94

Párizs.

Gyima felszaladt a lépcsőn, közben eltette a fegyvert, és elővette a reptéri biztonsági azonosítót. Két fegyveres őr állta el az útját. Felemelte az azonosítót, ahogy feléjük sietett, meg sem állva.

– A biztonsági igazgató irodájába megyek, sürgős ügyben! Egy gyanús csomag van az épületben!

Meg akarták állítani, hogy kikérdezzék, de aztán meggondolták magukat.

– Első emelet, a lépcső tetején.

A masszív, patinás ajtón túl, a kereskedőparketten elegáns, vörös zakós férfiak hada nyüzsgött. A falakon narancs- és sárga színű számsorok kígyóztak.

Kilenc óra negyvennégy. Gyima felrohant a márványlépcsőn, ügyet sem vetve az aranyozott lambériára.

Rávágott az első riasztóra, amely elé került. Semmi sem történt: hatástalanítva volt. Szolomon azt akarta, hogy a maximális vérontás érdekében mindenki a helyén maradjon. Megfordult, és a pince felé sietett, ahol majdnem összeütközött egy overallos férfival.

– Hol jönnek be az érkező csomagok?

– A rakodótérben. De oda nem lehet…

Átfutott pár dupla ajtón, szeme végigpásztázott mindenen. A rakodótérben egy villás emelőgép állt, több targonca, és raklapokra tett csomagok. Egy üvegkalitkában három férfi a kávéja fölé hajolt.

– Elnézést a zavarásért. Egy Imajquik fénymásolót keresek, amelyet a Cargotrak szállított ide.

Egyikük sem nézett fel.

– Kávészünet van – felelte az egyikük.

Gyima kísértést érzett, hogy lelője mind a hármat, de szüksége volt a segítségükre.

– Elcsesztünk valamit a szállítóknál, rossz modellt küldtek. Vissza kell vinni, különben nekem annyi.

Az egyikük abbahagyta az evést, és társaira pillantott.

– Hallottad, öreg. Szünet van.

Merev arccal ettek és ittak tovább.

– Csak mondják meg, hol van a cucc, és megtalálom.

Egymásra néztek. Az egyik felvihogott.

– Micsoda?

– Igen, hogy érti azt, hogy a cucc?

– Emberek, én sietek!

– Van engedélye? Ez egy nemzetközi pénzügyi kereskedelemmel foglalkozó intézmény, barátom. Csak engedéllyel rendelkező vállalkozók léphetnek be.

A biztos állással és bőkezű nyugdíjjal rendelkező emberek elégedett pillantásával néztek egymásra. Ezek a franciák meg is érdemelnék, hogy felrobbantsák őket, villant Gyima agyába: a bürokrácia szeretete szinte beteges volt ebben az országban.

Megragadta a legközelebb ülőt a gallérjánál fogva. A forró kávé a másik kettőre loccsant. A homlokához emelte a reptéri őr fegyverét, jobbra-balra tekerte, megforgatva a csövét a férfi vastag zsírrétegén.

– Ez az engedélyem.

A másik kettő rémülten pattant fel a székéből.

– Azok a típusok egész héten érkeztek!

– Négy darab most hétvégén.

– Így már mindjárt jobb.

A fejhez szorított fegyver mindenkit segítőkésszé tesz.

– A második emeletre vitték fel őket.

– És a harmadikra.