6.

Az Égi Fény 3713 évében
a császári korona 3544 esztendejében
a Kettős Hold ünnepét követő tizenharmadik napon
Alidax városában

Alayss kiélvezte a jelenlévők döbbenetét. A nagyasszonyokét, Camylliáét... de legfőképpen azt, ahogy a Kristálykirálynő elsápad.

– Mindannyian tudunk a fogadásról – kezdte fennhangon. – A királynőnk számára már rég nem a birodalmunk vezetése a legfontosabb. Ez az értelmetlen küzdelem romlásba döntheti Alidaxot. Ha ezt tétlenül szemléljük, elbukunk. – Alayss lassan Liliath felé fordította a fejét és mélyen a szemébe nézett. A tőle telhető legtiszteletteljesebb hangot ütötte meg. – Az is lehet, hogy a királynőnk segítségre szorul, csak ezt még senki nem ajánlotta fel neki. Talán megbabonázta a bíborgyöngyök átkozott ereje...

Camyllia kezei ökölbe szorultak az asztala felett. Felpattant a helyéről, de mielőtt bármit mondhatott volna, Liliath egy intéssel visszaparancsolta és körbehordozta tekintetét a jelenlévőkön.

– Nyldred Pertassi nyakéke csak egy hatalmi jelkép, semmi több – közölte nyugodt hangon, noha Alayss látta, hogy csak nehezen tud uralkodni indulatain.

– Mondod te, Kristálykirálynő, és mi természetesen hiszünk neked – felelte a boszorkány és ő is körbenézett, mintha már a többséghez intézné a szavait. – A tények azonban mást mutatnak. Ne hidd azt, hogy ártalmadra lennék. Tisztában vagyok azzal, hogy hű szolgádként efféle helyzetben milyen kötelességeim vannak.

Döbbent morajlás kélt a boszorkányok között. Alayss felállt a páholyából, a terem közepére lépett és megállt néhány lépésnyire Liliath előtt.

Camyllia a zászlótartó koppintásával parancsolt csendet, és jól látszott rajta, legszívesebben rátámadna, ha Liliath nem tartja vissza.

Alayss büszkén felemelte fejét, és állta a Kristálykirálynő metsző pillantását. Különösen akkor, amikor a kesztyűjéből lassan előhúzta a lótuszvirág foglalatú, bíborgyöngy gyűrűt.

– Kérlek a Kupola előtt, fogadd el tőlem ezt a bíborgyöngyöt a többi, hozzád hű, ámde az általam felvetett problémára megoldást kívánó boszorkány nevében is! Becsüld meg ezt az ajándékot, és hagyj fel az értelmetlen harcoddal, hogy újra méltó uralkodónk lehess végre!

Alayss elsuttogott egy varázsigét, amellyel a gyűrű lassan, mintha zsinóron húznák, Liliath kezébe lebegett.

A Kristálykirálynő akkor húzta csak igazán össze a szemöldökét, amikor ellenőrizte, hogy a gyöngy valódi-e.

Alayss alázatosan fejet hajtott előtte, de harmadik szemével közben a többi nagyasszonyt figyelte. Camyllia továbbra is gyűlölettel méregette. Raddith elnyúzott képe bizonytalannak tűnt, Sathrana feszülten figyelte a történéseket. A vén Yan-Groma, szokásához híven, az érdeklődés legcsekélyebb jelét sem mutatta.

Liliath lassan összezárta a bíborgyöngy felett az ujjait.

Alayss látta, ahogy a gyűrű a belé foglalt varázslatnak megfelelően észrevétlenül megkeresi és megtalálja lelkével a kapcsolatot.

– Mi a válaszod, úrnőm? – kérdezte Alayss csendesen, és ezúttal megengedett magának egy gunyoros pillantást.

Liliath szemeiben egyszer csak haragos szikrák lobbantak - Alayss ezt látva lehúzott fejjel ugrott oldalra. A Kristálykirálynő kiáltása hosszú pillanatokig visszhangzott a teremben, a kezéből előtörő smaragdszín lángok pedig elvakították azt, aki nem számolt efféle eshetőséggel.

A lázadó boszorkány szikrázó varázsvédelmet emelt maga köré, amely sisteregve feszült úrnője akaratának, és épp csak arra volt elég, hogy megvédje az azonnali haláltól.

A védelem pillanatokon belül összeomlott, Alayss zúgó fejjel zuhant a padlóra, de nem támadott vissza. Védtelenül feküdt a fölé magasodó Kristálykirálynő előtt, és várt.

Amikor Liliath felé emelte balját, fent, a páholyban megszólalt a vén, Yan-Groma.

– Nem teheted! – recsegte szárazon. – A törvényeink egyértelműek. Ilyen vádakért egy nagyasszonynak a teljes Kupola előtt kell felelnie.

Alayss látta, ahogy Camyllia arcán mintha felismerés tükröződött volna. Mellőle Sathrana elismerő mosolyt villantott rá, és miután a diadal az ő ábrázatáról is leríhatott valamelyest, Liliath észbe kapott, megrázta a fejét és a közelében ülő boszorkányok felé intett.

– Tömlöcbe vele! A teljes Kupola előtt kell számot adjon vádjairól!

Pillanatok alatt felzúdult a terem, még ha alig kéttucatnyian voltak is jelen. A boszorkányok egymás szavába vágva értelmezték a történteket, még a szent zászlótartó koppanása sem tudott rájuk csendet parancsolni.

Alaysst kisvártatva a palota testőrgárdájának katonái ragadták meg két oldalról, a bal kezére az ujjait hátrafeszítő bilincset csattintottak.

Nem ellenkezett.

Végig a Kristálykirálynőt fürkészte, és elégedetten elmosolyodott, ahogy harmadik szeme előtt a Liliath kezében tartott gyűrűn felragyogtak a lángok.