6.

Gerthard a hátán érezte az őt követő férfiak tekintetét.

Rohadt egy érzés volt. Soha sem tudott hozzászokni, bár alkalma lett volna rá épp elég. Üldözői ügyesek voltak ugyan, de éppúgy nem ismerték a várost, mint ő - meg sem próbáltak elé kerülni. Az idős tőrvető azonban tessék-lássék bevetett néhány trükköt. Hirtelen irányt váltott egy nagy, deszkafalú batár mögött, amely egy szűk utcácska jó felét elfoglalta. Egy másik alkalommal beült egy tavernába, és mielőtt a meglepett kocsmáros bármit is szólhatott volna, az egyik emeleti szoba ablakán távozott, amely természetesen egy másik utcára nézett. Ha a tetők állapota megengedte volna, végigegyensúlyozott volna rajtuk, de látván a megsüllyedt gerendákon ülő temérdek törött cserepet, ezt még egy sikátorban sem kockáztatta volna meg ezen az ismeretlen terepen. Akkor jött csak rá, milyen kilátástalan, amit csinál, amikor egy széles, kerékvájatoktól szabdalt utca végén magas kőfalba ütközött.

Tudta, nem lenne képes elég gyorsan átmászni rajta.

Két üldözője lassított léptein. Egyikük gúnyos mosolyt villantott felé, és intett társának, aki bólintott.

Gerthard a sarokba szorítottak nyugalmával elfintorodott, vállat vont, majd a két erionihoz sétált, akik közül az egyik már készült, hogy visszaforduljon a Kapu felé, és jelentést tegyen.

Figyelmesen nézték, de nem nyúltak a fegyverük felé.

– Annyiszor láttam már ilyet! – tárta szét a karját a vén shadoni. – Gondoltam egyet. Háromig számolok. Ti megfordultok, elsétáltok addig a széles utcáig, ahonnan jöttünk. Amíg csak a hátatokat látom - és higgyétek el, ellátok addig - utána biztonságban vagytok. Ha viszont itt maradtok, meghaltok. Egy. …

Az egyik erioni tekintetében bizonytalanság villant, és Gerthard remélte, hogy ez alkalommal nem kell ölnie, de a másik végül mégis kurta kardja felé kapott.

Alig egy szívdobbanással később a második is halálos sebet kapott, majd elhanyatlott. A szikár tőrvető végignézett a ruháján: nem lett véres.

Rövid imát mormolt a Hétarcúhoz, kizárólag a saját lelke üdvéért.

Egy közeli tavernában bőven vizezett bort rendelt, és megtudakolta a fogadóstól, milyen úton juthat el a kikötőbe ebben az átkozott útvesztőben.