5.
– Én hősöm... Nagyon fáj?
Craftyr morogva intett nemet. Öt ütése is betalált, mire a gorviki két öklöse elérte. Figyelhetett volna jobban is, de a mámoros pillanatban ez keveset számított. Most, hogy a győzelmet kellett volna élveznie, már annál inkább.
– Kár. Azt hittem, ápolásra van szükséged...
– Éppenséggel volna itt valami, amit megtehetsz – lehelte Craftyr, és átkarolta a derekát. Amaz kacagva kibújt a szorításból, és az asztalához libbent. Meggyújtott egy fekete és egy bíborszínű gyertyát, majd kecsesen elfeküdt az ágyon.
– Erkölcsi kötelességem figyelmeztetni az urat, én az a fajta nő vagyok, aki nem csupán igényli, elvárja a hódolatot.
– Akkor rokon lelkek vagyunk, úrnőm. Magam is szeretem, ha így gondolnak rám.
A kurtizán egy mosollyal nyugtázta a riposztot, majd kimért lassúsággal végigsimított combján.
– Biztos tudod, mit akarsz? – kacérkodott.
Craftyr lerúgta a csizmáit és rávetette magát. A kurtizán a játék kedvéért védekezett, de az efféle helyzetek íratlan szabályai szerint hagyta, hogy a férfi maga alá birkózza. Craftyr az ütések sajgó nyomai miatt inkább kitért a csókja elől, és ajkaival a nyaka legpuhább részeit kereste. A kurtizán átkulcsolta a lábával, és letépte róla az ingét. Craftyr vadul csókolta a nő nyakát, lejjebb és lejjebb, majd egy mozdulattal szétrántotta a korszázs szatén anyagát. Hatalmas, sötétbarna bimbója volt a nőnek, akár egy gorvikinak. Ahogy Craftyr szenvedélyesen beléjük harapott, a kurtizán felnyögött és a hátába vájta körmeit.
Az asztalon lévő gyertyákon nagyot lobbantak a lángok.
Craftyr egy pillanatra felnézett, azután újra a kurtizán melleit kereste, de a nő eltolta magától.
– Csókot nem is kapok?
A vágytól izzó, bűvös hang hallatán Craftyr azonnal elfelejtette az ütéseket. Hogy emlékezetessé tegye a pillanatot, ujjaival gyengéden végigsimított a nő arcán. A kurtizán hasonlóképpen tett, majd magához húzta a tarkójánál fogva.
Hosszú és szenvedélyes csók volt, Craftyr még soha nem érzett ilyen mámort.
– Hogy mondtad? – húzódott el tőle a nő, és az ágy szélére ült.
– Bármit megteszek, amit kérsz, szerelmem!
– Bármit?
– A csillagokat lehozom neked az égből, úgy éljek!
– Ennyire azért még én sem vagyok telhetetlen... Egyelőre beérem azzal, ha lemosod a lábamról az út porát, kedvesem.
Craftyr sietve hátracsúszott az ágyon, és gyengéd simogatással lehúzta a kurtizán lábáról a harisnyát. Legszívesebben lecsókolta volna róla a piszkot, de eszébe villant, hogy a száját talán másra is kell majd használni, így inkább az ágy melletti vizestálhoz nyúlt. Hirtelenjében se gyolcsot, se kendőt nem talált, ezért az ingéből tépett egy darabot, és azzal törölgette a nő lábát.
– Veled egy csók tényleg csodákra képes... Ha szépen kérlek, a gyűrűmet is visszakapom?
Craftyr egy pillanatig nem értette, mire gondol. Azután amikor az igéző fekete szemekbe nézett, a nő szép metszésű, kreol bőrű arcára, az ismerősen csillogó, hollófekete hajára, észbe kapott. Leemelte nyakából a láncra fűzött, lótuszvirágos gyűrűt.
– Természetesen, már épp ajándékba akartam adni!
– Ez igazán figyelmes tőled – mondta a nő, és átvette tőle a gyűrűt. Tűnődve méregette, majd megfogta Craftyr jobbját és felhúzta a mutatóujjára. – így. Kis ideig még őrizd meg nekem, szerelmem.
Craftyrnak feltűnt, hogy a hangjában már cseppnyi kedvesség sem érződött. Nem értette, mi lehet ennek az oka.
Kopogtattak. Craftyr meglepetten nézett fel, de a kurtizán leintette.
– Te csak folytasd!
Craftyr őszinte döbbenetére a gorviki lépett be a szobába. Bekötözött állkapcsával zord mosolyt villantott rá, majd meghajolt a kurtizán előtt.
– Hívattál, úrnőm?
– Szeretném, ha segítenél, Condrahis.
– Tudod , hogy csak kérned kell, boszorkány.
A nő kibújt a maradék ruhájából, levette baljáról a kesztyűt, és elfeküdt az ágyon. Craftyr megrökönyödve meredt a karján és a hátán kanyargó tetoválásokra.
– Gyengül a kiméra ereje. Frissítsd fel a vonalait, kérlek.
– Csak rajzoljak?
– Előbb rajzold át... aztán meglátom, mennyire ügyesek a kezeid.
– Ahogy kívánod, úrnőm.
Condrahis Craftyr mellé lépett. Kiélvezte a másik döbbenetét, majd keményen vesén rúgta. Craftyr magzatpózba görnyedt a fájdalomtól.
Azután egész testében összerándult, ahogy a bíborgyöngy gyűrű felizzott a jobbján. Mintha a lelkét is kitépték volna. Fel akart pattanni, de nem engedelmeskedtek a tagjai. Üvölteni akart, de nem jött ki hang a torkán.
A gorviki gúnyos mosollyal dobta mellé a ruháit, és a boszorkány fölé térdelt. A kurtizán szemlátomást remekül szórakozva figyelte Craftyr küszködését.
– Nem, drága hódolóm, te ott maradsz. Mozdulatlanul! – tette hozzá élesebb hangon, amikor látta, kezdi legyőzni a bűbájt a férfi haragja. – így. Még nem döntöttem el, meddig foglak gyötörni azért, amit tettél, de kezdetnek megteszi, ha ezt most végignézed, kedvesem.