5.
A
császári korona 3544. évében
a Kettős Hold ünnepének második napján
a toroni Odassyn tartományban
valahol a Vörös-Vinverio bércei
között
Az örökkön égő fáklyák világította, elfeledett kincseskamrában a regitor imperalis hagyta, hogy az ösztönei vezessék. Ez volt az egyetlen hely a világon, ahol úgy érezte, felhagyhat minden tervezéssel, és ha elég alaposan figyel a jelekre, a megoldások maguktól is feltárulhatnak előtte. Hisz minden tudás ott volt, csak a karját kellett kinyújtania érte.
Liliathra gondolt, a méltó büntetésére, de eközben már a szívének legkedvesebb tradíciókat idézte fel, és hagyta, hadd vezessék, hadd szippantsák magukba a múlt emlékei.
Maga is megdöbbent azon, milyen megrendülten állt a felbecsülhetetlen értékű kincsek előtt. Talán a kor tette, ahogy az idő múlásával egyre többet értett meg ebből az átkozott világból. Talán a jócskán megnövekedett tapasztalata segített, amellyel sok minden másképp értékelt, mint amikor legutóbb itt járt.
Talán a dhaemon szavai varázslatként szabadították fel lelkében azt, amit a kyr magasmágia kudarcba fulladt tanulása folytán már jó ideje feledni akart maga is.
A kincseskamra valójában roppant kiterjedésű barlangcsarnok volt, benne romba dőlt falak, oszlopok és boltozatok kusza halmaza. Ahogy azt a Ház feljegyzéseiből tudta, ők csak az egyik termet használták, de még legalább kettőről tudtak, amelyek ott feküdtek eltemetve valahol az ősi romok alatt.
A regitor imperalis ismét belegondolt abba, hogy ez a hely milyen távlatokkal bír, micsoda lehetőségeket őriz.
Kyria virágzása idejében a Birodalom mind a tíz tartománya külön máguspalotával rendelkezett. Akkoriban calyr egyetemeknek, a kyr Hatalmasok székhelyeinek hívták őket, amelyek a kyr magasmágia és kultikus építészet legnagyobb remekművei lehettek - világszerte híres könyvtárak, bevehetetlen erődítmények, manakutak és statikus fókuszok.
A legendák szerint még közülük is kiemelkedett a toroni Baclyr, amelyet majdnem akkora tisztelet és megbecsülés övezett, mint a császári főváros, Enrawell szívében található szakrális központot, a kyr istenek áldását bíró Felhők Palotáját.
Az ötszázéves háború során a lázadó Rualan tartomány Hatalmasai Avida Dolor átkozott őserejének megidézésével alapjaiban rendítették meg a máguspaloták rendszerét. Néhányukat a háborúban pusztították el, másokat olyannyira megfertőztek démoni praktikáikkal, hogy a császárhoz hű kyrek maguk rombolták földig a Birodalom érdekében - és akad olyanok is, amelyek túléltek mindent, hogy azután az új kor első századaikban nyelje el az enyészet és a feledés.
Az okkal üldözött legendák szerint a Baclyr lehetett az utolsó, amelyet elsöpörtek a föld színéről, és csak a barlangcsarnokban őrzött romok maradtak belőle, amelyeket egy Meisyrass nevű Hatalmas megőrzött az utókornak.
A regitor imperalis a Kristálykirálynőnek, a hatodik fekete hadúrnak szánt bosszúra gondolt, és közben végigfuttatta tekintetét a legnagyobb, legbecsesebb könyvespolcon. Az óvórúnák védelmezte, makulátlan állapotú könyvek egyedülálló ritkaságok voltak. Kódexek a Kar-Kyrantalla idejéből. Filozófiai értekezések a mára elfeledett istenségek, Igere és Weila utolsó anyrjaitól. Varázskönyvek az éjidők századaiból, amelyek birtoklását a Toronban maradt Hatalmasok már a császárság megalapítását megelőző időkben is máglyahalállal büntették.
Lyennara tudományos jegyzetei... a Sharra-Dacrín, az ismeretlen hatalmas életműve, Veichassur tekercsei...
a regitor imperalis soha nem vette a bátorságot, hogy kinyissa vagy akár megérintse őket. Tiszta szívvel hitt az ötödkori kyr eszményben, és miután nem tartotta magát alkalmasnak a végső megmérettetésre, azt tette, amit számtalan őse tett már évezredek óta: a kincsek őrzését vállalta feladatul, hogy mindent érintetlenül hagyjon az utókorra. Ha a könyveknek méltó gazdájuk születik, akkor ő nyilvánvalóan ki tudja majd deríteni a rejtekhelyüket, és lesz ereje idejönni, hogy birtokba vegye az örökségét.
A regitor imperalis a következő könyvespolchoz lépett.
Ezen a hatodkor alkonyából és a syncordiák korából származó műveket talált, és megkönnyebbülten sóhajthatott fel, hisz ezeket már a legszigorúbb erkölcsi normák szerint is jogosan vehette kézbe. Családja történelme is e könyvekkel együtt íratott, a kyr Nemes Házak akkori, egyesek szerint gyilkos, mások szerint tisztító háborúiban - és mert ők a Démoncsászárság utáni vészterhes idők kevés túlélői közé tartoztak, többszörösen rászolgáltak arra, hogy minden előnyét kiélvezzék.
Az Unikornis syncordia krónikája elé érve eltűnődött.
Erezte, hogy közel jár, hogy itt fogja megtalálni a válaszokat. Annak idején ebből a könyvből tudta meg, hogy a hozzá hasonlóan gondolkodók miért vannak olyan kevesen. Az Unikornis syncordia olyan Nemes Házak szövetsége volt, akik az ötödkori kyr Hatalmasok és varázslók tudását próbálták felkutatni. A syncordia történelmét folyamatos bujkálás, igazságtalan vádak és kilátástalan harc jellemezte. Orgyilkosok, hamis bírák, fanatikus eszelősök és Tharr egyházának állandó támadásai végül a pusztulást hozták rájuk. A regitor imperalis számára hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a múlt legsötétebb hagyatékán felnőtt hatalom, a Daumyr szigetén álló Boszorkányerőd urai álltak a mindezek mögött - mert ha a császári érdek és Új-Kyria álma ezt kívánta volna is, ők semmiképp nem tűrtek meg riválisokat.
A kyr férfi kinyújtotta a kezét, és lassan végigsimított a fóliáns gerincén. Amikor megérezte, hogy sugallata helyes, óvatosan levette a könyvet a polcról és az ölébe vette. Ahogy kinyitotta és fölé hajolt, lecsendesítette elméjét, és a harmadik szemével tekintett a tintával és vérrel írt lapokra. Lassan pergette végig az ujjai közt őket, és még a lélegzetét is visszafojtotta, hogy az se zavarja össze az anyagon túli világ sugallatait.
Egy óra is eltelhetett, mire megakadt a keze az egyik oldalon.
Rápillantva azonnal rádöbbent, hogy Alydasse városa jelentheti a megoldást. A hatodkori eseményeket taglaló szövegre nézve az is egyértelművé vált számára, hogy az Arnyékúrnő, Morgena istennő szimbólumait is figyelembe kell vennie. A megoldás ott lesz valahol a kyr asztrológia és a számmisztika jóslatainak határán, a harmadik szeme előtt felvillanó szimbólumok szerint a gyengeség, az erő és a vágyak börtönének háromszögében.