Pár pohárka ital után Calver visszavonult a szobájába, hogy pihenjen egy keveset.
– Ha a gazfickók mégis arra vetemednének, hogy ma éjszaka támadnak, én is talpon akarok lenni! – mondta. – És egy kis pihenés rád is rádférne.
A kereskedő sóhajtott.
– Olyan ideges vagyok, hogy le sem tudom hunyni a szemem.
-Ne izgulj! – próbálta megnyugtatni Calver. – De ha aludni akarsz, javaslom, hogy zárkózz be a szobádba! Mert nem lehet kizárni, hogy ezek a gazfickók nem nyílt támadással próbálkoznak, csak egyikük mászik be a falon keresztül titokban, hogy veled végezzen...
– Jaspergort nevére, Calver, ezzel aztán nem nyugtattál meg! A fenébe!
Calver a fejét rázta.
– Nem akarlak idegesíteni, de... jobb felkészülni minden eshetőségre. Ha netán valami rendelleneset tapasztalsz az éjszaka folyamán, ordíts teli tüdőből! Én azonnal ott leszek. És ne engedj be senkit, csak engem.
– Jó – morogta idegesen a kereskedő. – De honnan fogom tudni, hogy te vagy az?
– A saját nevemet fogom suttogni... háromszor egymásután. Ez lesz a jelszó.
Miután ebben megegyeztek, Calver visszavonult a szobájába, és úgy vélte, még legalább két órát aludhat éjfélig, amikor a játszma kezdetét veszi.
Valójában csaknem három órát aludt, amikor vadul dörömböltek az ajtaján.
– Mi a fene? – mordult fel Calver.
– Gyorsan! – kiáltotta egy ideges hang. – Gyorsan, a kapuhoz!
– Mi az? Támadás?
– A hullák... Eltűntek a kiszögezett hullák a kapuról...