Fül­szö­veg

Hazánk tör­té­nel­mé­ben a kirá­lyok nagy sze­re­pet ját­szot­tak – s közü­lük jó néhány, kiemel­kedő tet­te­i­vel írta be a nevét a nép emlé­ke­ze­tébe – és a tör­té­ne­lem­köny­vekbe.

E király­mon­dák iro­dalmi fel­dol­go­zá­sok­ból, nép­ha­gyo­mány­ból, tör­té­nelmi tények­ből és az írói kép­ze­let ötvö­ze­té­ből szü­let­tek meg. Az elbe­szé­lé­se­ket nép­me­sei ele­mek szö­vik át. Leg­jel­lem­zőbb rájuk – az igen szép nyel­ve­ze­ten túl – az élet­sze­rű­ség: a tör­té­nelmi ala­kok emberi mivol­tuk­ban jelen­nek meg, a rég­múlt korok min­den­nap­jai tárul­nak fel a könyv lap­jain, s az olvasó bepil­lant­hat a palo­ták és a kuny­hók vilá­gába is.

A kötet tör­té­nelmi sze­mé­lyi­sé­gei: Szent Ist­ván, Szent László, Köny­ves Kál­mán, IV Béla, Mátyás király, II. József, IV. Károly stb., vala­mint a feje­de­lem: II. Rákó­czi Ferenc, illetve kor­mányzó-elnök: Kos­suth Lajos tör­té­nelmi sze­repe köz­is­mert, ez e könyv­ben olvas­ható, róluk szóló tör­té­ne­tek azon­ban kevésbé.

A tör­té­ne­tek meg­ha­tá­rozó eleme az egy­szerű embe­rek böl­cses­sége, ember­sége és a hagyo­má­nyo­kon ala­puló erköl­csi rend. A népi fel­fo­gás­nak meg­fe­le­lően a mon­da­beli ural­ko­dók­nak szük­ség­sze­rűen ezek­hez az elvek­hez kel­lett iga­zod­niuk.

Külön eré­nye a könyv­nek egy-egy hazai táj érzék­le­tes bemu­ta­tása, vala­mint a nép­ha­gyo­má­nyo­kon ala­puló város- és falu­ne­vek ere­de­té­nek magya­rá­zata.