ELSŐ FEJEZET

Árnyak gyűltek tócsákba a romos templom padlóján, és szivárogtak le a kövek közötti repedéseken, amint a férfi kilépett az átjárón.

Elszenesedett fagerendák szilánkos végei meredeztek elő a beomlott és tátongó mennyezet köveinek halmaiból. A hamvak zizegtek, ahogy halk surrogással bezárult a kapu. Odakint káosz uralkodott az elesett városban. Az utcák felől kiáltások és elkeseredett jajveszékelés hangjait sodorta a szél az égő hús szagával együtt, miközben Lord Tallus katonái buja vágyaikat élték ki Liovard védtelen túlélőin. Ám odabent, a szentélyben még valami hátramaradt, és a halál förtelmes bűzét árasztotta.

Balaam megkerülte a felborított szarkofágot, amelynek vénséges kőfelszínét repedések hálózták be. Az üres távolbalátó medence mellett megállt egy hosszú elszíneződésnél. Az általa érzékelt erő ebből a foltból sugárzott. Balaam letérdelt, és ujjával végigkövette a körvonalát. Itt. Az úrnőt ezen a helyen érte utol a végzete.

Magához hívta az árnyakat. Míg azok egymáshoz fűzték a világokat, Balaam csak állt, és mélyen beszívta a levegőt. Egy kép formálódott meg a levegőben, ugyane terem, amiképp egy két hónappal korábbi éjszaka mutatkozott. A jelenésben eltűnt a törmelék zöme, noha kevéske széttört kő hevert szanaszéjjel a földön. A jósmedence felülete megcsillant, amikor Lady Sybelle föléje hajolt. Vér szennyezte az úrnő arisztokratikus vonásait; éjfekete ruhája több helyen elszakadt, és por lepte be. Délies öltözéket viselő férfi lépett be a képbe. Nem tűnt túlzottan nagytermetűnek vagy félelmetesnek, Lady Sybelle mégis megdermedt a jövetele láttán.

- Hol van? - kérdezte a férfi. Halkan és érdes hangon beszélt, mint amikor két folyami sziklát dörgölnek egymáshoz.

Miután az úrnő nem válaszolt, a férfi két kézzel megragadta.

- Áruld el, merre találom!

Lady Sybelle felnézett rá. Nem, inkább mögé. Észak felé.

- Az ő szemét örökölted - súgta.

A férfi dühödten megrázta őt.

- Merre...?

Az úrnő tekintete hirtelen kitisztult, és a férfi arcára összpontosított.

- Keresd meg Erebust! Az édesa...

A férfi riadtan hátrahőkölt, amint az úrnő testéből vékony füstgomolyok törtek elő. Felcsapó lángok világították be a szentélyt, és emelték ki a falakon végigfutó repedéseket. Lady Sybelle teste égett, de Balaam az ellenfelét tanulmányozta. Tehát ő lenne a sarj. 

A férfiban semmi különlegeset nem lehetett felfedezni a felszínen. Ám Balaam belenézett a szemébe, és a sima felületen önmaga tükörképét látta meg.

Balaam lesöprögette kesztyűjéről a kőtörmeléket. Lady Sybelle halála szerencsétlen fordulat volt, ám még rosszabbnak számított, hogy végül hűtlennek bizonyult. Elárulta a hűbérurát, a népét és a családját. Ez ellenkezett mindazzal, amire Balaam az életét tette fel: nem létezett egyén, csupán a kötelesség. Balaam körbepillantott a pusztításon. Oly sok lehetőség elveszett. Oly sok idő kárba ment.

Csusszanó léptek kavarták fel a port mögötte. Balaam hátrafordult a kapcsolattartója felé. A férfi alacsony volt. Szeme körül és az álla alatt petyhüdt bőrlebenyek sejtették, hogy valaha kövérebb lehetett, de az elmúlt hetek kétségkívül megviselték. Sybelle bukása után az úrnő kiváltságos papjai kevés szövetségesre leltek az új rezsimben. Lord Tallus diadala után azonban ismét előmerészkedtek az árnyak közül, akár a nyüvek egy rothadó tetemből.

- Willich vagyok, a magas szentély főaraktusa. - Sápadt ajkai megrándultak, amikor bólintott. - Mit üzen nekem a Nagyúr?

Csípősen, majdhogynem szemtelenül kérdezte ezt. Balaam nem moccant, csupán kalishi kardjának gombját érintette meg jobb keze kisujjával. A puszta kézmozdulat elég volt, hogy a pap idegesen nyeljen egyet. Apró szeme még mélyebben visszahúzódott gyűrött bőrfészkébe.

- Hogyan történt meg ez? - Balaam nem nézett le, de egyértelművé tette, mire gondol.

A pap megnedvesítette az ajkát, amely továbbra is úgy vonaglott, mint két albínó giliszta.

- A Sötét Anyán felülkerekedett az éj leple alatt érkező idegen. A férfi összeakaszkodott a herceg fiával, aztán fellázadt a nép. A testvéreimmel igyekeztünk segíteni.

- Igyekeztek? Hol voltak, amikor a sarj eljött az úrnőért? Hol voltak a testvérei? Maguk, akik megesküdtek, hogy az o egyetlen szavára akár az életüket is odadobják. De mégsem tették. Elmenekültek.

- Nem!

- Elbújtak valami nyirkos lyukba, akár a patkányok.

- Nem! - A pap megragadta a köpönyegét a mellkasa előtt, ahol a hitét jelképező fekete amulett függött. - Hogy mer kérdőre vonni engem, Talliánus? Már megismerkedtem az új Nagyúrral. Lord Tallus teljességgel megbízik a hűségemben.

Ez sokat elárul a szomorú körülményekről. Tallus a hatékonyságáról volt híres. Az éppoly könyörtelen, mint sikeres hadvezér korábban győztes hadjáratot folytatott nyugaton. Most a Lady Sybelle bukását követő veszteségeket próbálta rendbe hozni, és ki tudja, ez miféle késlekedésekhez vezet.

A pap tovább kérkedett.

- A Liovardot kormányzó tanács tagja leszek, amikor az új Nagyúr távozik.

Balaam a kard markolatára görbítette az ujjait. A hadúr tervei nem tartoztak rá. Sajnos a pap megállás nélkül magyarázott, mindegyre gyorsabban, mintha a saját értékességét akarná bizonyítani.

- Bejelentette, hogy megbünteti a felelősöket. Mindenki tudja, hogy a veszedelem dél felől érkezett. Nimeából, a vén szajhá- ból. Az új Nagyúr le fog sújtani a földjükre...

A pap lélegzete elakadt, kezét felmetszett hasa elé kapta. Balaam mozdulatlanul, előrenyújtott karral állt.

- Cserbenhagytad Lady Sybeliét - mondta. - És az egyetlen és egyedüli Nagyurat.

Balaam visszahúzta a kardját. A pap felsóhajtott, amint a fekete penge elhagyta a testét; aztán a földre rogyott. Balaam félkörben suhintott egyet a kalishival, hogy lerázza róla a vért, megtörölte a pap széles hátán, majd visszacsúsztatta a hüvelyébe. A vér csábította, de ellenállt, émelyítőnek találta a puszta gondolatot, hogy ennek a förtelemnek a véréből táplálkozzon.

Miután itt végzett, Balaam a ferde falak egy hasadékán át kilépett a templomból. Az eget sűrű fekete felhők borították, a várost azonban sárga-vörös fény világította be, ahogy tovaterjedt a tűz. A kockakö- vön vérrel és hamuval borított holttestek hevertek. Senki sem tudott elmenekülni Lord Tallus haragja elől, kivéve a város egykori urát, akiről Balaam azt hallotta, hogy még az ostrom alatt szökött meg. Most Liovard egész kerületei álltak lángokban, miközben a katonák az eltűnt uralkodót keresték.

Így fog átalakulni a világ. Tűz és árnyak által. A Nagyúr előre látta ezt, és most végbemegy.

Egy árny röppent le, és telepedett a vállára. Balaam végighallgatta az üzenetét, mielőtt elbocsátotta. A liovardi nyom kihűlt. Ha előbb iderendelték volna. de emiatt értelmetlen lenne emésztenie magát.

Megszólította a sötétséget, hátat fordított Lady Sybelle kudarcba fúlt kísérletének, és keresztüllépett az előtte kialakuló átjárón.