5

Mikor Evelyn kilépett az ablakon és lenézett, önkéntelenül felsikoltott.

Alatta az utcán mintha ütközet folyna. Riadóautók érkeztek, szirénázva... Emberek futottak szanaszét, és a rendőrök nem kímélték a gumibotot. Úgy látszott, hogy a rue Mazarint mindenfelől elzárják. A házból, ahonnan Evelyn menekült, négy embert vittek ki megbilincselve, tépett ruhában, a fogolyszállító kocsihoz. A kapu lámpája alatt, nagy, sötét tócsában, mozdulatlanul feküdt valaki arcra borulva. Egy elegáns asszony szíjbilincsénél fogva vonszoltatta magát, sikoltozva tűnt el a rabszállító kocsiban, és a páncélautó fényszórója fehér izzással sugározta be a pánikszerű mozgalmat.

Evelyn mögött most lövés dörrent a lakásból.

Ettől észbe kapott, és először tétován, majd rémült sietéssel igyekezett fel a létrán. Az utca felé nem menekülhetett. Csak a tetőn át. A szoknyáját megrántotta és végigszakította egy kiálló szög. Minden erejét összeszedve markolta meg az esőcsatorna peremét, és felhúzódzkodott. A haja az arcába lógott. Porosan, sárosan, foszlányokba tépett ruhával, de felért a háztetőre!

Futásnak eredt.

Térdre bukott egy esőtócsában, és szinte eszméletét vesztette a fájdalomtól. Tántorogva felállt. Néhány másodpercig lihegve egy kéménynek támaszkodott és visszanézett.

Ismét a szörnyű látvány!

...A háztető szélén, két kapaszkodó kéz között, kopasz fej jelent meg. Az orr egyetlen vörös forradás, az arcot eltorzítja a gyűlölet és az erőlködés.

A fegyenc!

Szaladt tovább. A háta mögött lövés dörrent, és hallja az üldöző lábdobogását...

Istenem...

Deszkákon bukdácsolt át, egy sötétben kifeszített szárítókötél csap a torkára, mintha le akarná fejezni... Felbukik... Megint tovább!

De most már újra lövés, és ez már a fegyencet vette célba. Az üldözőt is üldözi valaki. Egy másik üldözött. Evelyn lélegzethez jut, mert Gordon egy kémény mögé menekül, és visszalő Adamsra. Így vadásznak egymásra, mialatt Párizs rendőrsége rájuk vadászik.

Evelyn kihasználja az alkalmas pillanatot, és utolsó erejét összeszedve rohan, szorosan fogva kis fekete táskáját, amelyben az értékes boríték van... Váratlanul üvegablakot lát maga alatt...

Műterem. Nem is gondolkozik. Egy eltávolított ablak keretében megkapaszkodik, lelógatja magát, azután behunyt szemmel elereszti az ablakot.

Alacsony szoba lehet, mert könnyedén ér le lábujjhegyre. Vár.

Sötét van. A szomszéd helyiségben beszélnek:

– Tessék választani, ezek itt kilencszer-tizenkettes levelezőlapok... de ha parancsol nagyítást...

Fényképész!

Gyorsan körülnéz. Jobb kéz felé ajtót lát. Benyit! Ismét sötét helyiségen megy át, de hosszúkás, mint az előszobák. A végében újabb ajtó. Kilép.

Friss levegő csapja meg. Folyosón van.

Siet le a lépcsőn. Az utolsó néhány foknál megbotlik. A ruhája újra reccsen valahol. Érzi, hogy a keze, arca, nyaka tapad a sártól. Csak tovább!

Rosszul világított udvarra ér. Egy leány csirkét tisztít, két fehér kötényes fiú nagy sajtárt önt ki a csatorna felett. A nyitott udvari ajtón keresztül hatalmas konyha látszik. Bizonyosan valamelyik előkelő, Szajna-parti étteremhez tartozik... Evelyn a kapu felé akar menni.

Sziréna búg!

Jaj! Hiszen a háztetőn párhuzamosan jött a rue Mazarinnel. Ugyanabban az utcában van, ahol razziáznak! Ha az éttermen keresztüljutna, akkor kiérne a veszélyes zónából a Szajna partjára.

Az egyik gyerek közelebb lép, és kíváncsi pillantással nézegeti.

Evelyn gyorsan elindul! Be a konyhába. Keresztülsiet néhány csodálkozó kukta között, benyit az ajtón, és egy gyönyörű, fényes étteremben áll. A helyiség főbejárata a Szajna-parti forgalmas utcára nyílik! Evelynt többen megcsodálják. Ahogy végignéz magán, látja, hogy milyen piszkos, szakadt a ruhája. A haja csapzottan lóg az arcába. Csak ki innen, mennél gyorsabban.

Siet!

Közben érzi, hogy mindenki rámered. Hála Istennek, ott a kijárat...

Ebben a pillanatban egy harsány hang szólalt meg mellette:

– De hiszen itt a lady! Istenem, mi történt önnel?!

A polgármester volt, aki szólt.

Mellette ült Holler és az asztalfőn lord Bannister, frakkban, igen sok, nagyon előkelő úr társaságában.