Beér-Seva, a Doda étterem előtt, Dél-lzrael, Negev-sivatag, július 2. szombat, 19:53, helyi idő szerint

Az étterem teljes üzemben működött. Lora nem vesztegette az időt, becsörtetett, és lerogyott egy asztalhoz. A hőség a tetőpontjára hágott az utcákon, és az ügyelet után a vánszorgás a nyolcvan százalékos relatív páratartalomban kissé megviselte. 

„Nyolcvan százalékos? Ötszáz százalékos! Otthon sosem volt ehhez fogható… Hol van már az az alak?” Türelmetlenül a pincér, az álmában látott pincér felé tekingetett. Szeretett volna visszaérni a buszpályaudvarra még naplemente előtt. Alkonyatkor a legrosszabb, amikor a pára kicsapódik a hirtelen lehűlő levegőből, és a föld melegétől fűtött talajszint újra felveszi… 

„Otthon is mindig akkor a legrosszabb. Otthon. Csak nem honvágyam van? De otthon tényleg jobb!” 

A pincér végül elkapta a pillantását, és az asztalához vánszorgott. 

– Két palack bort kérek. Kóser bort. 

Úgy vitte a palackokat, a táskáját magához szorítva, mintha élesített bombákat cipelne. 

Pedig, ha a vírus bennük van is, nyugodtan kiönthetné az egészet a porba. A tömeg az utcákon, az emberek az autókban és a házakban tökéletes biztonságban lennének… 

Mégis, bármennyire is győzködte magát, a veszélyérzet csak nem akarta elhagyni. 

Megkönnyebbülten kapaszkodott fel a buszra. 

De nem nyugodott meg akkor sem, miután leszurkolta a vezetőnek a „pofátlanság öt sékelét”, ahogy a nővér nevezte a viteldíjat a kórházban, és ernyedten lehuppant az ülésre. 

Veszélyérzet terjengett körülötte, sőt mintha gyűlt volna, ahogy a busz haladt a bulváron az egyetemi kampusz felé. Újra „megcsodálta” a városháza valószínűleg eredetinek és lenyűgözőnek szánt „tornyát”, a veszélyérzet a tetőfokára hágott, aztán csillapulni kezdett, és eszébe jutott, hogy ott haladtak át éppen, ahol kétezernégyben egyszerre két buszt robbantottak fel fanatikus őrültek… 

Váratlanul megnyugodott, pár tömbnyire már feltűntek a Soroka pálmáinak csúcsai, és ettől az otthonosság érzése fogta el, aztán újra a honvágy. Kalifornia pálmáit szerette volna már látni. Petert. 

Ehelyett randa épületeket látott. Bár a modern Beér-Seva sok érdekes és eredeti építészeti látnivalót kínált, a városképben még domináltak a huszadik század végéről ottmaradt, minden gondolatiságot nélkülöző szörnyűségek. Mint a kórházépület maga. 

Ha a borban megtalálja, amit keres, egy hét múlva hazamehet. 

Mennyire más lesz, ha Peterrel ketten együtt állnak majd rá egy-egy küldetésre… 

A nap lement. 

Magához szorította a táskát, és megkönnyebbülten leszállt a buszról. Elnyelte az épület széles ajtaja.