Prónai Csaba: Távol és mégis közel. Ruth Benedict és Japán
Ruth Benedict: Krizantém és
kard
– A japán kultúra mintái –
3. A megfelelő hely elfoglalása
6. Az egy tízezred visszafizetése
Mori Szadahiko: A Krizantém és kard újrafelfedezése
Bevezetés. Miért érdekes a Krizantém és kard?
1. A Krizantém és kard felépítése
A cím – már itt is felmerül egy fontos kérdés
A Krizantém és kard mint rendszer
A „kulturális minta” kifejezés használata nélkül beszél a „kulturális minta” fogalmáról
A statisztikai módszerek alkalmazásának hiánya
A „gyermeki odaadás” fogalmának újraöntése
A japánok a dzsint elvetették, és megőrizték az „osztályrendszert”
A 3. fejezetben szereplő „térkép” metafora
A 4. fejezetben szereplő „térkép” metafora
4. Kényszerítő erő és hajtóerő
A hűség és a gyermeki odaadás kényszerítő erejének és hajtóerejének oldala
A giri és a szégyen hajtóereje
5. Az összehasonlító kultúra nézőpontja
A kapcsolat Whorf nyelvi relativitás tételével
Példák a természet felszeletelésének japán és amerikai módjában mutatkozó jelentős különbségekre
Senki által nem ismert téma tárgyalása
6. Az emberi érzések területe című fejezet szerepe
A kérdésfelvetés módja ebben a fejezetben
Még egyszer a „térkép” metaforáról
A „kard” felé történő rávezetés
A félreértelmezett szégyen kultúrája
Benedict vajon lenézte a szégyen kultúráját?
A jártasságot célzó nevelés sajátosságai
A szégyen kultúrájában élve felülemelkedni a szégyen kultúráján
Mester – nemzeti támogatást élvező, irányított álgéniusz
Fiatal olvasók, szárnyaljátok túl a Krizantém és kardot