Hegymászó szakkifejezések
AKKLIMATIZÁCIÓ: A magashegyi hegymászás nem túrázás. A nagyobb magasságban uralkodó viszonyok speciális taktika bevezetését teszik szükségessé.
Egy átlagos fizikai állapotú, tengerszint körüli magasságban élő ember 2-3000 méterre érve találkozik először az oxigénhiány tüneteivel, fejfájással, bágyadtsággal, fáradékonysággal. Pedig ebben a magasságban a tengerszinti oxigénmennyiségnek még csak a negyede hiányzik. 5000 méter felett változik drasztikusan a levegő összetétele: 5500 méteren a tengerszinten mért oxigénmennyiség fele, 8000 méter felett pedig már csak a harmada jut a hegymászó szervezetébe. A mostoha körülmények nemcsak a teljesítmény drasztikus csökkenését okozzák, de a magashegyi betegség különböző fokozatait, akár halálos agy- vagy tüdőödémát is okozhatnak.
A magassághoz lehet alkalmazkodni, ezt a folyamatot hívják akklimatizálódásnak. Az akklimatizáció nem testedzést jelent, hanem a test hozzászoktatását az oxigénhiányos állapothoz. A módszer lényege egyszerű: rövid időkre nagyobb magasságokban kell tartózkodni, majd egy időre vissza kell térni a már megszokott magasságú helyre. Vizsgálatok azt mutatják, hogy az alvási magasságot napi 5-600 méterrel szabad emelni.
Az akklimatizáció és a magashegyi mászás helyszíne általában összetartozik: az alpinisták a meghódítani kívánt hegy mászása során alkalmazkodnak a magassághoz. Azaz nem egyszerűen elindulnak a csúcsra, hanem nagyobb magasságokba másznak, aztán visszaereszkednek pihenni, majd ismét egy újabb magassági szint meghódítása következik. A folyamatban nagy szerepet kap az alaptábor, ahol a legtöbb időt töltik a hegymászók, és ahol a lehető legnagyobb kényelmet igyekeznek teremteni a maguk számára.
Egy négy táborral mászható csúcsra tehát az alábbiak szerint juthatnak fel a mászók: Az alaptáborból felkapaszkodnak egy bizonyos magasságba, és ott egyetlen éjszakára letáboroznak. A hegymászók nem sokat alszanak aznap este, és nem azért, mert egymás szavába vágva sztoriznak hajnalig, hanem mert magashegyi betegségük van. Másnap örömmel térnek vissza az alacsonyabban fekvő alaptáborba. Sátraikat, felszerelésük egy részét azonban fenn hagyják a hegyen, ezzel lerakva az első tábor alapjait.
A visszatérést követő néhány napos pihenő alatt a mászók szervezete megteszi a szükséges lépéseket, így a következő alkalommal már jóval az első tábor fölé juthatnak, és az ott felállított kettes táborban élik meg az előző alkalommal már tapasztalt fejfájást, rosszullétet. Másnap reggel pedig a már ismert módon visszatérnek az alaptáborba.
A harmadik tábor általában olyan magasan van, hogy onnan már csak az első, vagy második táborba ereszkednek vissza a mind elcsigázottabbá váló mászók. A legfölső tábor után pedig a csúcs következik, majd még aznap vissza addig, ameddig csak bírják.
ALPESI TECHNIKA: A magashegyi mászás haladó stílusa. A hegymászók táborlánc építése nélkül, minimális felszereléssel és rendszerint kisebb csoportban vagy egyedül kísérelnek meg a csúcsra jutni. Általában a nehezebb, technikásabb utakat másszák alpesi stílusban.
Az 1996-OS EVEREST-TRAGÉDIA: A fizetős expedíciók által uralt déli falon, május 9-én több mint száz hegymászó – legtöbbjük pénzért vezetett amatőr – indult a csúcsra. A felsőbb részeken a torlódások következtében lelassult a menet, a váratlanul kitörő vihar pedig sokakat már a csúcs közelében ért. Nyolcan haltak meg egyetlen napon közük két világhírű hegyivezető, Rob Hall és Scott Fischer. Néhány hegymászót csak súlyos fagyási sérülésekkel tudtak megmenteni.
BEÜLŐ, MELLES: Széles hevederekből varrt eszközök, amelyekhez a mászó a biztosítókötelet rögzítheti. Kezdetben a felsőtestre húzható, kényelmetlenebb változat, a melles volt ismert. A combokat és derekat körülölelő beülő kényelmesebb és biztonságosabb is.
BIVAK: Eredeti jelentésében alkalmi éjszakázóhelyet jelent. Manapság azt is bivakolásnak hívják, ha valaki a felszerelés könnyítése miatt nem visz magával sátrat, és ezért a szabadban éjszakázik. A magashegyi mászás gyorsabb formájában gyakran használják ezt a módszert, mert a kevés felszerelés nagyobb tempót tesz lehetővé.
ELŐRETOLT ALAPTÁBOR: Az alaptáborhoz hasonló felszereltségű tábor, amelyet már nagy magasságba, de még komoly mászást igénylő szakasz elé telepítenek. Hosszabb tartózkodásra a magasság miatt nem alkalmas, de nagy kényelmet nyújt a nehezebb szakaszok mászása előtt.
EXTRÉM JÉGÚT: Nagy technikai tudást igénylő, meredek vagy áthajló jégfalon vezető út. A falon gyakran sziklás részek is találhatóak.
ÉK: Biztosításhoz használatos, fémből készült eszköz. A szikla repedéseibe helyezhető, majd onnan könnyen el is távolítható.
ERESZKEDŐ NYOLCAS, FÉLSZORÍTÓ: Fémből készült, nyolcas alakú eszköz, amelyet ereszkedéshez és a társ biztosításához használnak. A félszorító nyolcas egy ugyanilyen funkciójú csomófajta.
FIRN: Leülepedett, kemény felszínű hó.
FIX KÖTÉL: Tartósan a hegyoldalba vagy sziklafalba rögzített kötél.
FOKOZAT: Olyan skála, amellyel a sziklautak nehézsége osztályozható Különböző számozási rendszerek ismeretesek. Magyarországon a Nemzetközi Hegymászószövetség (UIAA)
I-A1-ig terjedő osztályozása terjedt el.
FRIEND: A biztosítást forradalmasító rugós fémeszköz, amelyet Ray Jardine amerikai repülőgépmérnök fejlesztett ki 1973-ban. A friend fémpofái alkalmazkodnak a repedések szélességéhez. Az eszköz biztonságát fokozza, hogy a fémpofák a terhelés növekedésével arányosan feszülnek a repedés oldalaihoz.
HÁGÓVAS: Bakancs talpára szerelhető fogas fémeszköz, meredek jeges, havas terepen történő mászásához.
HALÁLZÓNA: Egyesek szerint 7500, mások szerint 8000 méteres magasságtól kezdődő tartomány, ahol a levegő oxigénszintje a normálisnak csupán a harmada körül mozog. Ebben a régióban még a sikeresen akklimatizálódott hegymászók sem tartózkodhatnak 36-72 óránál többet károsodás nélkül. A halálzónában fokozott veszélyt jelent az agy- és tüdőödéma kialakulása, amelyek még tapasztalt alpinistáknál is előfordulhatnak, akár a sokadik magashegyi mászást követően is. Egyesek alkatilag képtelenek alkalmazkodni a zóna szélsőséges körülményeihez.
HEGYIBETEGSÉG: A magassággal együtt csökkenő oxigénszint és légnyomás következtében fellépő tünetek: fejfájás, étvágytalanság, fáradékonyság, szédülés. Érzékenységtől, akklimatizációs állapottól függően 2500-3500 méter között jelentkezik. Enyhébb formája néhány napos pihenés után elmúlik. A hirtelen túl nagy léptékű emelkedés azonban súlyosabb tüneteket produkálhat, akár halált is okozhat.
HILLARY-LÉPCSŐ: Az Everest délkeleti gerincén, a csúcs alatt található 12 méter magas sziklafal. Nevét első megmászójáról kapta. A falon való túljutáshoz minden évben újabb kötelet helyeznek ki, így a mászást mára nagy köteg régi kötél nehezíti.
HÚZÓZSÁK: A nagyfalas mászásnál használt erős anyagú zsák, amelyben a felszerelést húzzák maguk után a mászók.
KÖZTES: A falba helyezett rögzített pont (ék, friend, nitt stb.) és a kötél közti kapcsolatot biztosítja. Általában egy hevedergyűrű, két végén egy- egy karabinerrel.
KULOÁR: jégfolyosó
OXIGÉNPALACK: A magasság okozta tünetek enyhítésére kifejlesztett eszköz. A palack csak az egyik eleme a rendszernek. Nyomáscsökkentő szeleppel (reduktor) és maszkkal együtt használják. Az Everest felfedezői már a húszas években alkalmazták, 1953-ban Hillary és Norgay is oxigénpalack segítségével érték el a csúcsot. Az első oxigén nélküli csúcsmászást csak 25 évvel később hajtotta végre Messner és Habeler. A Nemzetközi Hegymászószövetség (UIAA) 1997 óta csak a mesterséges oxigénbelégzés nélküli megmászásokat regisztrálja.
ÖSSZEKÖTŐ TISZT: Az engedéllyel mászható hegycsúcsok esetében az expedíciók mellé kirendelt hivatalnok, aki munkaköre szerint segít az expedíció ügyeinek intézésében, a gyakorlatban azonban legtöbbször csak a táborban lézeng és a többi összekötő tiszttel bulizik.
MAGASHEGYI FÜGGŐSÁTOR: A nyugágy, a sátor és a függő virágtartó keresztezéséből született eszköz, amely függőleges falon is lehetővé teszi a kényelmes alvást.
MALLORY, GEORGE: Az Everest mászás hőskorának brit hegymászója. 1921-ben a hegy környékét feltérképező expedíció tagjaként felmászott az északi nyeregbe. 1922-ben, oxigénpalack használata nélkül 8100 méteres magasságot ért el. Következő csúcskísérlete során az északi nyereg alatti hófalon mászva társaival véletlenül lavinát indítottak el, amely hét serpa halálát okozta. Az expedíciót követő előadásai egyikén, egy újságíró kérdésére – miszerint: Miért akarja megmászni az Everestet? – adta sokat idézett válaszát: Azért, mert ott van. Az 1924-es expedíción társa, Norton oxigénpalack nélküli, 8580 méterre vezető kísérlete után Mallory és Andrew Irvine mesterséges oxigénnel indultak a hegyre. Utoljára 8450 méteren látták őket, de mivel soha nem tértek vissza, azóta sem lehet tudni, sikerült-e végül a csúcsra jutniuk. A rejtély megoldására indított 1999-es kutatóexpedíció megtalálta Mallory holttestét és a felszerelési tárgyait, döntő bizonyítékokra azonban nem leltek. Valószínűbb, hogy a páros még a csúcs előtt visszafordult.
MÁSZÓGÉP: Egyik modelljének neve után jumárként is ismert. A kötélen mászáshoz használatos eszköz, amely kötélre kattintva egyik irányban szabadon csúszik, a másik irányban azonban stabilan tart.
MORÉNA: A gleccserek lassú mozgása által lemorzsolt kőtörmelék.
MŰANYAG BAKANCS: Magas hegyekre és jégmászáshoz kifejlesztett, a kilencvenes évekig igen elterjedt bakancstípus. A külső, kemény burok kivehető, hőszigetelő belső cipőt takar. Manapság már kamáslival egybeépített, bőrszerű anyagból készült bakancsokat használnak inkább.
MŰFAL: Beltéri mászófal. Nagy falfelületre erősített mesterséges fogásokból áll. Eredetileg téli sziklamászó edzéshez használták, de a műfalas mászás mára külön ággá nőtte ki magát.
NAGYFALAS TECHNIKA: A sziklamászás azon formája, ahol a mászók akár több napig is falon tartózkodnak. A technikai és fizikai felkészültségen túl speciális felszereléseket (függőágy, dupla kötél, nittfúró, stb.) is igényel.
NITT: A falba fixen elhelyezett, a biztosítást nagyban megkönnyítő, a mászás biztonságát fokozó fémgyűrű.
NORMÁLÚT: A csúcsra vezető legkönnyebb út. A normálút általában azonos az első megmászók útvonalával.
PARTI: Csapatot alkotó, együtt mozgó, egymást biztosító hegymászók.
STAND: A mászás során a falban kialakított, rögzített pont. Innen biztosítható az, aki tovább mászik. Végső esetben akár az éjszaka eltöltésére is alkalmas lehet.
SZABADMÁSZÁS: Az a technika, amelynek során a mászó a szikla képződményeit használja az előrejutáshoz. A kötél, ékek, szögek és egyéb eszközök csak biztosításhoz és a visszaereszkedéshez szolgálnak.
TECHNIKAI VEZETŐ: A csapat irányító tagja. A technikai vezető felelős a hegymászás taktikájáért, stílusáért és a mászás során felmerülő problémák megoldásáért. Jó stratégiai érzékkel rendelkező, tapasztalt hegymászó, aki azonban nem feltétlenül tagja a csúcsmászó csapatnak. Az utazás előtti és utazás alatti ügyeket az expedícióvezető intézi, és ő képviseli az expedíciót a nyilvánosság előtt is.
TELEKAMÁSLI: Az egész bakancsot, még a talpat is befedő, hőszigetelő anyagú kamásli, amit magashegyi mászásoknál hordtak. A kétezres évektől elterjedő, bélelt kamáslival egybeépített bakancsok kiszorították a piacról
TRAVERZÁLÁS: Oldalazva mászás, harántolás.