9.

– Látom, mindenki rendben ideért – mondta Firoccio. Ugye, senkit nem követtek idáig?

– Hát az bizony nagy csoda lenne – vigyorodott el az ősz Gerthard. – Na, és te, kölyök?

– Nem hinném. Nem ez a páros lenne az első olyan, ami kézen-közön elkallódik, miután a szürkék markába kerül – vont vállat Sidgar. – A számlát persze a nagylelkű Brannad-ház fogja állni.

– Amelynek vezetője úgy szívja majd a fogát, hogy behorpad a tarkója – bólintott a vén tőrvető. – Na és te, Firoccio, mivel töltötted az időt? Elég sokáig sétálgattál ebben a hangyabolyban.

– Utam Domviknak tetsző volt – nézett tettetett ájtatossággal az égre a kopaszodó titkár. – Senki nem halt meg közben, bár lehet, hogy egy kevéssé nemes ifini családnak magvát szakasztottam. Jut eszembe, érdemes lenne visszakérnem a pénzt attól a fickótól, aki az aszisz nyelvre oktatott. A helyiek alig értették, mit beszélek! Hajót találtatok?

– Igen – válaszolta Sidgar. – Egy derék kapitány a Szigetbirtokról hamarosan Alidax felé fordítja vitorláit. Hamarosan indulunk is – vihar készül, és azt mondja, még kitérhet az útjából, ha idejében elindul.