11

Rancing sebes ügetéssel igyekezett vissza. Pokoli hőség volt, gyulladásba jött a szeme, mindene fájt, émelygett, szédült, és csak az tartotta a nyeregben, hogy a Mügli am Seeben eltöltött időkre gondolt.

Azért itt a Szaharában aránylag mennyivel jobbak a viszonyok... Vajon Arthur bácsi megőrült-e azóta, vagy öngyilkos lett? Azt mindenesetre látni kellett volna, mi történt az esküvő után. A lemondott napkeleti miniszter mosolyát valószínűleg csak az tette elviselhetővé, hogy közelben érezte a gyémántot. Azután Yakihasu őexcellenciája, Eddy így nevezte el magában Wollishoff többszörösen eljegyzett leányát, bizonyára lesütött szemmel és csodálatos, széles mosolyainak egyikével visszavonult leányszobájából a hálóba.

És ekkor! Ó! Arthur bácsi megkerítette a szobrot!

Elosont vele a park legtávolabbi zugába. Óvatosan elkerülve a szuterén ablakokat, ahol Kratochwil főkertész neje, Viktória, esetleg Maxl úrral, Tell Vilmos költőjével tölti az időt, bizonyára dramaturgiai kérdések felett vitatkozva. És végre... végre egy zseblámpa fényénél odakoccintja az „Álmodó Buddhá”-t a szökőkút pereméhez.

A Buddha szétesik, olló, gyűrű, cérna hullik ki a kis zománcos dobozból. Arthur bácsi keres... keres és keres és...

Eddy Rancing megborzongott.

Istenem, milyen szép is egy ilyen Szahara!

Ez azután a relativitás. Szemgyulladás és hatvanfokos meleg, mint kellemes időtöltés, egy házassághoz viszonyítva.

A nap lement. Csillagos, szép afrikai éjszaka terült a sivatagra...