Bay City, Első Vonulat, július 1. szombat, 23:51

– Erre kell hazajönnöm? – zsémbelődött a vámpír a világítópanel romjai fölött, mint egy öreg feleség. – Azt hittem, okosabb, Hathorn! Megmondtam, hogy nincs itt semmi, amit használhatna ellenem. 

– Sikeres volt a ma esti vérszívás, Drakula? 

– Szo-szo. Zsúfolt nap. Megetettem a macskáját. És két donor ért be ma estére… 

– Maga teljesen őrült! Pszichopata gyilkos! 

– Lényegtelen a rólam alkotott véleménye, Hathorn. Nem ismeri a céljaimat, nem ismeri a motivációimat, valójában még arról sincs fogalma, hogy mit csinálok. 

– Emberi lények életét veszi el, hogy pitiáner pénzt csináljon a vérükből! Maga tényleg vámpír, Drakula! A legrosszabb fajta… 

– Kezd unalmassá válni, Hathorn. Miért a legrosszabb fajta? 

– Az igazi vámpír azért öl, hogy a szomját oltsa. Maga csupán azért, hogy gazdagodjon. 

– Nincsen olyan, hogy „igazi vámpír”, Hathorn! Túl sok horrort olvasott. 

– Mellébeszél, Drakula! Maga pénzért öl, ez a lényeg. 

– Nem tud semmit, Hathorn. 

– Akkor mondja el, amit tudnom kellene, Drakula! 

– Túl késő van már ehhez, Hathorn. Holnap, talán. Addig is, aludja ki magát! Pihenésre van szüksége, hogy az immunrendszere jó állapotban legyen… 

– Nem tud másra gondolni, csak az üzletre, mi, Drakula? 

– Üzlet? Végül is, nevezheti a jövő üzletének, ha akarja!