Bay City, Első Vonulat, július 1. szombat, 06:20

– Jól van, Hathorn, látom, igyekszik – mondta elégedetten a vámpír. – Most, ha nem haragszik, megejtjük az elkerülhetetlen szúnyogcsípést. – Meglengette az injektort. 

– Legalább sterilizálta a tűjét, Drakula? 

– Most meg kellene sértődnöm. Természetesen steril. 

– Valamit rosszul csinál, Drakula. Tudja, az elgennyesedett tűszúrások miatt jutottam a maga nyomára… 

– Mint jeleztem, ez a maga baja. Én kifejezetten örülök, hogy egy ilyen donorom van. Mindenesetre az információt köszönöm, legközelebb jobban odafigyelek a bőrfelületek sterilizálására. Túlbecsültem az ottani higiéniás viszonyokat. Jutalmul a korrektségéért választhat, hogy melyik vírussal fertőzzem meg. 

– Mi a választék? 

– Egyelőre az ártalmatlanabb vírusokkal kezdtem, ebolát és hasonlókat nem lehetne feltűnés nélkül bevetni ebben az országban. Van tehát Coxsackie, echovírus, mumpsz, nyugat-nílusi vírus, polióma bé és jé, rubeola – ó, egy csemege! –, Saint Louis-enkefalitisz vírus… 

– Álljon le, Drakula! Nekem jó lesz a mumpsz. 

– Ahogy kívánja, Hathorn. Végül is ez nekem is jobb. Magát immunizálták mumpsz ellen, sokkal specifikusabb lesz az immunválasza… Kevesebb munka a második lépésben. Üljön nyugodtan, és dugja a kezét a pántokba! 

– Fél, Drakula? 

– Miért félnék? A feladatot biztosan teljesítettem, a csomag célba ért. Maga csak részletkérdés, léte vagy nemléte nem befolyásolja a teljesítés végkifejletét. De nem szeretnék elveszíteni egy donort, ha már helybe jött, és nem szeretném újrakezdeni a munkát. És igazán nem kívánom megölni a barátnőjét sem, Hathorn! 

És Peter a pántokba dugta a kezét. A gonosz kis racsnis szerkezetek felkerepeltek. 

A vámpír felemelte az oltópisztolyt. 

Szisszent a pneuma.