11.

Bartessius kapitány kényelmetlenül feszengett. A férfi, aki megzavarta déli sziesztáját, nem olyannak tűnt, aki eltűri, ha ellentmondanak neki, de a tengerjáró tudta, hogy vihar készül, és semmi kedve nem volt vitorlát bontani.

– Hogy induljak el keletnek ebben az időben? Nem állok én olyan kegyben Antoh úrnőnél...

– Jobb lesz, ha inkább az én kegyeimet keresed, hajós – mosolygott rá Traogan de mosolyában nem volt semmi vidámság. – Kifutunk.

– Akkor az én hajóm lesz az egyetlen, amely az elkövetkezendő két napban felhúzza a horgonyt. Akinek egy csepp esze van, a kikötőben várja ki a vihar végét.

– Igen, de én is a hajón leszek, és utazni fogok – mondta a széles vállú, tarkopasz, viharvert arcú férfi. – Es én jóval közelebb vagyok. Válassz: az istennő végtelen, vagy az én véges türelmemet teszed próbára?

– Nem kívánok a halakkal vacsorázni – felelte Bartessius, aki maga sem volt gyenge legény, de a csontjaiban érezte, hogy ezzel a fickóval nem lenne tanácsos kikezdenie. – Kihajózunk.

– Jó döntés – mondta Traogan, és elvette a tőrt a hajós torkáról. – Különben is, tudhatod, hogy bőkezűen megfizetünk.

Bartessius szomorúan szemlélte az asztalán csillogó ezüstpénzek halmát jóval azután is, hogy a kopasz fickó magára hagyta.

– Na, ennek is sok hasznát veszem – mormogta. – Talán adjam a murénáknak?

Traogan kilépett a kikötői kocsma különterméből, és a parton álldogáló boszorkánymesterhez sétált, aki, mert tudta, hogy itt semmitől nem kell tartania, a tenger felé fordult, és a láthatárt kémlelte.

– Tényleg irgalmatlanul nagy vihar lesz – mondta tűnődve. – De egyet se félj, elbánok vele!

– Ezzel megszolgálod a viteldíjat – veregette meg a vállát az egykori embervadász. – Noha az is hasznos volt hogy kihallgattad a két shadonit a Kapunál. Jó, hogy a hajóút mellett döntöttek: szárazföldön nehezebb dolgunk lett volna.

– Egy shadoni lustaságában mindig bízhatsz – dörmögte Crattadorie, aki ezúttal fel sem vette a bizalmaskodást. – Ráadásul így az út több nappal rövidebb, márpedig a gyöngy már épp eléggé égetheti a zsebüket.

Traogan elgondolkodva megvakarta serkenő borostáját.

– Persze, még itt van az a kérdés, hogy miért szállnának fel erre a hajóra. Az, hogy az Albatrosz az egyetlen, ami kifut, gyanúsan kézenfekvő.

– Márpedig én igenis felszállnék, ha azt látnám, hogy a kikötőben napokon belül tombolni kezd a fekete halál – mosolyodott el a gorviki kedélyesen, és összedörzsölte a tenyerét.

– Ó! – mondta a fejvadász. Már mindent értett.