Bay City, Konténerkikötő, június 27. kedd, 20:25

Hathorn az otthonosság érzésével érkezett a kikötőbe. Egy kissé ugyan már elbizonytalanodott abban, hogy a vén majom elismerése valójában teljesen pozitív dolog-e, de a felvétele a Hírszerzők belső körébe még mindig büszkeséggel töltötte el. 

És magabiztossággal. 

Természetesen ekkora magabiztossággal csak eltévedni lehetett, és a nap már eltűnt a konténerhegyek mögött, amikorra végre megtalálta a régi raktárház sarkát. 

A napszálltával, mintha csak erre várt volna, leszállt a köd is. 

És mintha őrá várt volna. 

„Tegnap persze nyoma se volt!” 

Felkattintotta a hosszú, fém rúdelemlámpát, és a fehér fénykúpot maga előtt tolva a raktár felé botorkált. Egy barátja oktatta ki arról, hogy egy ilyen rúdelemlámpát mindig teljesen legális magánál tartania, viszont akkorát lehet ütni vele, mint egy baseballütővel. Lehet, hogy szükség lesz rá. 

Befordult a sarkon, megkerülte a rámpa kiugró tömbjét, és bevilágított alá. 

– Mrs. Contrain? – suttogta a fénykörben mocorgó alakok felé. 

Szitkokat, átkozódó morgást várt, ehelyett a rájuk vetülő fénykévében a hajléktalanok inkább megkönnyebbültnek látszottak. Nem aludtak, és mámorosnak sem tűntek. Furcsán egy kupacba húzódtak. Ragadozótól rettegő állatcsordára emlékeztették Hathornt. 

– Mrs. Contrain? – ismételte Peter. – Én vagyok, Hathorn doktor – egészítette ki némi kétellyel a hangjában. Nem esküdött volna meg rá, hogy a neve itt bárkinek jelent valamit. 

A táncoló fénykéve alatt reszkető emberkupac megrázkódott, kócos alakot köpött ki magából. 

– Doktorúr! Dejó hogy itt van! – Mrs. Contrain közelebb húzódott. – Ez a Vámpér éccakája! Ma eljő megint, és elvisz valakit közülünk… 

Az öregasszonyt megmosdatták, kiöltöztették a kórházban – de úgy látszik, az ütődöttségéhez nem nyúltak… 

– Mrs. Contrain. Éppen erről akarom kérdezni… 

– Megölte a Drótost! Kiszítta az összes vérit nekije! Odagyütt a kórházba érette! 

– Mrs. Contrain! Látta Mr. Williams látogatóját? 

– Nemén! Kiaza Williams? 

– A Drótos, Mrs. Contrain. A Drótos látogatóját látta? Találkozott vele? 

– Mégcsak az kéne! Mondom, hogy a Vámpér vót. Kiszítta a vérit! 

– Nyugodjon meg, Mrs. Contrain! Ezért vagyok itt. Szeretném megállítani ezt a vámpírt. 

– Állíccsa meg, doktorúr! Mind meg fogunk halni! – Egyetértő morgás érkezett az emberkupac felől. – Pokóra kerülünk! 

– Mrs. Contrain. Ehhez biztosat kell tudnom… 

– Biztosat? Ma éccaka eljő! Ez a biztos! 

Az öregasszony pupillája az éles fény ellenére természetellenesen kitágult, valahova Hathorn háta mögé meredt. Hirtelen reszelősen felsikoltott, kiugrott a rámpa alól, és belerohant a ködbe. 

Peter annyit vélt hallani a sikolyból: „Itt van!” 

Megperdült. 

Apró lábak puffogtak rendetlen ütemben, aztán elhaltak, surrogásszerű zaj hallatszott, valami nagy és fekete mozdult a mocskosfehér párafüggöny mögött, majd eltűnt az is. 

Hathorn lélegzete felgyorsult. Megszorította a rúdlámpát, és belefutott a ködbe Mrs. Contrain elhaló lépteinek zaja nyomában.