56.

– Kezd­jük ta­lán a ser­pák­kal – mond­tam.

– Fe­les­le­ges – vá­la­szol­ta. – Idá­ig két al­ka­lom­mal ál­la­pí­tot­tuk meg, hogy nem le­het kö­zük a gyil­kos­sá­gok­hoz.

– Rend­ben – mond­tam.

– Ez­zel hu­szon­egy ne­vet ki is húz­ha­tunk a gya­nú­sí­tot­tak kép­ze­let­be­li lis­tá­já­ról.

– Ma­rad még azért ott elég…

– Hát ak­kor igye­kezzünk, hogy reg­gel előtt vé­gezzünk ve­lük is. Ez volt ne­kem is a leg­hőbb vá­gyam.