3.

Álljunk meg egy pillanatra Csillag Sárinál. Azt már említettük, hogy olykor Piroskának becézték. Ezt hajszíne és gyermekien csodálkozó, őszinte, nagy szemei okozták. De a Hósötétke név is rajta maradt egy joggal csalódott szerelmes bosszúja nyomán. A rosszmájú fráter szerint Csillag Sári teste és lelke adják e különös kontrasztot: Fehér, mint a hó, de sötét, mint egy gengszter.

Így volt?

Nem.

Gonosz nő volt ez a Csillag Sári? Minden férfira hálót vető démona az aszfaltnak?

Szó sincs róla.

Őszinte volt Bányaihoz?

Szó sincs róla.

Bolondította?

Szó sincs róla.

Szerette, hogyha szeretik, és örült, ha bolondultak utána.

Rosszaságból?

Nem.

Piroska sokat szenvedett. Aki rossz, az nem szenved, hanem szenvedést okoz, és ennek örül. Csillag Sári még nem oldotta meg a kérdést, hogy miért jött a világra, és ez a bizonytalanság állandóan hiszterizálta. Azt hitte szegény, hogy a többi embernek kész életprogramja van, és ő egy szerencsétlen, rendkívüli lény.

Azonfelül szerelmes volt Kalmárba, és Kalmár is szerelmes volt beléje, és ezzel az egész dologgal nem tudták, mit kezdjenek. Néhány esztendeje átkozták és csókolták egymást, ez volt minden.

Ha Kalmárral összeveszett, ami sűrűn megtörtént, mivel Csillag Sárinak egy másik, reálisabb kapcsolata is volt, amiről szó lesz még a regény folyamán, olyankor a művésznő bánatával szívesen kereste a nagy kiutat Kalmárból. És aki eléje került, mint most éppen Bányai, azt őszintén, szívvel-lélekkel „főzni” kezdte. De közben elhitte önmagának, amit az illetőnek hazudott, nem is annyira szóval, mint inkább szempillával, arckifejezéssel és a női vonzás szavakban ki sem fejezhető, egészen finom eszközeivel. És szerette volna, ha beleszeretne, mondjuk ebbe a rendes hivatalnokba, amilyen Bányai. És elképzelte, hogy ez nem bánna vele úgy, mint Kalmár, aki egész pimaszul azt mondja, hogy: „Nézd, Sári, ezt hagyjuk, ismerem a műsoraidat...”

És az a leggonoszabb hitványság benne, hogy csakugyan ismerte Sári műsorát, pillái hunyorgásától hisztérikus görcsrohamáig.

De ez nem ismeri, ez tisztelné, szeretné, becsülné őt, és gyengéden, finoman élnének... És nyomban valóra váltja elgondolását, elszántan kiválasztja magának az illető férfit, csakhogynem szerelmet vall neki. De jön a Kalmárral való kibékülése vagy más szenzációs élménye, és Csillag Sári szinte négy-ötször napjában szenzációs eseményeket vél felfedezni életében. Szóval ha valami egy pillanat alatt elfújja a fantáziát, amit elhitt önmagának, akkor meg nincs szíve egyszerűen lerázni az okkupált férfit, és mindenféle kifogások, mesterkedések kezdődnek, hogy el is kerülje, és ne is sértse meg, és ettől megint csak szenved, hogy ő milyen marha, mit akar tőle mindenki, akivel csak szóba állt. Miért üldözik?...

És már elfelejtette finom, lehalkított mondatait, bús, hirtelen felnézéseit, apró játékait a férfi kabátujján, elfogódott ujjaival.