NYOLCADIK FEJEZET

A tanár azt hiszi, hogy mindent ért. Erről szó sincs. Az esküvőt nem lehet megtartani a csatornázás miatt. Sir Arthur még a segédmérnök napidíját is kifizeti. A vendéglőre kitűzik a nemzeti lobogót, de a dalárdára kis híján nem kerül sor. Eddy megtudja, hogy minden elveszett. Erre lemond a nagybátyja javára. Holler ellen nincs orvosság. A szerkesztő rohammal foglalja el Marokkó félelmetes erődjét. Bevásárol Evelyn számára, de nem ölik meg. Összefüggések egy amerikai hangversenyzenekar és a Szahara sivatag között.

1

A tanár felnézett. Most mindent értett. Közben Holler gyorsan előbbre ment két üléssel, mert igénybe kellett vennie a szédülékeny utasok számára szolgáló megfelelő berendezést, és nem szívesen időzött ilyen gyászos alkalommal hölgytársaságban. Úgy látszik, sohasem fogja megszokni a repülőgépet – gondolta a pergamenzacskó fölött merengve –, pedig már elég régen utazik. A repülőgépen alig volt utas. Elöl egy öreg házaspár, mögöttük Holler és néhány üres hely után lord Bannister, Evelyn mellett. Tehát senki sem hallhatta, amit beszéltek.

– Bocsásson meg... – suttogta Evelyn.

– Nem tehetem – mondta a lord.

– Ez így történt, ahogy az újságban áll, és mégis másképpen van. Én nem vagyok kémnő.

– Ne fáradjon, miss. Ön nagyon okos. És én végtelenül ostoba vagyok. Csúnyán viselkedett velem szemben, és mégis bánt, hogy nekem kell önt átadni a rendőrségnek.

Evelyn szája megrándult:

– Át akar adni a rendőrségnek?!

– Azt gondolta, hogy bűntársa leszek?

– Nem követtem el bűnt. Sőt egy idegen ember becsületéért harcolok. Azt sem bánom, ha átad a rendőrségnek. Csak sajnálom, hogy miattam önt is letartóztatják, Lord Bannister!

– Engem?

– Igaz, hogy tisztázni fogja magát, de mégiscsak áthozott a Csatornán, mint a feleségét szerepeltetett a társaságban, és megszöktetett a színhelyről. Nehéz lesz elhitetni, hogy közben nem tudott semmiről, hogy szórakozottságból történt... Nem gondolja, Mylord?

A lord hosszasan hallgatott. Valóban kezdettől fogva partnere volt ennek a nőnek, és ki hiszi majd el, hogy mindez véletlen közjátékok sorozata következtében történt? Ha elhiszik, akkor is iszonyú botrány.

– Yes – mondta a lord. – Igaza van. Szörnyűséges helyzetbe fogok kerülni. De nálam a becsület nem presztízskérdés. Amit eddig tettem, az becsületes volt akkor is, ha bajba kerülök. Ha nem adom át a rendőrségnek, az becstelenség akkor is, ha megjutalmaznak érte.

Hallgattak. Sűrű eső kopogott a gép ablakán.

– Mylord, én kevertem önt bajba, én akarom jóvátenni a hibát. Megtörténhet, amit kíván, anélkül, hogy pellengérre kerüljön. Marseille-ban az ön szeme láttára jelentkezem a repülőtéri kirendeltségnél. Átadom a borítékot, és megmondom, hogy Evelyn Weston vagyok. Akkor letartóztatnak anélkül, hogy ön belekeveredjék az ügybe.

– Ezt az ajánlatát elfogadom. Azonban figyelmeztetem, hogy résen leszek. Ne próbáljon megtéveszteni. A tisztességem függ attól, hogy maga ne szökjön meg.

– Sir, nincs a világon senki, aki az ön tisztességét jobban féltené, mint én – mondta a lány fojtott, remegő hangon, és a lord meglepetten nézett rá. Azután nem beszélgettek.

A marseille-i repülőtéren az utasok sétálgattak kissé a gép körül, tehát senkinek sem tűnt fel, hogy Evelyn és Bannister leszállnak. A leány rá sem nézett a tanárra, ment egyenes irányban, határozott léptekkel egy ajtó felé, amelyen ez áll: „Rendőrség”. A lord vagy tíz lépés távolságról követte, azután csodálkozva látta, hogy a nő előveszi a kézitáskájából azt a nagy borítékot az öt pecséttel, és gyorsított léptekkel folytatja az útját.

Hogy történt? Bannister maga sem tudta, csak mintha meglökték volna hátulról, utánafutott a nőnek, és elkapta a karjánál, éppen a bejárat előtt:

– Várjon! – lihegte. – Nem akarom... Nem törődöm vele, mit csinált. Nem bírom el, hogy bántsák... Tegye el azt a borítékot!

A lány ijedten engedelmeskedett.

– Ide hallgasson – folytatta a tanár. – Repüljön most Marokkóig, és ott meneküljön, menjen, csináljon, amit akar! Én nem akarom tudni, hogy magát elfogták, érti? Nem akarom.

– De hát... miért?

– Ostobaság! De nem akarom! Ennyi az egész!...

...Mikor a gép ismét felszállt, ott ültek egymás mellett szótlanul, szomorúan.

Lord Bannister nagyon halovány volt.