Bár nincs hazám, borom, se feleségem
és lábaim között a szél fütyül,
lesz még pénzem és biztosan remélem,
hogy egy nap nékem minden sikerül.
S ha meguntam, hogy aranytálból éljek,
a palotákat majd otthagyom,
hasamért vérnászt járhatnak a férgek
 és valahol az őszi avaron,
egy vén tövisbokor aljában, melyre
csak egy rossz csillag sanda fénye süt:
 maradok egyszer, dassyni Balruss, fekve,
megáldva, leköpve mindenütt.

Odassyn Balruss:
Ballada a senkik prófétájáról
(eredetiben Franjois Villon: Ballada a senki fiáról,
Faludy György átköltésébe)