24.

Meg­val­lom, meg­le­he­tős za­var­ban vol­tam. Előt­tem a na­rancs­sár­ga ano­rák, mö­göt­tem Eve Pick­ford, aki pisz­tolyt sze­ge­zett a há­tam­nak. Érez­tem, hogy a hi­deg el­le­né­re iz­zad­ság­csep­pek igye­kez­nek a ge­rin­ce­men le­fe­lé, mint egy ki­adós rock and roll után. Csak­hogy most az ide­ge­im jár­ták a tán­cot.

– Maga mit akar itt?! És hol sze­rez­te ezt az izét? – för­med­tem rá.

Eve Pick­ford­nak össze­szű­kült a sze­me, és lát­tam, hogy re­meg a keze, amely­ben a pisz­tolyt tart­ja.

– Hol van? – kér­dez­te re­kedt sut­to­gás­sal, ami­kor mel­lém ért.

Vá­la­szol­ni akar­tam, és köz­ben azt la­tol­gat­tam ma­gam­ban, hogy meg­pró­bál­jam-e ki­tép­ni ke­zé­ből a fegy­vert, ami­kor se szó, se be­széd, fel­emel­ke­dett, és egy­más után két­szer a bar­lang felé dur­ran­tott.

A kö­vet­ke­ző pil­la­nat­ban gyors moz­du­lat­tal el­kap­tam a lá­bát, és le­rán­tot­tam ma­gam mel­lé a hóba. Érez­tem, hogy egész tes­tét sí­ró­görcs ráz­za.

Né­hány mé­ter­rel odébb felu­ga­tott Sera pisz­to­lya is, majd el­csen­de­se­dett a kör­nyék. Ma­gam­hoz szo­rí­tot­tam a lányt, és igye­kez­tem odébb húz­ni. Ha a tor­ko­lat­tűz nyo­mán a bar­lang­ból fe­lénk lőne va­la­ki, ne fel­tét­le­nül a fe­jün­ket ta­lál­ja el…

A bar­lang azon­ban néma ma­radt, a sár­ga ano­rák­nak esze ágá­ban sem volt vi­szo­noz­ni a tü­zet.

A lány a ha­von fe­küdt, és zo­ko­gás ráz­ta. Le­ha­jol­tam a pisz­to­lyért, és a ke­zem­be vet­tem. Har­minc­nyol­cas volt az is, akár­csak az enyém.

– Hé! – hal­lot­tam Sera ki­ál­tá­sát. – Mi tör­tént? Ma­gá­ra lőtt?

– Ab­ba­hagy­hat­ja a lö­völ­dö­zést! – ki­ál­tot­tam vissza. – Nem a bar­lang­ból jött a lö­vés.

– Maga lőtt?

– Majd ké­sőbb, Sera. Most men­jünk oda, és nézzük meg, ki­cso­da!

– Hé! – bő­dült el a ka­pi­tány fel­há­bo­ro­dot­tan. – Meg­őrült? Ki­lyu­kaszt­ja a bő­rét, maga sze­ren­csét­len!

Ek­kor­ra már fel­emel­ked­tem, és el­in­dul­tam a bar­lang be­já­ra­ta felé. De ez a pár lé­pés is ép­pen elég volt ah­hoz, hogy pon­to­san lás­sak min­dent.

A ha­sa­dék vagy bar­lang be­já­ra­tá­nál moz­du­lat­la­nul gub­basz­tott va­la­ki; kar­ja­it az ölé­be ló­gat­va, fe­jét elő­re­hajt­va, mint­ha csak szun­di­kált vol­na. Hát­ra­for­dul­tam, és in­tet­tem az óva­to­san négy­kéz­láb kö­ze­le­dő ka­pi­tány­nak.

– Fel­áll­hat, Sera. Nem lő ma­gá­ra sen­ki.

A ka­pi­tány meg­tor­pant, majd fel­emel­ke­dett. Cso­dál­koz­va né­zett rám, az­tán a bar­lang szá­já­ban ülő alak­ra. Szá­ja sar­ka le­fittyedt, és re­me­gő han­gon szó­lalt meg:

– Az úr­is­te­nit, Law­ren­ce! Ki­nyír­tuk a fic­kót?

Eve Pick­ford fel­zo­ko­gott mö­göt­tem, és hal­lot­tam, hogy Bax­ter újra párt­fo­gás­ba ve­szi. Mc­Cor­mack és Rol­lo pe­dig oda­tör­te­tett hoz­zánk.

– Le­lőt­ték? – kér­dez­te iz­ga­tot­tan a skót.

Meg­ráz­tam a fe­jem.

– Alig­ha. Min­den­eset­re jöj­je­nek ve­lem.

Li­ba­sor­ban tet­tük meg a mint­egy húsz­mé­ter­nyi tá­vol­sá­got. Az­tán né­mán meg­áll­tunk a bar­lang előtt. Eve Pick­ford­nak iga­za volt: in­kább szik­la­ha­sa­dék volt, mint iga­zi bar­lang, nem le­he­tett hosszabb tíz-húsz láb­nál. A szik­lák­ba ti­be­ti nyel­vű óri­ás fel­ira­to­kat vés­tek, s a be­já­rat fe­lett ha­tal­mas be­tűs Om mani pad­me hum hir­det­te a Há­rom Drá­ga­kő; Sák­ja­mu­ni Budd­ha, a Tan és az Egy­ház örök di­cső­sé­gét.

A szik­la­töm­bök te­te­jén cse­ne­vész fe­nyő­fák di­de­reg­tek az egy­re hi­de­geb­bé váló éj­sza­ká­ban, s mint­ha a hold la­pos tá­nyér­ja is kí­ván­csi­an kö­ze­lebb hú­zó­dott vol­na. Ami azt il­le­ti, lát­ni­va­ló akadt bő­ven. Lent a völgy­ben a tá­bor, fel­jebb a fe­nyők sora, az­tán a domb­ol­dal­ban a csen­de­sen sír­do­gá­ló Eve Pick­ford, az őt vi­gasz­tal­ni igyek­vő Bax­ter kis­asszony és vé­gül mi, a bar­lang be­já­ra­ta előtt. Le­ges­leg­vé­gül pe­dig, a sár­ga ano­rá­kos ülő alak a bar­lang szá­já­nál.

Kör­be­áll­tuk és le­néz­tünk rá. Ő pe­dig mint­ha mé­lyen alud­na, ügyet sem ve­tett ér­ke­zé­sünk­re. Moz­du­lat­la­nul ült to­vább, fe­jét az ölé­be hor­gaszt­va.

És ha egy pur­bu nye­le nem állt vol­na ki a szí­ve alól, azt hi­het­tük vol­na, hogy a hegy­má­szás fá­ra­dal­ma­it pi­he­ni ki. Csak­hogy az ál­do­zó­kés ott volt a mel­lé­ben.

Sindzse szeme
cover_page.xhtml
part0000.xhtml
part0001.xhtml
part0002.xhtml
part0003.xhtml
part0004.xhtml
part0005.xhtml
part0006.xhtml
part0007.xhtml
part0008.xhtml
part0009.xhtml
part0010.xhtml
part0011.xhtml
part0012.xhtml
part0013.xhtml
part0014.xhtml
part0015.xhtml
part0016.xhtml
part0017.xhtml
part0018.xhtml
part0019.xhtml
part0020.xhtml
part0021.xhtml
part0022.xhtml
part0023.xhtml
part0024.xhtml
part0025.xhtml
part0026.xhtml
part0027.xhtml
part0028.xhtml
part0029.xhtml
part0030.xhtml
part0031.xhtml
part0032.xhtml
part0033.xhtml
part0034.xhtml
part0035.xhtml
part0036.xhtml
part0037.xhtml
part0038.xhtml
part0039.xhtml
part0040.xhtml
part0041.xhtml
part0042.xhtml
part0043.xhtml
part0044.xhtml
part0045.xhtml
part0046.xhtml
part0047.xhtml
part0048.xhtml
part0049.xhtml
part0050.xhtml
part0051.xhtml
part0052.xhtml
part0053.xhtml
part0054.xhtml
part0055.xhtml
part0056.xhtml
part0057.xhtml
part0058.xhtml
part0059.xhtml
part0060.xhtml
part0061.xhtml
part0062.xhtml
part0063.xhtml
part0064.xhtml
part0065.xhtml
part0066.xhtml
part0067.xhtml
part0068.xhtml
part0069.xhtml
part0070.xhtml
part0071.xhtml
part0072.xhtml
part0073.xhtml
part0074.xhtml
part0075.xhtml
part0076.xhtml
part0077.xhtml
part0078.xhtml
part0079.xhtml
part0080.xhtml
part0081.xhtml
part0082.xhtml
part0083.xhtml
part0084.xhtml
part0085.xhtml
part0086.xhtml
part0087.xhtml
part0088.xhtml
part0089.xhtml
part0090.xhtml
part0091.xhtml
part0092.xhtml
part0093.xhtml
part0094.xhtml
part0095.xhtml
part0096.xhtml
part0097.xhtml
part0098.xhtml
part0099.xhtml
part0100.xhtml
part0101.xhtml