3

Az egész bajt lord Flatherry indította el. Mint régi oroszlánvadász, állandóan aggódott unokaöccse elpuhultsága miatt. Meggyőződése volt, hogy ha Teddy egyszer bekerülne a veszélyes kaland izgalmába, akkor kiütközne belőle is az igazi férfi, és megerősödne. Sajnos Teddy erről úgy vélekedett, hogy nagybácsijának különös bogarai vannak. Miután azonban állandóan szüksége volt gyámjának engedékenységére, megígérte a lordnak, hogy elmegy vele oroszlánvadászatra Afrikába. Ezért látogatott el Rellinghez, aki újabban szakember lett ilyen afrikai ostobaságok tekintetében. A külső irodában csinos, szőke nőre lett figyelmes.

– Örülök, kedves Mr. Relling, hogy láthatom – köszöntötte az ex-pénzfejedelmet. – Újabban nagyon is visszavonul a társas élettől.

Relling keserű ember volt. Jól tudta, hogy Earl of Teddy ismeri visszavonultságának magyarázatát.

– Mivel szolgálhatok, Sir? – kérdezte kitérően.

– Szeretném, ha valami tervet ajánlana egy afrikai útra, oroszlánvadászat a Szaharában... vagy ilyesmi.

– Azt hiszem, minden igényét kielégíthetjük e tekintetben. Forduljon kérem, Miss Bradleyhez, ő az útiprogramok elsőrangú szakembere.

– Csakugyan? Az a csinos szőke lány itt a külső irodában?

– Igen.

– Férjnél van?

– Tudtommal nem, Sir – felelte szárazon Relling. – Alkalmazottaim magánéletével csak annyiban foglalkozom, hogy kifogás alá ne essék. Miss Bradley igen korrekt, jómodorú, szerény és rendkívül konzervatív leány.

– Látom, hogy Ön igazán nagyra tartja ezt az alkalmazottját.

– Miss Bradley meg is érdemli, Sir.

Teddy először kissé zavarba jött, mikor leült Miss Bradley elé. A leány karcsú volt és szép. Pedáns hangon kezdte felsorolni a tekintetbe vehető vasút- és hajó-összeköttetéseket, luxuskabinok, hálófülkék árát és előnyeit. Teddy egy szót sem értett az egészből. Ő már csak a nőt látta.

Elhatározta, hogy ezentúl behatóbban foglalkozik az afrikai út tervével.

Mikor Edna Bradley másnap délben elindult hazafelé a hivatalból, Teddyvel találkozott. A fiatalember, mintha véletlenül vetődne arra, éppen szemközt jött. A valóság az volt, hogy már fél órája várt a szomszéd ház kapujában.

– Van szerencsém, Miss Bradley! Jó, hogy látom. Nem mondaná meg, kérem, hogy ha az út első szakaszát repülőgépen tenném meg, és visszafelé megszakítanám Nápolyban, ez mennyivel drágítaná meg a dolgot, ha felteszem, hogy egy-két tucat elejtett oroszlán bőrét hozom a személypoggyászomban?

Edna gyanútlanul lépre ment. Buzgalma nem ismert határt, ha utazásról volt szó. Észre sem vette, hogy a fiatalember már jó darabon kíséri, lelkesen hallgatva előadását különböző luxusrepülőgépekről, díjszabásról és tarifáról.

Teddy szédült.

– Azonban számítania kell arra – figyelmeztette a lány –, hogy ebben az évszakban legfeljebb három oroszlán becserkészésére kap engedélyt.

– Jó, hogy szólt – mondta Teddy. – Erre nem is gondoltam. Viszont nem tudom, érdemes-e hozzáfogni két-három oroszlán kedvéért? – felelte kissé elkedvetlenedve.

Az oroszlánvadászat ürügyén sikerült többször találkoznia a leánnyal, de lassanként egyre kevesebb szó esett a vasúti kedvezményről. Végül egy vasárnap rávette Ednát, hogy üzleti tárgyalásuk színhelyét áttegyék a tengerpartra. Mikor a nap már lemenőben volt, és a tengerparton sétáltak, Teddy belekarolt a leányba. Edna tiltakozott.

– Szeretem magát – mondta Teddy. – Higgye el, hogy ezt a legkomolyabb szándékkal mondom.

– Hogy értsem azt, hogy komoly szándékkal mondja?

– Ahogy egy Earl of Cunningham komoly szándékát értelmezni kell, ha úrihölgyhöz közeledik.

Most már karonfogva sétáltak tovább, Miss Bradley nem tiltakozott, és nagyon boldog volt. Azután Thomas Longgal találkoztak, és mire észrevették, már késő volt kikarolni egymásból.

– Engedje meg, kedves mester – köszöntötte Teddy a művészt, akit régtől fogva ismert –, hogy bemutassam önt Edna Bradley kisasszonynak.

– Boldog vagyok – mondta röviden a mester, és fejedelmi gőggel nézett rájuk.

– Miss Bradley nagy ismerője az utazásoknak, valóságos női Verne Gyula – magyarázta Teddy, de miután látta, hogy Edna nagyon kényelmetlenül érzi magát, még hozzátette: – Közölnöm kell önnel, hogy Miss Bradley nyugodtan sétálhat velem itt karonfogva. Izé... szándékaim komolysága ezt megengedi.

– Ah, nősül? Ez derék, legfőbb ideje volt – felelte a művész, és rövidesen elköszönt. Ezután következett az a másik vasárnap, amely elindította a lavinát.