Sde Perach kibuc, Kirjat Gat közelében, Dél-lzrael, Negev-sivatag, június 28. szerda, 06:25, helyi idő szerint

Amikor Peter vámpírt kezdett üldözni a Bay City-i ködben, Lora Banks éberen feküdt az ágyán, és a sátor szövetmennyezetét bámulva saját démonaival viaskodott. 

Egy pillanattal előbb riadt föl a visszatérő álomból, és valahányszor megpróbálta újra lehunyni a szemét, Zain alakja olyan hűséggel rémlett fel előtte, hogy végül feladta. Világos is volt már ahhoz, hogy újra elaludjon. 

„Kísértetek nincsenek, Kandúrkának igaza van. Nem tudok megkülönböztetni két arabot… Viszont Valera szerint Zain perzsa, és ők már különbözhetnek. Lehet egy másik perzsa, rokona, ikertestvére, mit tudunk mi? Mit tud a Nemzetbiztonság ezekről az emberekről, a családjukról…? Perzsák… Szophoklész… Nem! Aiszkhülosz! Valami görög. Butaság. Mit keresnének perzsák Izraelben… Oké, Irán mindig keverte a szart a térségben… De Beér-Sevában és környékén csak beduinok élnek, és Jefát szerint sohasem volt rossz a viszony a zsidók és a beduinok között… 

Mi, nomádok tartsunk össze…! De az álmok! Álmodom Zainnal, és megjelenik az ikertestvére… Ennek nincs semmi értelme. 

Nem lehet, hogy láttam ezt az ikertestvért, de tudatosan nem fogtam fel, csak álmaimban jött elő? Álmok… Mindig ugyanott látom. Lehet, hogy az a kávéház se álom… 

Lehet, hogy azt is láttam. Ott láttam. Jim őrült városnézései közben. Kísértetek nincsenek. Zain meghalt.” 

Ez legalább megnyugtatóan bizonyos volt. 

Felkelt. Nyugtalanság fogta el. Valami fölött elsiklott a gondolatmenetében. Valami nyugtalanítóan nyilvánvaló és nyilvánvalóan nyugtalanító dolog fölött. 

De a rémálom elgyötörte, és zaklatott elméje inkább kerülni tűnt a kérdést, mint hogy rákoncentráljon. 

Feladta, és öltözni kezdett.