2

– Maguk mind a ketten olyan szeretetre méltóak, hogy magam sem tudom, melyiküket választanám, ha versengenének a kezemért – mondta Gréte, mintegy tizenöt centiméteres mosollyal, és Arthur Rancing e pillanatban mélységesen tisztelte unokaöccsét, hogy rongyos egymillió fontért elveszi ezt a nőt. Nincs megfizetve.

Később a senior Rancing Wollishoffal tárgyalt. Közvetlenül társalogtak, mert a senior hozatott Zürichből egy hallócsövet ajándékba a gazdának. Különben megőrült volna.

– Egy Wollishoff-lánynak annyit kell a férje házához vinni, hogy úri módon rendezkedjenek be – mondta az örömapa.

– Ezt vártam öntől! – felelte a senior. – Igazi helvéciai nemeshez méltó beszéd! Ön nem tagadhatja le, hogy műszaki tanácsos! – kiáltotta elragadtatással. – Nálunk Angliában valóságos népkultusz a műszaki tanácsosok tisztelete.

– Én viszont nem kérek mást, csak azt, hogy Mr. Rancing szeresse a leányomat.

– Uram, én ismerem a fajtámat. Eddy félőrülten imádja az ön gyermekét. Álmatlanul tölti az éjszakáit!

– Tudom... Az orvos említette. Majd elmúlik. Gyomorcsillapítót kell szedni...

– És mikor tarthatnák meg az esküvőt?

Wollishoff elgondolkozott.

– Hát én azt hiszem... ha pünkösd megfelel...

Mindössze három hét volt hátra pünkösdig.

– Miért ne felelne meg? Pünkösd a virágok és a szerető szívek napja – fűzte tovább álmodozva a senior. – Pünkösd nagyon megfelel.

– Én is azt hiszem. Tehát pünkösdhöz két évre megtarthatjuk az esküvőt.

A senior nyitva felejtette a száját.

– Előbb semmi esetre sem – folytatta a műszaki tanácsos. – És ha egy fél évet még eltolódik, az már azt hiszem, nem számít.

– Hogy képzeli ezt?! Lehetetlen, amit mond!

– Miért volna lehetetlen? Már mondtam önnek, hogy az én lányom nem mehet akárhogy a férje házába. Sajnos, műszaki dolgokban néhány téves bejegyzés történt tavaly a csatornázás körül. Ugyanis engem bíztak meg a csatornázással...

– Hiszen errefelé nincs is csatorna!

– Ez a baj, uram. Engem bíztak meg, és nincs. Viszont egy ilyen csatornázásra költségek vannak. Nem tudom, érti-e? Csatorna nincs, költség van... Magam sem tudom, hogy történt. Miután a nagybátyám befolyásos ember, megelégedtek annyival, hogy mindenemet lefoglalták, amíg nem fizetem vissza a vidék fejlesztésének költségeit. És az ilyen fejlesztés nagyon drága. Elhiheti nekem. Sajnos, értek hozzá. Két évig is eltart, amíg az összes járandóságom és jövedelmem feláldozásával letörlesztem... Nem én vagyok az első és nem is az utolsó azok között, akik szülőföldjük fejlődése miatt áldozzák fel mindenüket.

– De hát csak nem akarja, hogy a leánya addig várjon...

– Ha eddig várt?... Az első vőlegényére öt évig várt. Ez a fiatalember önkéntes volt, és fogságba esett.

– Igen, tudom... Néhány svájci harcolt a franciák oldalán...

– A japánok oldalán. Az orosz-japán háborúban volt. De a franciák oldalán is harcolt a vőlegénye.

– Szép tradíció, azonban két év olyan idő...

– Kár minden szóért, uram. Egy Wollishoff leánya nem mehet addig férjhez, amíg atyját bűnvádi eljárás fenyegeti.

Nem használt semmiféle érv, Wollishoff csökönyös volt.

Senior és junior kétségbeesetten járkáltak fel és alá a vendégszobában.

– Átkozott egy história! – dühöngött Mr. Arthur. – Itt van a házban velünk egymillió font értékű gyémánt, és nem tehetünk semmit!

– Voltaképpen mennyit lopott ez a vén süket?

– Futólag megnéztem a könyvelést. Kétezer fontra becsülöm a hiányt.

– Nevetséges vagy! Ki kell nyújtani a kezed egymillió fontért, és ez az aránylag jelentéktelen összeg tart fel. Hát fizesd ki!

Mr. Arthur Rancing meghökkent.

– Mit tépelődsz? – folytatta hevesen Eddy. – Ötszázezer font jut ránk, amiért eddig még csak én dolgoztam, és te mindössze várod, hogy az öledbe pottyanjon. Legalább nyúlj olykor a zsebedbe. De ha nem, úgy is jó. Szervusz.

Vadul felkapta a kalapját. Komolyan el volt szánva rá, hogy megy. Az utóbbi hetek eseményei rendkívül megviselték. Betegesen lesoványodott, halovány arcára lappangó idegbaj ült ki, és az erkélyjelenet óta reuma kínozta. Mióta Mügli am Seeben tartózkodott, megtiporta az élet.

– Várjál! – kiáltotta a nagybátyja. – Hiszen a te ötleted nem is olyan rossz.

Három napon belül az illetékesek legnagyobb meglepetésére Wollishoff az utolsó fillérig visszafizette a csatornák árát, beleértve a sohasem létezett segédmérnök számára felvett napidíjat is.