Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Egy hatalmas galaktikus birodalom legfontosabb rendfenntartó és ítéletvégrehajtó erői a világtalan Justitiák, akik a látás híányában élesebbé vált többi érzékszervük segítségével oldanak meg szövevényes bűnügyeket. Amikor azonban az An nevű Justitiát nyomozása a legfelsőbb körökig vezeti el, rá kell ébrednie, hogy az addig biztos háttért nyújtó anyaszervezet sem szeplőtelen.
Keserves döntésekre kényszerül, ha meg akarja érni a következő napot, és ha azt egy számára is elfogadható világban akarja leélni. Csak maroknyian segítik őt, de ez az elszánt kis csapat akár fenekestül képes felfordítani az univerzumot.
A Zsoldos Péter-díjas szerző új regényében bebizonyítja, hogy az SF nem csupán férfiak által fogyasztható műfaj, a nők szereplőként és olvasóként egyaránt fontosak. A jövőnk múlhat rajtuk.

Barcsa csendőr törzsőrmestert saját szuronyával szegezik egy fához, Hajagos Jánost robogó vonat kerekei zúzzák széjje, vitéz Rácz Balázs trafikossal pisztolylövés végez, Hajagos Vendel csendőrt egy kút mélyén találják meg holtan, Tölgyesi őrnagyot késsel döfik le… A gyilkosságok között összefüggés van: valamennyi áldozat Héjjas Iván hírhedt fehérterroristája volt, A Horthy-csendőrség nyomozóapparátusa rendkívüli energiával kezdi kutatni, kik a tettesek vagy ki a tettes, mi az oka tettének. A megtörtént eseményekre épült izgalmas cselekmény során megismerjük egy fiatal anarchista sorsát, a Vörös Túr további életútját.

Tíz esztendeje - ha nem is nap szerint -, hogy e könyv utolsó szavait leírtam. Már a második vagy a harmadik napon hozzákezdtem a megírásához, amikor a Baross utcai ház, ahol az ostrom alatt családommal bujkáltam, felszabadult, és néhány hét alatt be is fejeztem. Még a pincében, pillogó gyertyafény mellett kezdtem róni a sorokat, azt se tudtam akkor, hogy könyv lesz-e belőle vagy csupán önmagam számára valamiféle számvetés? Se praktikus írói cél, se műfaj, se gondos írói megmunkálás nem érdekelt akkor. Egyszerűen: muszáj volt írni. Úgy éreztem, nem tudnám elkezdeni ezt a másik, az új, a hosszú éveken át várt, vágyott, remélt - s egyszer-egyszer már nem is remélt - életet, ha ami az ostrom rettenetes napjaiban felgyülemlett bennem, el nem mondom. A papírnak csak, önmagamnak vagy másoknak is, mindenkinek? Nem gondolkoztam rajta.
Így született meg ez a könyv, a Város az ingoványon. Pontos helyét nem is tudnám a magam írói munkásságában. írtam regényeket, szociográfiát, színdarabot - valamikor, nagyon régen, még verseket is. Ez nem regény, nem riport, nem napló, nem is történelmi dokumentum. Mindegyikből van benne - de ahogy most olvasom, leginkább egy szenvedélyes hangú felszólaláshoz hasonlítanám, valami nagy történelmi perben, amelynek magam is résztvevője voltam. Vádlottként vagy vádlóként? Mint tanú vagy mint bíró? Kicsit ez is és az is: népem írófiaként...

A MEK részére konvertálta Ollé Krisztián (2011)

KÁRMÁN JÓZSEF
Minél műveltebb valamelyik nép, annál boldogabb. A tudatlanság, a nyomor és az erkölcstelenség szülőanyja.
Kármán József élete magános csúcs, amelynek tetejét nem érte még el a kutató kíváncsi tekintete. Rövid élete ma is a kutatás előterében áll. Huszonhat évet élt, korán távozott, mint Csokonai, Dayka, Ányos, Szentjóbi Szabó László, Reviczky, Komjáthy, Petőfi. Irodalmi munkássága jóformán egy-két évig gyümölcsözött a magyar irodalom számára. Fellépése nemcsak azért jelentős, mert az első magyar világfájdalmas beszélyt, a „Fanni hagyományai"-t megírta, hanem azért is, mert hite szerint a nemzetet a nemzeti irodalom által kell a műveltség és a jólét polcára emelni.
Ezidőben, tehát a 18. század végén, a magyar irodalom újjászületése körül, két kiváló ember munkálkodott: Kazinczy és Kármán. Kazinczy egész könyvtárra valót irt, Kármán alig néhány művet. Mégis egymás mellé helyezte őket az irodalomtörténet. Mindkettő egyet akart, új magyar nemzeti műveltséget, de mindegyik más módszerrel. Kazinczy a külföldi remekművek átültetésében látta a gazdagítás elengedhetetlen feltételeit. Kármán a nemzeti irodalom ápolása mellett tört pálcát. Kazinczy a művelt nemzetek kincseivel akarta a nemzetet elárasztani. Kármán a magyar talajból, a magyar akaratból fakasztott irodalommal kívánta a nemzeti irodalom céljait szolgálni. A magyar - mondotta - a véghetetlen pusztán egészségesebb ítélettel rendelkezik, mint az idegen kevély városaiban. Kármán ismerte a nemzet hibáit, azokat bátran megmutatta.