10

Simán jutottak most már előre. A legközelebbi oázis lényegesen modernebb volt az előzőnél. Itt már konzervért kaptak benzint, sőt cigarettát is. Mindössze néhány kilométer választotta el őket az Atlasz folytatásaképpen elrögösödött szikes tereptől, amely már a Szahara vége, Marokkó kezdete, és nagy városok közelében fekszik.

Bradley Marokkóban a húgánál akart elrejtőzni. A többiek is tervezgettek, valamennyien reméltek most már.

Délben az egyik autó tiprólánca leesett. Úgy hevert ott a porban, mint valami özönvíz előtti gigantikus őse a mai bicikliláncnak. Ennek a szereléséhez már egyikük sem értett. Nem tehettek mást, hátrahagyták a felesleges holmikkal együtt az autót, és valamennyien a másikra ültek át.

Dél felé néhány hatalmas homokpadot kerültek meg. Az egyik emelkedés mögül váratlanul vagy húsz, kísértetiesen rongyos, szürke portól lepett fegyveres bukkant fel.

– Állj! – kiáltotta egy kétméteres, szokatlanul széles vállú óriás, aki, úgy látszik, a vezetőjük volt. Stuck fékezett, de tovább járatta a motort.

– Mit akarnak?

– Majd mi kérdezünk – mondta most egy magas homlokú, napbarnított, kis zömök ember, előrelépve az óriás mellett. – Kik vagytok és hová mentek?

– Filmesek vagyunk, a dzsungelben néhány felvételt készítettünk, és Marokkó felé igyekszünk.

– Hányan vannak a ponyva alatt?

– Két öreg filmíró a családjával.

– Hajtsd hátra a ponyvát!

Ez nyomban megtörtént. A légionisták önkéntelenül hátraléptek. Egy csomó puskacső meredt feléjük, tudj’isten, honnan, a kormánynál ülő Stuck is fegyvert fogott rájuk. Ők szabadon álltak, és a kocsiban levők az autó oldalával fedezték magukat. Két sortűz, és mielőtt felemelhetik fegyverüket, végeznek velük.

– Hármat számolok – mondta egy éles hang az autóból –, addig tegyétek le a puskáitokat, de nagyon óvatosan, mert egy meggondolatlan mozdulat, és halomra lövünk mindnyájatokat.

– Mindnyájatokat... mindnyájatokat... – mormolta egy kísérteties hang.

A köpcös az óriásra nézett. Az meg a társaira.

– Azt hiszem – szólt a köpcös –, öngyilkosság lenne a harc.

– Mi lesz?! – ismételte türelmetlenül az iménti hang.

Lerakták a fegyvereiket.

Fehér ruhás, kissé horgas orrú, magas ember szállt le az autóról, és nyugodtan odament hozzájuk.

– Ki a vezetőtők?

– Én vagyok – mondta a köpcös. – A nevem dr. Morton. Maga ki?

– Bradley Tamás. Filmesek vagyunk, és Marokkóba tartunk. Megbízhatnak bennünk, nem jelentjük fel magukat. Szóljanak, ha szükségük van valamire, kaphatnak konzervet, cigarettát és hűtött ivóvizet. Innen már könnyű út vezet Marokkóig.

Dr. Morton nyugodtan nézte az előtte állót. Azután így szólt:

– Melyik helyőrségből szöktetek meg?