwab szerint azért, nehogy öngyilkos legyen. Szinte biztos volt benne, hogy csak álmodta a dalt. Hogyan is üzenhetne neki Gyima? Honnan tudhatná, hogy merre van?

De mi van, ha az illető valóban üzenetet hozott neki Gyimától? Blackburn lebuktathatná a férfit, ha megpróbálna beszélni vele. Ezért fütyülni kezdte a dallamot.

Semmi válasz. Csak a létra zaja, a lépések.

Megint fütyülni kezdett.

Semmi.

George a furgonjához lépett. Gyakran visszatért ide a nap során, hogy magához vegyen egy újabb csomag cigarettát. De most nem ezért jött. Elővette a kizárólag vészhelyzet esetére tartogatott, egyszer használatos, feltöltőkártyás mobiltelefonját, és felhívta Halt.

– Válaszolt a fütyülésre. Most mit tegyek?

– Visszamégy hozzá?

– Visszamehetek.

– Énekelj megint, most azt, hogy itt vagyok Párizsban.

Harminc perc telt el, nagyjából. Blackburn nem tudta ellenőrizni. Megint léptek hallatszottak. És a létra hangja. Aztán az ének.

Itt vagyok Párizsban.