7.

Iglat csupán kifinomult ösztöneinek köszönhette, hogy nem égett azonnal szénné. A démonember tűzokádéka végigperzselte a földet a fal mentén, bekormozta az urnafalat, s ott, ahol az előbb még az ereni állt, derékmagas lángok égtek. Ahogy félreugrott, arcát megcsapta a hőhullám. A fal túloldalára vetődött, hogy legalább kis időt nyerhessen.

Azonnal tudta, ki tör ellene; Liliath előző szeretője, aki paktumot kötött egy tűzdémonnal.

Iglat tisztában volt azzal, hogy szemtől szemben nem lenne sok esélye, viszont arra is emlékezett, hogy amikor a démon szabadon garázdálkodik, akkor halálosan veszélyes ellenfél ugyan, de meglehetősen kiszámíthatóvá válik. Csak jön és pusztít.

Nem gondolkodik.

Ha valahogy a háta mögé tudna kerülni...

Hangtalanul arrébb kúszott, majd hallgatózott egy keveset. Arkat Celebhyr, nem is próbálta titkolni, merről közeledik. Súlyos léptei jobb felől hallatszottak, dühében túlvilági morgás hagyta el az ajkait, és fejszéjével mélyen belevágott a fal oldalába.

Iglat nekiiramodott, és a legközelebbi fal árnyékában leguggolt. Áldotta az eszét, hogy erre az útra amúgy ritkán használt számszeríját is magával hozta.

Az emberben tomboló démon közben ismét tűzzel borította be a helyet, ahol Iglat korábban lapult, s ott a fű rögvest parázsló hamuvá változott.

– Párbajra hívlak, te gyáva féreg! – üvöltötte Arkat túlvilági hangon.

Az ereninek esze ágában sem volt kiállni a másik elé.

Felhúzta a számszeríját, s hosszan célzott.

A démonember oldalvást állt neki, de még így is kiváló célpontot nyújtott. Amikor Iglat lőtt, már tudta: hibázott. A számszeríjvessző süvítve szelte a levegőt, súrolta Arkat tarkóját, majd rezegve állt meg egy fában.

Hogyan ronthatott el egy ilyen lövést? Ilyen egyértelmű célpontot utoljára suhanckorában vétett el... Csak nézte, ahogy a démonember felüvölt, és felé fordul. Ha senki sem siet a segítségére, bizonyosan itt pusztul.

Ivaar! Csak ő segíthet!

A szerafista korábban már találkozott Arkattal, és túlélte. Ő az egyetlen esélye! - gondolta Iglat. El kell csalnia hozzá a démonembert. Őszintén remélte, hogy sikerül neki, mielőtt a másik utoléri.

Iglat a fal tövébe dobta a számszeríjat; a súly csak lelassította volna. Felpattant, és a kripták felé rohant. Nyomában lángoszlopok sarjadtak, a morquor táplálta gyilkos tűz égette a bőrét.

Futott, ahogy addig még soha.