16

Valamennyien lord Bannister lakásán voltak együtt, aki fiatal feleségével alig huszonnégy órája érkezett haza nászútról. Jelen volt a rehabilitált Brandes hadnagy is, és Mrs. Weston szintén megjelent. Öreg napjaira végre tökéletesen boldognak érezte magát. De nem hiányzott Mr. Bradford sem, tekintélyének és józan ítélőképességének teljes súlyával.

Elsősorban valamennyien megállapították magukban, hogy Evelyn a világ legszebb asszonya, lord Bannister még e megállapításnál is egy fokkal szebbnek látta a feleségét.

Újra és újra elmondták a csodálatos kaland minden részletét, vidámak és szomorúak voltak közben, de alapjában véve igen boldogok.

– Milyen furcsa – mondta Westonné –, mennyi apró körülménynek kellett találkozni, hogy mindez így történjen, mint ahogy történt.

– És mi célból? Hol van az a filozófus, aki megfelel erre? – kérdezte Brandes hadnagy tűnődve.

– Én orvos vagyok – felelte Bannister, és Evelynre nézett. – De van a családban egy kitűnő bölcsész, aki bizonyára meg tud felelni erre a kérdésre.

Mr. Bradford úgy vélte, hogy reá vonatkozik a célzás, és lassan, elmélyülten így szólt: – Az életünk olyan, mint egy nyári ruha mellénye: rövid és céltalan.