92

Párizs.

Kilenc óra harminc perc. Gyimát megbilincselték, és a Renault hátsó ülésére ültették, két reptéri biztonsági tiszt közé. Egy harmadik tiszt az anyósülésen helyezkedett el. Sütött a nap. A belvárosi főút a csúcsforgalomnak megfelelően tömve volt kocsikkal, amelyek kelletlenül rebbentek szét a sziréna hangjára. Gyima behunyta a szemét. így jobban tud koncentrálni. Kevesebb mint egy órája maradt. Szolomon elhelyezte a bombát – vagy ő, vagy az emberei. Bárhol lehetett az épületben. Bizonyára álcázva csempészték be, de vajon milyen módon? Talán egy küldeményben – egy csomagba vagy dobozba téve. Ami nem kelt semmilyen feltűnést.

Vajon Rossin eltitkolt valamit előle? Ha igen, Kroll majd kiszedi belőle. Talán a Cargotrak-teherautóval vitték a bombát a tőzsdepalotához? Bemard, Syco, Ramon. Vajon mennyit tudtak?

A központ felé tartottak. Feltűnt előttük az Eiffel-torony, megkerülték a Diadalívet, ide-oda manőverezve a nagy forgalomban. A sofőr élvezte a helyzetet. Gyimának azt tanácsolta egyik őrzője, hogy lazítson, de képtelen volt rá. Meghúzta magát, nem panaszkodott, nem tiltakozott. Nehéz fenntartani a figyelmet, amikor veszteglésre van ítélve. A megfelelő pillanatra várt. Egyikük sem kapcsolta be a biztonsági övét. Ez hasznos lehet. Észrevette, hogy a sofőr fegyvere egy tokban van a hóna alatt. Egy pillanatig az utat nézte, ahogy közelebb értek egy másik járműhöz. Ha annak nekimennének… egy teherautó, tele építőanyaggal. Gyima nagy levegőt vett, hogy feltöltse magát oxigénnel, mielőtt minden erejét a lábába irányította volna. Előrevetette magát, megbilincselt kezét átvetette a sofőr fején, és térdét az üléshez nyomva szorosan megrántotta a láncot, jobbra-balra húzva, hogy belemarjon a férfi nyakába, ahogy az megfeszített nyakizmokkal próbált ellenállni. A feje hátrahanyatlott, és elengedte a kormányt. Gyimát mindkét őr megragadta, de a kocsi a következő pillanatban a teherautónak ütközött.

Az ütközés zaját felfogták a kidurranó légzsákok, amelyek a sofőrt és a mellette ülőt szorosan a székükbe préselték. A vezetőülés ugyanakkor megvédte Gyimát. Amikor a légzsákok pár másodperccel később lelapultak, a sofőr ernyedt testtel előredőlt. Az elülső légzsákok nem segítettek sokat a termetes, nem becsatolt utasokon. Az őr Gyima jobb oldalán átbucskázott az anyósülésen, és félig kirepült a szélvédőn, maga alá temetve az elöl ülőt, ahogy az ülés összecsukódott a nagy súlytól és ütéstől. Gyima elengedte a sofőrt, és a pisztolyáért kapott. Kibiztosította, és oldalba lőtte a férfit, mielőtt még kivette volna a tartójából. A bal oldali őr még magánál volt. Félig már előhúzta fegyverét. Gyimának csak egy választása maradt. Halántékon lőtte. Vér fröccsent szét a kárpiton. Átkutatta a zsebeit, megtalálta a bilincse kulcsát és a reptéri azonosítóját. Átnyúlt a férfi fölött, hogy kinyissa az ajtót, kirúgta a testét a kocsiból, majd átmászott fölötte, és kiszállt. Egy járókelő álmélkodva bámulta a jelenetet. Gyima egyik kezével meglengette előtte a pisztolyt, a másikkal a kulcsokat.

– Gyerünk, nyissa ki a bilincset, vagy megölöm!

A fiatalember lehajtotta a fejét, mintha el akarná kerülni a lövést, majd remegő kézzel engedelmeskedett.

– És adja ide a telefont.

Egy új iPhone.

– Bocsánat. Remélem, biztosítva van.

Gyima a tőzsdepalota felé kezdett futni – de az majdnem két kilométerre volt még tőle. Felhívta Krollt, miközben rohant. Az utca fuldoklott a csúcsforgalomtól. Kiugrott az útra egy robogón ülő lány elé.

Kroll felvette.

– Várj egy kicsit.

Megmutatta a lánynak a fegyvert.

– Mademoiselle, je suis désolé.⁸

A lány felemelt kézzel és tágra nyílt szemekkel lekászálódott a robogóról.

– A tőzsdepalota közelében megtalálja.

Felugrott a robogóra, és elindult a járdán, amely kevésbé volt zsúfolt, mint az úttest. Fél kézzel kormányzott, a másikkal a telefonált.

– Nemrég hívott Bulganov – mondta Kroll.

– Hívd fel a tőzsdepalota biztonsági csoportját. Egészen biztos, ismétlem, biztos, hogy bomba van odabent. Győzd meg őket, hogy hozzanak ki mindenkit. Valamit bevittek oda. Biztos nincs feltűnő helyen. Nyúzd tovább Rossint, talán tud valamit.

A járókelők a kirakatokhoz lapultak, ahogy Gyima elszáguldott mellettük a járdán. Előtte a tőzsdepalota kimagasodott a környező fák közül. Neoklasszikus épület, amelyet a vagyon gyarapításának céljából emeltek. Világos színű, időtlen oszlopai sérthetetlennek tűntek.

Gyima ellökte magát a robogótól, szinte magával rántva azt futás közben. Megszólalt a telefonja. Kroll hívta.

– Gyima! Egy fénymásolóba rejtették!

– Hány iroda van ott? Olyan lesz, mint egy rohadt tűt keresni a szénakazalban!

– A rendőrségi felhívás szerint azonnal le kell lőni, ha meglátnak. Nem fogsz bejutni az épületbe.

– Meg fogom próbálni.

Kroll következő szavai épphogy csak hallhatóak voltak, mielőtt a hangját elnyomták a szirénák.

– A fénymásoló típusa talán Imajquik. A címkéje kék és piros.