9

Rancing, a tanár becsületére legyen mondva, csikókora dacára kevésbé állta a sarat. Elsősorban rájött, hogy a tevét nem hiába nevezik a sivatag hajójának, mivel határozottan a tengeribetegségre emlékeztető tüneteket idéz elő hullámzó testmozgásával. A tünetek után szemét tűrhetetlenül szúrta a por, és sokszor úgy érezte, hogy egy percig sem bírja tovább.

Evelynnek némi gyakorlata volt már, és általában a nők jobban bírják a trópust. Ezért aránylag vidáman ügetett a vezető mellett.

A nap ferde szögben hanyatlott le, és a végtelenbe nyúló, lágy vonalú homokdombok mellett apró árnyak vetültek a porba. Ettől a sivatag roppant sakktáblának látszott, világos és sötét kockákkal.

– Nem megyünk a rendes úton, Mademoiselle – mondta egyszer csak Azrim, a berber vezető.

– Miért?

– Allah úgy akarta, hogy egy amulettet adjon a leányomnak, és ezért nagy bajtól óvta meg azáltal, hogy elcserélte a táskát, és visszafordult. Így én is megtudtam otthon, hogy sok rossz embert gyűjtöttek össze ma éjszaka Mellahban. Ezek a sivatagi kútnál táboroznak, a Mahrbukba vezető karavánúton. És van köztük valaki, aki tegnap érdeklődött nálam, és rászedett, megtudta tőlem, hogy Mademoiselle Mahrbukba készül.

Evelyn kis híján leszédült a nyeregből.

– Azt hiszem, ezek be akarták várni a kútnál, hogy megöljék és kirabolják. De mi majd a shotton át elkerüljük őket. A nagy sós mocsarat hívják így, nem hosszabb út, de rossz és veszélyes kissé. Azért, azt hiszem, jobb, mint a halál.

A beszélgetés végét Rancing és Bannister is hallották.

– Hát megtaláltak! – mondta szinte sírva Evelyn.

– Kik ezek? – kérdezte a lord.

– Hírszerzők és rablók szövetsége. Ezek miatt volt a nagy razzia.

A lord gondolkozott.

– Maga Mahrbukban komolyan illetékes helyre akarja adni a borítékot?

– Úgy van.

– És nyugodt lelkiismerettel áll a rendőrség elé, ha tisztázni kell a boríték kérdését?

– Természetesen.

– Helyes – bólintott a lord –, akkor azt fogjuk tenni, amit a polgári tisztesség előír: értesítjük a rendőrséget, hogy Mahrbuk felé, a sivatagi kútnál, lefülelhetik ezt a veszélyes társaságot.

Csodálkozva néztek rá.

– Ha leadta a borítékot – magyarázta a lord –, és nincs mitől tartania, miért ne kerüljenek ezek a kártékony, gonosz emberek oda, ahova valók? Mr. Rancing amúgy sem bírja jól a fáradalmakat én viszont miss Weston mellett megedződtem, azt hiszem, tehát a leghelyesebb, ha a fiatalember visszafordul, és értesíti a rendőrséget arról, ami tudomásunkra jutott.

Rancing már nem nagyon bánta, különösen, miután Evelyn kijelentette, hogy ezt a szolgálatát éppoly értékesnek tartja, mintha követné a végcélig.

– Az utat nem tévesztheti el – mondta Azrim –, mindig háttal a lemenő nap felé ügessen, akkor estére annyira jut, hogy megpillantja a Nagy Atlaszt, és már biztos iránya van.

Rancing elbúcsúzott tőlük, és festői ruhájában valósággal puhára főve, visszafelé poroszkált, a napnak háttal...