Bay City, Területi Járványügyi Központ, Előcsarnok, június 25. vasárnap, 20:36

Hathorn kifogyott az átkokból és szitkokból, amelyeket saját magára és a Bay City Városi Közlekedési Vállalatra zúdított egészen azóta, hogy búcsút mondott az őt váltó bús lamantinnak, és kilépett a Patológia lengőajtaján. 

Teljesen elfelejtette a Stormwaldtól kapott házi feladatát! 

A fájlok a benti gépén maradtak. 

A BACKV pedig úgy döntött, hogy Peter Hathorn járványügyi rezidens tiszteletére a legócskább buszokat állítja szolgálatba vasárnap estére az egyébként is sporadikus menetrendű V6 vonalon, mégpedig azok közül is azokat, amelyek nagy valószínűséggel – nem: biztosan! – lerobbannak hat kilométeres útszakaszukon. 

„Legalább a lerobbanási előirányzatot kiválóan teljesítik”, gondolta Hathorn gúnyosan. 

Az épület csaknem teljesen üres volt, csak az analitikai szárny ügyeletes laborjainak ablakán szűrődött ki világosság. 

„Nem! – gondolta Peter. – Nem érdekel a Vámpér, meg hogy Drótos Williamsnak mér’ nem alvadt meg a vére. Nem. Ma este dolgom van, és lehet, hogy a jövőm függ tőle…” 

De természetesen az analitikai épülethez vezető folyosó felé fordult. 

– Dokííí! – A fehérjelabor technikusa olyan lelkesedéssel fordult a belépő Hathorn felé, mintha Peter éppen a halálos unalom legvégső, visszafordíthatatlan fázisától mentené meg. 

„Szent szar! Ezek még hozzá se fogtak…” 

– Öööö, Jack Roberts tegnap este leadott egy vérmintát. De ha még nem kezdtétek el, nem probléma, nem sürgős… 

– Roberts? – A technikus maga felé fordította a képernyőjét. – Szérum teljes shotgun proteomika… Kész van. 

– Mi? 

– Elviszed az eredményt, vagy Spotty jön érte? 

– Csak belenéznék. 

– Új vagy nálunk, doki? 

– Úgy is lehet mondani. Ez a harmadik esetem… 

– Szerencsére másnak se jut sokkal több. Mi szimplán megpenészednénk itt, ha nem lenne kutatás… De a hétvégi ügyeletben még az sincs. Kiprinteljem, vagy megnézed a képernyőn? 

– Jó lesz a képernyőn is. Tényleg nem sürgős. Lassan lezárjuk az ügyet… 

– Nem gond. Tudod értelmezni? 

– Ha segítesz, persze. 

– Na szóval, az abundáns szérumfehérjéket, albumin, immunoglobulinok, ne is keresd, azoktól megszabadultunk pár affinszorbenssel jó előre. A listán először az azonosított peptidfragmenseket látod, a találati megbízhatóság sorrendjében. A kérőlapon mumpszvírus-fehérjéket és lehetséges véralvadásgátló szereket jelöltetek meg, először azokra kerestem. 

– Aha. – Peter már az affinszorbensnél elveszett. 

– A mumpsz meg is van, látod, négy fehérje, mindegyik legalább hat fragmenssel azonosítva, van, ahol teljesen sikerült lefedni a szekvenciát. Még a glükozilált helyeket is megtaláltam. Teljes bizonyosság. 

– Ez jó. A páciens mumpszos volt. 

– Szerencsétlen. Biztos sajoghatnak a golyói… 

– Már nem. Meghalt. 

– Szegény. Mumpszba belehalni… 

– Nem abba halt bele… Ööö… Utcai baleset. 

– Egyeseknek nincs mákja… A véralvadásgátló már meredekebb volt. Semmilyen kereskedelmi forgalomban kapható szer molekuláját vagy töredékeit nem találtam meg. 

– Érdekes. Meg mertem volna esküdni… 

– Nyugi, doki! Megtaláltam viszont ezt! 

– Aha. Mi az? 

– Ez egy természetes véralvadásgátló fehérje. Viszonylag kis molekula, ha nem véralvadásgátlóról lenne szó, esélyem se lett volna, olyan egzotikus fajból van. De nincs tévedés, teljes szekvencia-lefedettséget kaptam. 

– Desmodus rotundus? Az mi a bánat? 

– Vámpír denevér. 

Rengeteg előnye van, ha a Járványügyben dolgozik az ember.