3

„Az indulás pillanatában hálás szívvel gondolok Önre, Sir. Áldja meg az Isten jóságáért, és miután nem lát többé, remélem, idővel elfelejti, hogy mennyi bajt okozott önnek a boldogtalan Evelyn Weston.”

A levél felett kinézett a parkba. Valami nagy súly préselte a mellkasát. Úgy látszik, a zavaró körülmények dacára, veszélyesen hozzászokott ehhez a szeles, ügyetlen kezű, de végtelenül kedves leányhoz, örök rémületével, rohanásával és hirtelen haragjával legnagyobb ellensége, a neszesszer miatt. Kis szőke ciklon. Felkavar, tótágast állít maga körül mindent, fejjel rohan a halálos veszélybe, közben még csak nem is bátor, mindössze meggondolatlan...

Annyi haszna mindenesetre van az elválásnak, hogy ezentúl nyugodtan elaludhat, és nem borul fel lépten-nyomon a nyugalma Evelyn Weston miatt.