Egy apa intelmei fiához, arról, hogy mivel tartozik önmagának, családjának, nemzetének. Az apa, Széchenyi István, évek óta a döblingi elmegyógyintézet lakója, de már jó ideje feltisztult elmével, éberen figyel az ország sorsát érintő minden fejleményre, telve gondolatokkal, tettvággyal. Béla fia – akiben tervei legfőbb bizalmasát, kivitelezésükben egyenrangú társát kívánná látni – jóindulatú, kellemes fiatalember, az arisztokrata társaság kedveltje, aki legbelsőbb hajlamai szerint élvezni szeretné az életet, nők körül forgolódni, vadászni Afrikában – de súlyosan nehezedik rá a családi múlt örökségének terhe, a „legnagyobb magyar” példája. […] A teljes egészében először ebben a köretben közzétett „Intelmek”, illetve a levelek, feljegyzések és más dokumentumok kivételes szuggesztivitással világítják meg apa és fiú, rendkívüliség és átlagosság drámaivá feszülő viszonyát, s a kölcsönös jóakarat ellenére minden eszményekhez igazodó, normatív szándékú pedagógia eredményességének olykor megrendítő korlátozottságát.

Ki és miért rabolta el Arch Mixet, a nagy politikai jelentőségű Közalkalmazottak Szakszervezetének vezetőjét? Közönséges zsarolásról vagy nagyobb horderejű konspirációról van-e szó? Erre a kérdésre keresi, illetve keresteti a választ Villo, az ifjú multimilliomos, aki alapítványt hívott életre a gyanús hátterű bűncselekmények felgöngyölítésére. A nyomozásnak megnyer egy régebben sikeres, de az utóbbi időben visszavonult titkosügynököt, Harvey Longmire-t, aki azonban csak két hétre vállalja a munkát. De két nap se kell hozzá, hogy egyre félelmesebb események történjenek, és egyre rejtélyesebb és szövevényesebb háttér körvonalai bontakozzanak ki az önmagát is egyre nagyobb veszélyekbe sodró nyomozó előtt, aki végül már túlságosan sokat tud ahhoz, hogy ne akarják mindenáron eltenni láb alól…

A "zsidókérdés" története Oroszországban (és vajon csakis és kizárólag Oroszországban?) kivételes gazdagságú. Ebben a témában önmagam számára is új dolgokat fedeztem fel és adok át az olvasónak. Jelen - az orosz és a zsidó nép együttélését elemző-boncoló - mű megírása során mindvégig az a cél vezérelt, hogy egyaránt teret adhassak a kölcsönös megértésnek, valamint a múlt keserűségétől őszintén szabadulni kívánó, és immár a jövőbe mutató valamennyi nézőpontnak. Munkámban a zsidó hangok jóval gyakrabban és erőteljesebben kapnak helyet, csendülnek fel az oroszokénál. Fontos tudnunk, nem határolhatjuk el magunkat az évszázadok történéseitől. A világ összezsugorodott, és bármilyenek is legyenek a politikai vagy földrajzi határok, ismét szomszédok vagyunk. Az orosz nép és a zsidók közös életéről szóló munkámmal azt tartottam szem előtt, hogy a két nép kapcsolatában megkeressem mindazon elemeket, amelyek megszabadíthatnak a keserű múlttól és elvezethetnek a jövőbe. Alekszandr Szolzsenyicin Korunk íróóriása, a Nobel-díjas Szolzsenyicin vitathatatlanul az újkori orosz történelem legkiválóbb ismerői közé tartozik. Még az ő felkészültségével, ismeretanyagával is hatesztendős megfeszített kutatást igényelt a könyv anyagának előkészítése. Ennek a hatalmas munkának az eredménye ez az izgalmas kötet, amelyet az olvasó most a kezében tart. A kötet - a szerző világszerte közismert rendkívüli őszinteségével - az oroszok és a zsidóság együttélésének tényanyagát dolgozza fel a cári birodalom területén mégpedig a XVIII. század végétől az 1917-es forradalomig tartó időszakban. A korábbi időket rövid áttekintés keretében foglalja össze. A lebilincselő történeti munka forrásait a különböző zsidó enciklopédiák, cári rendeletek, levéltári anyagok adják. Első osztályú tényirodalom.

A jeles angol szerző a regényes életrajz mestere. Ezúttal Athén aranykora szellemi, művészeti és politikai életének fejét és irányítóját, Periklészt választja hőséül, aki az i.e. ötödik század néhány évtizedében népével együtt az idők végezetéig szóló csodát művelt. Ügyes írói fogással Anaxagorasz filozófussal, Perilész benső barátjával mondatja el kortársi beszámolóját, s ezzel a korszakot is, a hőst is emberi közelségbe hozza, s nemcsak a nagy államférfit, hanem rendkívül vonzó egyéniségét, magánéletét és emberi vonásait is olvasója elé állítja. Ez könyvének nem csekély érdeme.